5 talált cikk a szamviteli , külföld , ellenőrzés , ellenérték , számlázás kifejezésre szavak mindegyikével

Kérdés: A fióktelep Magyarországon egy javítóműhelyt bérel, amelyben speciális járművek javításával foglalkozik. Rendelkezik néhány alkalmazottal, helyben ők végzik ezt a tevékenységet. Az egyes munkákban azonban gyakran közreműködnek a központ (anyavállalat) alkalmazottai is. Amennyiben anyag, alkatrész szükséges, akkor ezt a központ biztosítja. Biztosít továbbá eszközöket is a munkához (pl. személygépkocsikat a magyar munkavállalóknak). Jelenleg az anyavállalat és a magyar fióktelep között semmilyen elszámolás nincs. A számlákat a vevők felé a külföldi anyavállalat állítja ki. A megrendelők kivétel nélkül külföldi vállalkozások. A központ a fióktelep eredményét cost plus eljárással kívánja megállapítani, azaz a fióktelepnél elszámolt költségekből kíván kiindulni a fióktelepnél kimutatott árbevétel meghatározásakor. Azaz – értelmezésük szerint – a központ megrendelte ezeket a javításokat a magyar fiókteleptől, és értékesítette a megrendelő felé. Szabályos ez az eljárás? Amennyiben igen, hogyan kell eljárni, bizonylatolni? Vagy kötelezően a fióktelepnek kellene kiállítania a számlákat a megrendelők felé, és a központtal is el kell számolni költségoldalon? Melyik eljárás helyes? Esetleg mindkét eljárás alkalmazható? A két esetben hogyan kell kezelni (bizonylat- és áfaszempontból) a központ és a fióktelep közötti anyagmozgásokat és szolgáltatásokat?

Kérdés: Ügyfelünk közösségiszálláshely- (munkásszállás-) szolgáltatást nyújt több megrendelője részére. Saját ingatlanja nincs, a szolgáltatást teljes egészében közvetíti. Az esetek egy részében az adott ingatlanok csak részben érintettek ügyfelünk szolgáltatásával, és a tulajdonos alkalmazottai látnak el minden, a szolgáltatással kapcsolatos feladatot (pl. takarítás). Ilyen pl., amikor egy egyetemi kollégium egy részében történik a szállásoltatás. Más esetekben egy teljes ingatlanban kizárólag ügyfelünk üzleti partnereinek az alkalmazottai kerülnek elszállásolásra, és ügyfelünk alkalmazottai látják el a helyszíni feladatokat (takarítás, ágyneműmosatás...). Ez utóbbi esetben olyan is előfordul, amikor a több évre kötött szerződés értelmében ügyfelünket terheli a beköltözés előtti festés, illetve a szerződéses időszakban az esetlegesen elhasználódó kisbútorok/fogyóeszközök pótlása, cseréje... Az ingatlan tulajdonosa minden esetben közösségiszálláshely-szolgáltatást számláz ügyfelünk felé, és ügyfelünk is ekként állítja ki a számlát a megrendelői felé.
1. Helyesen járnak-e el a felek a számlázás során? Ha nem, mi lenne a helyes eljárás?
2. Ha igen, helyesen jár-e el az ügyfelünk, ha kimenő számláin (és megrendelőivel kötött szerződéseiben) feltünteti, hogy "közvetített szolgáltatást tartalmaz"?
3. A szolgáltatással érintett ingatlanok telephelyet keletkeztetnek-e ügyfelünknél, vagy ezek csak a szolgáltatás eredeti nyújtójánál (az ingatlan tulajdonosánál) számítanak telephelynek?
4. Ha telephelynek minősülnek, szükséges-e ezen ingatlanok címének a cégjegyzékben való feltüntetése, vagy elegendő az állami és az önkormányzati adóhatósághoz történő bejelentés?
5. Azonos-e a 4. pontban leírtakkal a kérdéses ingatlanok telephelykénti megítélése a helyiadó-törvény szempontjából?

Kérdés: A külföldi cég magyarországi leányvállalata kizárólag csak az anyavállalat részére végez Magyarországon marketingtevékenységet. A leányvállalat gazdálkodásának felülvizsgálata során kiderült, hogy az anyavállalatnak kiszámlázásra kerülő marketingszolgáltatás nagymértékben tartalmaz közvetített szolgáltatásokat is, de ezek a közvetített szolgáltatások nem kerültek külön kiszámlázásra. Miután ez jelentős helyi iparűzésiadó-különbözetet jelentene, a leányvállalat szeretné, az elévülési idő adta lehetőséget kihasználva, 5 évre visszamenőleg önrevíziózni a helyi iparűzési adót. Lehetséges 5 évre visszamenőleg az összes közvetített szolgáltatást tartalmazó számlát sztornírozni és újraszámlázni?

Kérdés: A két fél termék beszerzéséről állapodott meg. Az egyik fél külföldről dollár ellenében szerzi be a terméket a megrendelő kérésére, és a saját árrésének rákalkulálása után továbbértékesíti, számlázza a megrendelőnek. Megegyezésük szerint az árfolyamváltozásokból eredő kockázatot teljes egészében a megrendelő fizeti. Ezért a számlázás és a megrendelő által történő kiegyenlítés közötti árfolyam-különbözetet az eladó átterheli a megrendelőre, árfolyam-differencia megnevezéssel, áfásan. Ez a beszerzett alapanyag bekerülési értékét növeli, tehát költség (és nem árfolyam-különbözetből származó ráfordítás) a megrendelő cégnél? Ez esetben az áfa felszámítása helyénvaló?

Kérdés: Európai uniós székhelyű autógyáraknak szállítunk alkatrészeket ex works paritással. A szigorú minőség-ellenőrzés során előfordulnak kifogásolt tételek, amiről selejtértesítővel és terhelési értesítővel értesítenek. A terhelési értesítő tartalmazza a kimenő számlák számát, a hibás tételek azonosításához szükséges adatokat, egységárat, kifogásolt darabszámot, összértéket és az áfát. A hibás tételek csak több hónap elteltével érkeznek vissza. Az árumozgáshoz kapcsolódó bevételezést csak akkor tudjuk elvégezni. Mivel vevőnk a terhelési értesítést könyveli, mi pedig az áru visszaérkezését, az adott időszakra vonatkozó negyedéves EU-jelentés emiatt (is) eltér a vevő adott időszaki szállítói könyvelésétől. Szükséges-e a visszárutételekről számlát kiállítani? Ha igen, akkor mi a teljesítés időpontja?