55 talált cikk az ATM , bérlet kifejezésre

Kérdés: Cégünk bérleti tevékenységgel foglalkozik, és az ügyfeleinktől a gép értékének függvényében kauciót szoktunk kérni, amit a bérlet lezártával visszaadunk. Kérdésem a kaució bizonylatolásával kapcsolatos.
– Kaució elvétele és visszaadása esetében mi az, amit kötelesek vagyunk adni az ügyfélnek? (Számla, pénztárbizonylat, vagy elég, ha a bérleti szerződésen szerepel az átvett kaució összege?)
– Elegendő-e a digitális tárolás a kaució bizonylatáról a dokumentumkezelő rendszerünkben, vagy papíralapon kell megőrizni?
– Hány év megőrzési idő vonatkozik a kaució dokumentumára?
– Aláírás kötelező? Ha igen, kinek kell kötelezően aláírni a kaució dokumentumát (csak ügyfél, vagy részünkről is alá kell írnia a bérlést intéző kollégának, illetve ügyvezetőnek)? Illetve aláíráson kívül kötelezően kell-e rá bármilyen adat a pénzt befizető-átvevő részéről?
– Ha nekünk is alá kell írni, erre megfelelő a digitális aláírás?

Kérdés: Egy cég ingatlanokkal rendelkezik (saját tulajdonú ingatlanok adásvétele az egyik tevékenysége). A korábban megvásárolt ingatlanok jelenleg bérbeadásra kerültek. Számvitelileg jelenleg készletként kerülnek kimutatásra. Problémát jelent-e ez, vagy bérbe adott ingatlanként a tárgyi eszközök közé sorolandók? Az éven túli hasznosítási célból szükséges kiindulni a besorolás kapcsán, vagy esetleg a hosszú távúból, hogy készletként vagy tárgyi eszközként kerüljön besorolásra? (Az összes ingatlanban van bérlő, de csak néhány ingatlannál cél a következő évi értékesítés, a többinél várhatóan több év múlva kerül sor az értékesítésre.)

Kérdés: A cég a tulajdonában lévő irodaházát bérbeadás útján hasznosítja. Mivel az eladással kapcsolatos tárgyalások még 2024. év végén is folyamatban voltak, és a tranzakció nem volt fix, 2024. év végén még az irodaház a benne lévő eszközökkel együtt a tárgyi eszközök között szerepelt a főkönyvben és a beszámolótervezetben is. A társaság ezen épületet piaci értéken tartja nyilván a könyvekben, tehát értékhelyesbítés és értékelési tartalék is szerepelt a könyveiben. Ezen épületet a 2024. évi nyilvántartott piaci értékkel (a könyv szerinti érték és az értékhelyesbítés összegével együtt) át kell-e sorolni a készletek közé 2024. év végével, figyelembe véve, hogy a mérlegkészítés dátuma 2025. január 5-e, az eladás pedig ezt követően 2025. tavasszal történt meg? Esetleg a forgóeszközök közé történő átsorolást a bérbeadás ténye kizárhatja, hiszen a bérleti szerződések is hosszú távra köttettek? További amennyiben a készletek közé történő átsorolást végre kell hajtani, akkor az megtehető-e az ingatlan piaci értékén, vagy előtte az eddig elszámolt értékhelyesbítést vissza kell írni, és a készletek között csak könyv szerinti értéken kimutatott tárgyi eszköz szerepelhet? Az átsorolás tényét befolyásolhatja-e, hogy a beszámoló nem a vállalkozás folytatásának elve szerint készül?

Kérdés: Autókereskedéssel foglalkozó cég által beszerzett gépkocsik számviteli nyilvántartásával, készletről tárgyi eszközzé, illetve tárgyi eszközről készletre történő átsorolásával kapcsolatban kérdezem:
A társaság továbbértékesítési céllal szerez be gépjárműveket, de ezen autók egy részét átmenetileg használja saját célra, bemutatóautóként, szervizcsere-autóként, továbbá bérbeadással is hasznosítja. Beszerzéskor a járművek árukészletre kerülnek, később előfordul, hogy átsoroljuk a tárgyi eszközök közé. Például vannak olyan esetek, amikor készletről átminősítésre kerül egy autó tárgyi eszközzé, majd néhány hónap múlva, a körülmények változása miatt, mégis eladásra kerül. Mi a helyes gyakorlat ebben az esetben? Hibás-e az az eljárás, ha év közben a használat elkezdésekor átsoroljuk a készletekről a tárgyi eszközök közé, és újabb funkcióváltás miatt visszasoroljuk a készletek közé?
Más esetekben a gépjárművet tárgyi eszközként hasznosítja (bérbe adja éven túli időtartamra), majd a bérleti időszak letelte után nem szolgálja tovább a vállalkozás érdekeit, és az eladásról dönt. Ekkor vissza lehet-e sorolni a készletek közé, vagy mindenképpen tárgyieszköz-értékesítésnek minősül? Hogyan kellene besorolni az eszközt, ha értékesítési célból szerzi be, de előtte tartósan, a szolgáltatás nyújtása céljából használják? A bérbeadás időszaka alatt tárgyi eszköz, az értékesítést tárgyi eszközként vagy a bérleti időszak végén át kell sorolni a készletbe? Megváltozik-e a gépjármű rendeltetése a bérleti időszak végén, ha már a beszerzéskor is az volt az üzleti cél, hogy a bérleti időszak végén értékesíteni fogják? Mit tekintsünk a használat, a rendeltetés megváltozásának, és milyen időponttal kell az eszközt átsorolni? Az értékesítésről szóló döntés például releváns?

