13 talált cikk az analitika , GYET kifejezésre

Kérdés: Cégünk 2018-ban fejlesztési célra 100%-os intenzitású támogatást kapott előlegként. Az előleg összege megegyezett a támogatás teljes összegével. Az előleggel elszámoltunk, amelyet 2022. 07. hónapban elfogadtak. A támogatásból 2018-ban, 2019-ben és 2020-ban vásároltuk meg az eszközöket. Maradványérték egyik eszköznél sincs. Az eszközök egy része (kis értékű) azonnal leíródott, egy része 3 év alatt íródott le, egy része 2020-2021. évben selejtezésre került, a fennmaradó eszközöknek 2022-ben és a további években lesz értékcsökkenése. A 2022-ben az előlegből átvezetett bevételt, majd annak halasztott bevételre történő átvezetését követően hogyan oldhatjuk fel a halasztott bevételt? A kérdező háromféle lehetőséget említ, de egyikre sem lehet igennel válaszolni. Ezért - a terjedelem korlátozott voltára tekintettel - az ismétlések elkerülése érdekében a kérdéseket is a válaszban rögzítjük.

Kérdés: Számlatükrünk felülvizsgálatát és módosításait végezzük, és ezzel kapcsolatban kérdezzük: A pályázataink során előírják, hogy a támogatott projekteket, támogatással szerzett eszközeinket támogatási jogcímenként főkönyvileg külön kell nyilvántartani. Ez esetben:
- elegendő-e az analitikában, projektkódon elkülönítve kezelni az adott pályázat költségeit, eszközeit, és üzembe helyezés után is a megvalósult támogatott részt támogatási jogcímenként külön kartono(ko)n kezelve a tárgyieszköz-modulban a támogatott leltári számo(ka)t egy projektkódon tartva nyilvántartani úgy, hogy a főkönyvi számokban az nem nevesített, vagy
- valóban szükséges-e külön főkönyvön tartani támogatási jogcímenként a támogatott, üzembe helyezett eszközöket akkor is, ha az analitikában a jogcímenkénti szétválasztást meg tudjuk oldani, vagy
- a kettő ötvözeteként a főkönyvön kiemelni főkönyvi kategóriánként a támogatott eszközöket (megjelölve, hogy adott főkönyv alatt támogatott eszközök vannak), és az analitikában pályázati jogcímenként nyilvántartani a pályázatos eszközöket?
Melyik a helyes megoldás?

