4 talált cikk az adóalany , bizonylat , e-számla , kiva , készpénz kifejezésre szavak mindegyikével

Kérdés: A cég, melyet könyvelek, hímzett terítők, párnák, ruhák (új és használt) értékesítésével foglalkozik (árrésadózást alkalmazva). Pénztárgép használatára vagyunk kötelezettek. Főként külföldről érkező turisták vásároltak nálunk, bankkártyás fizetéssel. Eddig az volt a gyakorlat, ha a vevő számlát kért, akkor is beütöttük a pénztárgépbe azt (a pénztárgépes nyugtát a könyvelés részére átadott példányhoz tűztük). A bankkártyás vásárlásokat egy külön gyűjtőbe rögzítettük, de számlakérés esetén az ellenértéket is beütöttük. 2020. 07. 01-től milyen gyakorlatot kövessünk, hogy a kétszeres adatszolgáltatási problémát elkerüljük? Ha a vevő készpénzzel/vagy bankkártyával fizet, a vevő adóalany és számlát kér, be kell-e ütnünk a pénztárgépbe a számla ellenértékét? (Külön gyűjtőbe üssük, a számla készpénzes ellenértékét külön kasszába tegyük?)

Kérdés: A 4438. számú kérdésre adott válasz ismét értelmezéssel pótolna állítólagos joghézagot. Amíg nincs konkrét előírás arra vonatkozóan, hogy a nem készpénzes tételeket is be kell ütni a pénztárgépbe (vajon miért születne ilyen rendelkezés?), addig hagyni kellene, hogy az adózók eldöntsék, hogy mit akarnak. Ha a válaszadó joghézagnak értelmezi a helyzetet, akkor célszerű várható jogszabály módosítást, kiigazítást jósolni. Azt azonban értelmezéssel pótolni, úgy, hogy az többletkötelezettséget jelent, nos, az kissé felelőtlen. Vajon mit tegyenek az adózók, ahol mostanában már nem rögzítettek bankkártyás tételeket, de ettől egyáltalán nem érezték "záratlannak" a rendszerüket? A válaszadó a "zárt" rendszerre való hivatkozást azzal a csúsztatással igyekszik alátámasztani, amely során az Szt. 165. § (4) szakaszából kifejti, hogy a bizonylatok könyvelését nem zárt, hanem "logikailag zárt" rendszerben kell biztosítani. Lévén, hogy a számlás értékesítések tömbös vagy szoftveres rendszere is zárt, a többfajta bizonylati módozatok által rögzíthető bizonylatok akkor is logikailag zárt rendszert fognak képezni, ha nem erőltetjük bele mindegyik folyamatot a pénztárgépbe. Ettől még nincs akadálya annak, hogy a pénztárgépbe mégis bekerüljenek a bankkártyás bizonylatok (ahogy az a kérdezőnek is a meggyőződése), csakhogy a válaszból mindez kötelezettségként van lefestve, ami – a kiadványra jól jellemzően – tévhiteket gerjeszt. Kérem, gondolják újra a válaszukat! Megjelentetés esetén kéretik a kérdésem átszerkesztésének mellőzése.

Kérdés: Jövedéki termékek nagykereskedelmével foglalkozó társaság telephelyein lakossági értékesítést is kíván végezni. (Diszkontjelleggel.) A készletnyilvántartó-számlázó rendszerből közvetlenül kerülnének kiállításra a lakossági értékesítések készpénzfizetési bizonylatai is. A 24/1995. (XI. 22.) PM rendeletben szereplő nyugtaadási kötelezettség alól hogyan lehet mentesülni? Pénztárgépes nyugta helyett alkalmazható-e – a számítógéppel nyilvántartott készlet rendszerből történő értékesítése esetén – olyan kiskereskedelmi bizonylat, amelyen a vevő neve, címe nem szerepel, csak a kiskereskedelmi (diszkont) értékesítésre történő utalás? (Pl.: kiskereskedelmi bizonylat a fejlécben, a többi adat részletes számlának felelne meg, a készletnyilvántartás miatt.) Amennyiben kötelező számlát kiállítani, de a lakossági vevő nem mondja meg a nevét, címét, ami a számla kiállításának kötelező eleme lenne, ez esetben megtagadható-e a kiszolgálás, ha diszkontértékesítésre figyelmeztető tábla kerül elhelyezésre az üzletben, amin szerepel, hogy csak a vevő neve, címe közlése után áll módunkban kiszolgálni?

Kérdés: Kell-e számlát kiállítani, ha a vállalkozás az általa forgalmazott áruval kíván adományként hozzájárulni egy közhasznú szervezet helyiségeinek felújításához?