Kérdés: Cégünk a bérelt székhelyén a közüzemi számlák díjfizetője lett, tehát átírásra kerültek a közművek a cég nevére, de a számlát úgy kapjuk, hogy a vevőnévnél nem mi szerepelünk. Tehát se levonható áfát, se jogos költséget nem tudunk könyvelni ezekből a számlákból. Egyáltalán ezeket a számlákat kell nekünk könyvelni? Csak díjfizetőként szerepelünk, vagy ez alapján kellene a tulajdonosnak a bérleti díjat együtt számláznia felénk a közüzemi költségekkel, és ott, abban a számlában már jogosan szereplő áfát levonni, illetve költségre könyvelni? Mivel elég sok a rezsi, a cég semmiképpen nem szeretne elesni sem az áfától, sem a költségérvényesítéstől. Ezért ehhez kérek egy használható megoldást.

Kérdés: Az általunk könyvelt vállalkozás (többek között) szoftverlicencek adásvételével foglalkozik. A munkánk során azonban egyre többféle licencezési konstrukcióval találkozunk, és ezek helyes számviteli elszámolását szeretnénk egyeztetni. A kérdésfeltevés mindegyik esetben az adásvételnek a viszonteladó cég könyveiben történő elszámolására vonatkozik. Időbeli korlátozás nélküli licenc (örökös szoftverhasználati jogosultság) adásvétele esetén jól gondoljuk-e, hogy termékértékesítésként kezelendő, és a nettó eladási ár a tárgyév nettó árbevétele, a nettó beszerzési érték pedig a tárgyév elábéjeként könyvelendő? Időben korlátozott szoftverhasználati jogosultság (egyre gyakrabban szoftver- vagy licencbérlet elnevezéssel) esetén, amikor a határozott idő lejárta után a végfelhasználó nem jogosult a szoftvert tovább használni, közvetített szolgáltatásról van szó, ezáltal – amennyiben a szoftverhasználati jogosultság időtartama több üzleti évet érint, mivel a vevő több évet fizet ki előre – jól gondoljuk-e, hogy a viszonteladónak a nettó árbevételt is és a nettó beszerzési értéket is (amely lehet igénybe vett szolgáltatás vagy közvetített szolgáltatás) az érintett üzleti évek között el kell határolnia? Hogyan kezelendő a fenti két licenctípushoz jellemzően hozzákapcsolt szoftverkövetés elnevezésű szolgáltatás, amely arra jogosítja fel a végfelhasználót, hogy a megvásárolt szoftverkövetés időtartama alatt hozzáférhet a licencekhez kapcsolódó frissítésekhez és bizonyos támogatási szolgáltatásokhoz, amelyeket a licenc kibocsátója/jogtulajdonosa nyújt? A szoftverkövetést a viszonteladó cég a licencekkel együtt megvásárolja, és továbbértékesíti. Jól gondoljuk-e, hogy a fenti szoftverkövetés minden esetben szolgáltatásnak minősül, így amennyiben az több évet érint (a vevő több üzleti évre vonatkozóan megvásárolta), mind a szoftverkövetéshez kapcsolódó nettó árbevételt, mind a nettó beszerzési költséget az érintett üzleti évek között el kell határolni? Természetesen, amennyiben a viszonteladó cég bármiféle szolgáltatást nyújt az általa viszontértékesített szoftverekhez kapcsolódóan, ott – több üzleti év érintettsége esetén – a kiszámlázott árbevétel az üzleti évek között elhatárolandó.

