Elszámolóár alkalmazása
Kérdés
A társaság mennyiségben és értékben tartja nyilván vásárolt készleteit. A készletek értékeléséhez elszámolóárakat alkalmaz. Az elszámolóárakat a vásárolt készletek számlacsoportjaival összhangban alakította ki. Havonta a beérkezés során képződött elszámolóár-különbözeteket az elszámolóáras készletekre vetítve arányosan felosztja a közvetlen, a közvetett anyagfelhasználásra és értékesítésre, majd elszámolja az 5-6-7-8. számlaosztályban. Elfogadható-e a társaság által alkalmazott gyakorlat az Szt. által nevesített átlagos (súlyozott) beszerzési ár alkalmazásának az év végi értékeléskor?
Részlet a válaszból
Megjelent a Számviteli Levelekben 2013. október 24-én (294. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 6064
[…] hogy a tervezett beszerzési árak (bekerülési értékek) átlagától (elszámolóárától) eltérhetnek a tényleges bekerülési értékek (beszerzési árak), a tényleges bekerülési értékeket (beszerzési árakat) ütköztetni kell az elszámolóárral, és a mutatkozó különbözetet elszámolóár-különbözetként kimutatva. Így a készletelem beszerzésekor a beszerzés könyvelése:– elszámolóáron: T 21-22 – K 228,– tényleges beszerzési áron: T 228 – K 454.Itt kell megjegyezni, a készletelemek tényleges bekerülési értéke a számviteli törvény előírása szerint nemcsak a szállító által számlázott beszerzési árat foglalja magában, de azonkívül még számos egyéb tételt is, mint például a szállítási és rakodási költséget, a bizományi díjat, a vámköltséget stb., amelyek – jellemzően – nem a beszerzéssel egyidejűleg merülnek fel. Az elszámolóár használatával ezen időbeli eltérések áthidalhatók.Az elszámolóárak folyamatos figyelemmel kísérésével, indokolt esetben a módosításával csökkenthető az elszámolóár-különbözet, de nem szüntethető meg. Ezért azt időszakonként (havonta, negyedévenként, de legkésőbb az év végén) fel kell osztani a készletelem csökkenésére (felhasználására, értékesítésére, egyéb csökkenésére) és készletére jutó részre.A készletelem csökkenésének könyvelése:– elszámolóáron: T 51, 814, 86, 88 – K 21-22,– kapcsolódóan az elszámolóár-különbözet: T 51, 814, 86, 88 – K 228, illetve T 228 – K 51, 814, 86, 88.A mérleg-fordulónapi értékelés során indokolt az elszámolóárat a tényleges bekerülési értékre (beszerzési árra) módosítani, az utolsó beszerzés(ek) beszerzési árainak (bekerülési értékeinek) figyelembevételével. Az elszámolóár módosításából adódó eltérést az elszámolóár-különbözeti számlával szemben kell elszámolni: T 21-22 – K 228, illetve T 228 – K 21-22. (Természetesen az elszámolóár-különbözeti számla egyenlegének az év végi felosztása előtt.)A leírtakból következően az felel meg leginkább az átlagos (súlyozott) beszerzési ár követelményének, ha készletelemenként történik az elszámolóár-különbözet kimutatása. Ez esetben év végén az egyes készletelemek tényleges beszerzési ára a készletelem elszámolóáron vezetett nyilvántartásának és elszámolóár-különbözetének összevont értéke lesz.Nincsen azonban akadálya annak sem, hogy az azonos felhasználású készletelemekhez (például alapanyagok, építési anyagok stb.) kapcsolódóan egy elszámolóár-különbözeti számlát vezessenek. Természetesen, ez esetben is készletelemenként kell kialakítani az elszámolóárat, amelyet […]
Megjelent a Számviteli Levelekben 2013. október 24-én (294. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 6064
[…] hogy a tervezett beszerzési árak (bekerülési értékek) átlagától (elszámolóárától) eltérhetnek a tényleges bekerülési értékek (beszerzési árak), a tényleges bekerülési értékeket (beszerzési árakat) ütköztetni kell az elszámolóárral, és a mutatkozó különbözetet elszámolóár-különbözetként kimutatva. Így a készletelem beszerzésekor a beszerzés könyvelése:– elszámolóáron: T 21-22 – K 228,– tényleges beszerzési áron: T 228 – K 454.Itt kell megjegyezni, a készletelemek tényleges bekerülési értéke a számviteli törvény előírása szerint nemcsak a szállító által számlázott beszerzési árat foglalja magában, de azonkívül még számos egyéb tételt is, mint például a szállítási és rakodási költséget, a bizományi díjat, a vámköltséget stb., amelyek – jellemzően – nem a beszerzéssel egyidejűleg merülnek fel. Az elszámolóár használatával ezen időbeli eltérések áthidalhatók.Az elszámolóárak folyamatos figyelemmel kísérésével, indokolt esetben a módosításával csökkenthető az elszámolóár-különbözet, de nem szüntethető meg. Ezért azt időszakonként (havonta, negyedévenként, de legkésőbb az év végén) fel kell osztani a készletelem csökkenésére (felhasználására, értékesítésére, egyéb csökkenésére) és készletére jutó részre.A készletelem csökkenésének könyvelése:– elszámolóáron: T 51, 814, 86, 88 – K 21-22,– kapcsolódóan az elszámolóár-különbözet: T 51, 814, 86, 88 – K 228, illetve T 228 – K 51, 814, 86, 88.A mérleg-fordulónapi értékelés során indokolt az elszámolóárat a tényleges bekerülési értékre (beszerzési árra) módosítani, az utolsó beszerzés(ek) beszerzési árainak (bekerülési értékeinek) figyelembevételével. Az elszámolóár módosításából adódó eltérést az elszámolóár-különbözeti számlával szemben kell elszámolni: T 21-22 – K 228, illetve T 228 – K 21-22. (Természetesen az elszámolóár-különbözeti számla egyenlegének az év végi felosztása előtt.)A leírtakból következően az felel meg leginkább az átlagos (súlyozott) beszerzési ár követelményének, ha készletelemenként történik az elszámolóár-különbözet kimutatása. Ez esetben év végén az egyes készletelemek tényleges beszerzési ára a készletelem elszámolóáron vezetett nyilvántartásának és elszámolóár-különbözetének összevont értéke lesz.Nincsen azonban akadálya annak sem, hogy az azonos felhasználású készletelemekhez (például alapanyagok, építési anyagok stb.) kapcsolódóan egy elszámolóár-különbözeti számlát vezessenek. Természetesen, ez esetben is készletelemenként kell kialakítani az elszámolóárat, amelyet […]
