6 talált cikk az autókereskedő , adó alapja kifejezésre

Kérdés: A társaság az autókereskedő ajánlata alapján megrendelt egy személygépkocsit, amelyre foglalót fizetett. A megállapodásban szerepelt, hogy a teljes vételárat a személygépkocsi beérkezése előtt a társaság átutalja a kereskedő számlájára. A társaság ezt nem tudta teljesíteni, emiatt a foglalót nem kapja vissza. Hogyan kell elszámolni a foglalót számviteli és adózási szempontból? A dokumentáláshoz milyen bizonylatok kellenek?

Kérdés: Társaságunk áfaalany, használt gépkocsit vásárolt Németországból, nem továbbértékesítési célból. A regisztrációs adót megfizettük. Magyarországon az autót forgalomba helyezték. Az így beszerzett személyautóra az áfa bevallása, elszámolása hogyan történik? Mi lesz az áfa alapja? A beszerzés során felmerültek közvetítői, szállítási díjak stb.

Kérdés: Egyik ügyfelünk új gépjárművek forgalmazásával és szervizelésével foglalkozik. 2010. december 31-én készleten lévő személygépkocsik közül 2 db-ot 2008. 04. hónapban vásároltak. Ezek a járművek teljesen újak, nulla kilométeresek. Mégis értékvesztesnek lehet nyilvántartani, mert senki nem akarta megvásárolni 2010-ben, de eddig 2011-ben sem. Az ügyfelek az idén gyártott járművek iránt érdeklődnek, nem foglalkoznak a 2008. évben gyártottakkal. Elszámolhat-e az autókereskedő a 2008. évben vásárolt járművek után értékvesztést? Akkor is, ha időközben ezeknek a típusoknak a beszerzési ára az egyiknél nőtt, a másiknál csökkent?

Kérdés: Az autókereskedő díjmentesen ad bérbe személygépkocsit a kft.-nek. A bérleti szerződés nem lízingtípusú. A bérbeadót terheli a biztosítási díj. A kft. felé csak az autópálya-matrica kerül számlázásra. A használó útnyilvántartást vezet, és üzemanyagköltséget számol el. Van-e cégautóadó-fizetési kötelezettség? Kell-e továbbra is útnyilvántartást vezetni? Mit kell, illetve mit lehet tenni magáncélú használat esetén?

Kérdés: A társaság gépjármű-eredetvizsgálatot végez. Az autókereskedőkkel olyan megállapodást kötött, hogy minden 10. vizsgálat díját átvállalja a partneri kapcsolat megtartása érdekében. A folyamat a következő: a kereskedő, aki az autót vizsgáltatni akarja, kap egy csekket, amelyen befizeti a BM-nek (IRM-nek) a szolgáltatás díját. A befizetett csekk alapján végzi el a társaság a vizsgálatot. A BM-nek fizetett díj hatósági díj, áfamentes, fix összeg, tehát nem a társaság árbevétele. A BM a befizetett hatósági díj valamilyen hányadát átutalja egy holdingcégnek (X-nek), amely cég jutalékot ad a ténylegesen munkát végző társaságnak, az áfa felszámításával. A társaság a kereskedő helyett fizeti ki a BM-nek a 10. vizsgálat díját, X-től természetesen ennek is megkapja a jutalékát. (Így a szolgáltatás valójában nem ingyenes). Kérdéses a BM-nek fizetett 10. vizsgálat díjának elszámolása. A társaság egyéb ráfordításként számolja el. Nem lesz ez adóalapot növelő tétel? Kell-e erről a kereskedőnek igazolást adnia? Lehet-e ezt üzletpolitikai célú kifizetésnek tekinteni, és mint ilyent reklámköltségként elszámolni?

Kérdés: "A" társaság az autókereskedő ajánlata alapján megrendelt egy személygépkocsit, amelyre foglalót fizetett. A megállapodásban szerepelt, hogy a teljes vételárat a személygépkocsi beérkezése előtt "A" társaságnak át kell utalnia a kereskedő számlájára. Ezt "A" társaság nem tudta teljesíteni, ezért a foglalót nem kapja vissza. Hogyan számolandó el a foglaló számviteli, adózási szempontból? Milyen bizonylatok szükségesek az elszámolás dokumentálásához?