Kérdés: A Számviteli Levelek 443. számában megjelent 8489. kérdésre adott válaszra hivatkozva a kérdésem az alábbi: A kérdésre adott válasz számviteli elszámolását értem, és egyetértek a leírtakkal. Egy vállalkozásnak azonban egy ügylet adójogi oldalát is figyelembe kell vennie a döntései meghozatalakor. A személygépkocsi nyílt végű lízingje nagy adókockázatot (áfa) rejt magában azáltal, hogy ha a társaság levonja a lízingdíj adóját (vagy annak egy részét, pl. útnyilvántartás nélkül 50%-át), akkor a NAV megkérdőjelezi az áfa levonását egy olyan esetben, amikor a lízing futamideje pl. 3 év, a könyvelésben pedig 5 évben határozzuk meg a hasznos élettartamot, és a lízing végén úgy dönt a társaság, hogy megvásárolja maradványértéken az autót. A NAV vélelmezi, hogy már a lízing megkötésekor az volt a szándék, hogy végül megvegye a cég a személygépkocsit, hiszen 5 évig tervezte használni már az elején, függetlenül a 3 éves lízingfutamidőtől. Átminősítik visszamenőleg zárt végű pénzügyi lízinggé, és az áfa levonását jogosulatlan levonásként állapítják meg. Nem célszerűbb ebben az esetben a lízingszerződés szerinti 3 évben meghatározni a hasznos élettartamot, hiszen "béreljük" (nyílt végű lízing) az autót, és eredetileg 3 évig tervezzük használni, ha már annyi időre kötöttük meg a szerződést, majd ráérünk a 3. év végén eldönteni, hogy megvesszük-e vagy sem? Számvitelileg ez helytelen, vagy védhető adott esetben? Az Szt. szerinti értékcsökkenés a Tao-tv.-nél úgy is növelő, az adótörvény szerinti értékcsökkenést pedig be lehet állítani 20%-ra. Így társaságiadó-hiány sem állapítható meg a nagyobb összegű (3 év alatt 5 év helyett) költségelszámolás miatt. Amaradványértékkel kapcsolatban ugyanez a kérdés. Pl. a 3 évre megkötött nyílt végű lízing esetén valószínűleg nem véletlen, hogy a 3. év végére mekkora összegben lett meghatározva a szerződésben a maradványérték (vélhetően ennyi lesz még az értéke a 3. év végén). Milyen indokkal tudom alátámasztani, hogy ennél több vagy kevesebb összegben határozza meg a társaság a maradványértéket? Hogyan jár el helyesen (hogyan tud helyesen eljárni?) a társaság a fenti, 3 évre kötött nyílt végű lízing kapcsán a maradványérték és a hasznos élettartam meghatározása esetén, ha nemcsak a számviteli előírásokat, hanem az adójogi kockázatokat is figyelembe veszi? Indokolható-e az Szt. előírásai alapján a 3 éves hasznos élettartam és a lízingszerződés szerinti maradványérték meghatározása a könyvelésben?

Kérdés: Az eredeti kérdést a Számviteli Levelek 409. számában a 7987. kérdés tartalmazza, emiatt itt azt nem ismételjük meg. Az eredeti kérdésre itt csak a jóléti és kulturális költségekre, az egyéb személyi jellegű kifizetésekre vonatkozik a válasz.

Kérdés: Az eredeti kérdést a Számviteli Levelek 409. számában a 7987. kérdés tartalmazza, emiatt azt itt nem ismételjük meg. Az alábbi válasz csak az adómentes személyi jellegű egyéb kifizetésekre vonatkozik.

Kérdés: A személyi jellegű egyéb kifizetéseket az Szt. 3. §-a (7) bekezdésének 3. pontja tartalmazza. Az Szja-tv. 1. számú melléklete hosszan részletezi a személyijövedelemadó-mentes bevételeket (amelyek jellemzően magánszemélyek bevételei, azaz személyi jellegű egyéb kifizetésnek minősülnek, de nem így nevesítettek), az Szja-tv. 70. §-a egyes meghatározott juttatásokról, a 71. §-a a béren kívüli juttatásokról, mint adóköteles jövedelmekről rendelkezik. A KSH munkaügyi statisztikája, ami a kereseten kívüli jövedelem egyes elemeit egyéb munkajövedelemként, szociális költségként, egyéb munkaerőköltségként határozza meg. A probléma az, hogy a három helyen történő szabályozás csak részben fedi le egymást, nehezen (vagy egyáltalán nem) feleltethetők meg egymásnak, esetenként nem is azonosíthatók. A kérdés az, hogy a többirányú követelményeknek a számvitel hogyan tud megfelelni?