Kérdés: Társaságunknál jelentős értékű, több éven át húzódó beruházás van folyamatban, amelynek részeként külföldi és belföldi devizás szállítóktól is történik beszerzés. A devizás tételek kedvező árfolyamon történő kiegyenlítése érdekében devizavásárlások és határidős ügyletkötések történnek. Társaságunk célja, hogy a beruházás értékét a vásárolt deviza árfolyamán lehessen elszámolni. Az Szt. 47. §-a (4) bekezdésének c) pontja azonban előírja, hogy a tárgyi eszköz bekerülési értékeként kell aktiválni az eszközökhöz kapcsolódó devizás kötelezettség – devizaszámlán lévő eszközzel nem fedezett – üzembe helyezésig felmerült árfolyam-különbözetét. Ezzel kapcsolatban kérdezzük:
Milyen esetben beszélhetünk devizaszámlán meglévő devizakészlettel fedezett devizatartozásról? Ha jól értelmezzük, a feltétel megléte esetén nem kell/nem szabad a tárgyi eszköz beszerzési (bekerülési) értékét módosítani?
Devizakészlettel fedezettnek minősül-e a devizatartozás akkor, ha a vállalkozás a számlavezető bankjánál nyit egy elkülönített devizás számlát, és az ezen lévő pénzt saját döntése szerint csak a beruházási szállítók pénzügyi rendezésére használja fel? Ha a társaság csak egy devizaszámlával rendelkezik, megoldható-e a beruházáshoz kapcsolódó deviza elkülönítése a könyvviteli nyilvántartásban egy technikai főkönyvi számla vezetésével?
A fenti törvényi hivatkozás alapján a tárgyi eszközök bekerülési értékét növelik a devizás szállítói tartozások után keletkezett árfolyam-különbözetek is, ha azok még az üzembe helyezést megelőzően kerültek elszámolásra. Belföldi szállító devizában történő számlázása esetén a ráaktiválás során a bruttó (áfás) értékre eső árfolyammal kell a tárgyi eszköz értékét korrigálni, vagy a tárgyi eszköz nettó (áfa nélküli) értékére jutó összeggel? Vagy csak a külföldi szállítók esetében kell a tárgyi eszköz bekerülési értékét módosítani az árfolyammal?
A társaság rendelkezésére áll a beruházáshoz szükséges devizaösszeg nagy része, azonban a kivitelezési munkák áthúzódnak a következő évre. Év végén a beruházáshoz kapcsolódó devizakészlet értékelésre kerül, és az összevont árfolyam-különbözet részeként a tárgyévi eredményben jelenik meg. Az átértékelt összegre a bankanalitikában is rá kell állni, vagy a főkönyvi tételként kell kimutatni a különbözetet? Az év végi (nem realizált) beruházás aktiválandó értékét az eredetileg vásárolt devizaárfolyamon tudjuk kimutatni?
A beruházáshoz kapcsolódóan előleget is fizetünk. A devizában adott előleg forintértékének meghatározására milyen árfolyamot kell alkalmazni? Devizaszámláról történő kifizetés esetén az alkalmazott könyv szerinti átlagáras árfolyamon lehet-e az előleget nyilvántartásba venni? A mérlegfordulónapi értékeléskor keletkezett árfolyam-különbözetek a bekerülési (beszerzési) érték részeként számolhatók el, vagy a pénzügyi műveletek egyéb bevételei, illetve egyéb ráfordításai között? A beruházás bekerülési értékének meghatározása előző évben kifizetett adott előlegrész esetében milyen árfolyamon történik? Utalás átlagárfolyamnál, az utaláskor érvényes választott árfolyamon, december 31-i vagy a szállítói végszámla könyvelésekor alkalmazott árfolyamon?
A beruházási szállítók kifizetése érdekében kötött határidős devizavételi ügyleteket szerepeltetni kell-e, és ha igen, hogyan az év végi beszámolóban? Vannak SWAP-ügyletek, amelyek már a mérlegkészítés időszakában teljesülnek, illetve vannak opciós ügyletek, amelyek feltételek teljesülése esetén lépnek életbe. Fontos-e ebből a szempontból, hogy devizakészletünk év végén meg fogja haladni a kötelezettségek értékét?

Kérdés: A kft. tulajdonosai a társaság zrt.-vé történő átalakulását tervezik. Az átalakulás során a tulajdonosi összetételben nem történik változás, kedvezményezett átalakulás kerül megvalósításra (vagyonátértékelésre nem kerül sor). A társaság tárgyieszköz-állománya mind darabszámban, mind eszközértékben jelentős. Partnereinek száma (szállítói, vevői) szintén jelentős. Az átalakulás során egy új gazdasági társaság jön létre (zrt.), mint általános jogutód. A jogutód társaság induló vagyontárgyai megegyeznek a jogelőd társaság (kft.) záró vagyontárgyaival. Könyvelő-, nyilvántartó rendszerünkben egy új gazdasági társaság (zrt.) létrehozása a nyitó analitikák (különösen a több ezer darab tárgyi eszköz értékcsökkenésének migrációja) jelentős munkával és költséggel valósítható csak meg. Helyes-e az eljárásunk abban az esetben, ha nyilvántartó (könyvelő-) rendszerünkben egy évzáráskor is alkalmazott zárással zárjuk le az átalakulás napjával a kft.-t (mely a végleges vagyonmérleg alapját képezi), majd a nyitást követően ugyanabban a rendszerben folytatjuk a könyvelést (természetesen ügyelve arra, hogy a lekérdezések mind a múltra, mind a jelenre-jövőre vonatkozóan a helyes cégmegnevezést alkalmazzák)? Úgy gondoljuk, ezzel az eljárással jelentős munkát takarítunk meg, és maradéktalanul megfelelünk a törvényi előírásoknak. Jól gondoljuk?

Kérdés: Cégünknél jelentős értékben használnak a megmunkálógépekhez szerszámokat. A megvásárolt szerszámok nagy értéket képviselnek, különböző munkafolyamatokra használhatók, nincsenek folyamatosan üzemben, mert csak egyes munkafázisban szükségesek, újraélezhetők, további termelési folyamatban részt vehetnek. Hogyan kell ezen szerszámokat állományba venni, nyilvántartani?

Kérdés: "A" társaság megvásárolta "B" cégtől annak a "C" társasággal szemben fennálló követelését. Az eredeti követelés kölcsöntartozás, 50 millió forint tőke és 10 millió forint kamat. A megállapodás szerint az "A" társaság a követelést 12 millió forint összegben szerzi meg. "A" társaság tulajdonosa "C" társaságnak, "A" társaság a követelésvásárlásról tájékoztatta a "C" társaságot. "A" társaság 12 millió forintos egyéb követelést mutat ki, a 0. Számlaosztályban pedig az 50+10 millió forintot. Ezt követően "A" társaság és "C" társaság a megállapodást módosítja. A tőke összegébe a kamat összegét is beszámítják, és a 60 millió forintot átszámítják devizára, az egyéb feltételeken is módosítanak. Felvetődő problémák: Az új megállapodás megváltoztatja-e az "A" társaságnál a követelés jogcímét, összegét? Az egyéb követelés tagi kölcsönné változik-e? Kell-e kezelni azt a tényt, hogy a követelés hosszú lejáratú? A 0. Számlaosztályban kell-e követni az új szerződés szerinti adatokat (devizában nyilvántartás, átértékelés)? A szerződés alapján kapott kamat pénzügyi bevétel vagy egyéb bevétel? "A" társaság a követelést a szerződés szerinti összegekkel egyezteti, figyelembe véve a közben keletkező kamatokat és pénzügyi teljesítéseket? A "C" társaságnál a kölcsön és kamat együttes összegében kölcsöntartozást kell kimutatni? Az analitikában a devizás elszámolást rögzíteni kell? Stb.

Kérdés: Vállalkozásunk tulajdonában van 100 darab "A" Befektetési alap (kollektív befektetési forma) befektetési jegye. A befektetési jegyek bekerülési értéke 100 egység. Az "A" Befektetési alap beolvadt a "B" Befektetési alapba. A beolvadás napjára vonatkozó piaci érték alapján az alapkezelő meghatározta a cserearányokat. Értékpapírszámlánként a befektetési jegyek cseréje megtörtént. A 100 darab "A" befektetési jegy helyett kaptunk 96 darab "B" befektetési jegyet. A befektetési jegyek piaci értéke a beolvadás napján 108 egység. Jól gondoljuk, vállalkozásunknak csak az analitikában kell követnie a jegyek cseréjét?

Kérdés: A kettős könyvvitelt vezető alapítvány a tárgyévi bevételei terhére dönt támogatások kifizetéséről, miközben a támogatások elszámolása a számviteli törvény szerint pénzforgalmi tétel. Ez az éves számviteli eredmény indokolatlan ingadozását okozhatja, gátolja a valós vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzet megítélését. A kuratórium gazdálkodási döntéseit a tárgyévben járó és legkésőbb a mérlegkészítésig pénzben is megkapott támogatások terhére hozza. Ezek terhére kerülnek az adott támogatások megítélésre. Lehetséges elszámolási mód lehetne az Szt. 4. §-a (4) bekezdésének alkalmazása a következők szerint: a kuratórium döntése alapján a teljes támogatási összeget felvesszük kötelezettségként: T 86 – K 479 (Egyéb ráfordítás – különféle egyéb kötelezettség); a pénzforgalommal elszámoljuk a támogatás ütemezése szerint a kötelezettség csökkenését: T 479 – K 384, 381; év végén a rövid lejáratú kötelezettségek közül az egy éven túl lejárókat átsoroljuk a hosszú lejáratú kötelezettségek közé. Ez az elszámolási rend könnyen követhető, analitikája egyszerűen szervezhető. Egyedül az egyéb ráfordítást, összhangban az összemérés elvével, nem pénzforgalommal könyveljük. Másik alternatíva: a kuratórium döntését könyvvitelen kívül vezetjük, majd pénzforgalommal elszámoljuk a támogatást ütemezés szerint: T 86 – K 384; a támogatási szerződésből még hátralévő biztos tartozásokat – a realizációs elvet felrúgva, az összemérés elvét nem teljesítve – nem könyveljük.
Magánszemélyek részére adott támogatások esetén: Ott az elszámolt összegeket személyi jellegű kifizetésként indokolt kimutatni, miközben a szerződött, fix összegű, adott időpontban esedékes nemteljesítéshez kötött jövőbeni kifizetésekre nem is tudnánk más módon fedezetet képezni, mint az Szt. 4. §-a (4) bekezdésének az alkalmazásával a következők szerint:
- -a kuratórium döntése alapján a teljes támogatási összeget felvesszük kötelezettségként: T 55 – K 479; pénzforgalommal elszámoljuk a támogatás ütemezése szerint a kötelezettség csökkenését: T 479 – K 384, 381;
- -év végén, az éven túli elszámolásokat átsoroljuk a hosszú lejáratú kötelezettségek közé;
- -a még ki nem fizetett, nem számfejtett összegekre, a bizonytalan, de várható adókra, járulékokra céltartalékot képezünk: T 86 – K 42.
A másik alternatíva szerint nem vennénk figyelembe az összemérés elvét, és a számfejtéssel elszámoljuk a támogatás ütemezése szerint az esedékes támogatást és járulékait: T 55 – K 479. Így a könyvelés a jövőbeli biztos tartozásokat nem tartalmazná.

Kérdés: Cégünk a készleteit 2013-ban és az azt megelőző években elszámolóáron tartotta nyilván. 2014-től azonban a súlyozott átlagáras nyilvántartásra térünk át, emiatt 2014-ben nyitás után lesznek rendező tételeink. Egyrészt meg kell szüntetni az árkülönbözeti számlákat az áruszámlákra történő átvezetéssel, másrészt ha átállnak az új nyilvántartásra, akkor a 2014. évi nyitó állományban az analitika és a főkönyv nem fog egyezni. Hová kell majd könyvelni az eltérést? A rég nem mozgó készletekkel mit lehet tenni?

Kérdés: A vasipari termékeket gyártó vállalkozásnál jelentős értékben használnak a megmunkálógépekhez szerszámokat. Erre vonatkozó szakirodalmat nem találtam. Kérem, tájékoztassanak a szerszámok helyes minősítésére, költségelszámolására, nyilvántartására vonatkozóan! A megvásárolt szerszámok nagy értéket képviselnek, különböző munkafolyamatokra használhatók, nincsenek folyamatosan üzemben, mert csak egyes munkafázisokban szükségesek, újraélezhetők, feljavíthatók, további termelési folyamatban részt vehetnek. A javításokat, az új folyamatokra való felkészítésüket a cég dolgozói, illetve külső vállalkozók végzik el. Az előbbiek alapján hogyan lehet a helyes szabályozást kialakítani?