53 talált cikk az értékhatár , könyv kifejezésre

Kérdés: Készíthet-e a bizalmi vagyonkezelési konstrukcióban (nem üzletszerű vagyonkezelés) a vagyonkezelő a kezelt vagyon vonatkozásában mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámolót, amennyiben a mutatóértékeknek egyébként megfelel? A kezelt vagyon könyveiben szerepelnek üzletrészek is (ezek tulajdoni hányadai és szavazati jogai 100%-ban a vagyonkezelőnél vannak). A kezelt vagyon a számviteli törvény értelmében vállalkozónak minősül, ugyanakkor jogi személyiséggel nem rendelkező vagyontömeg. Álláspontunk szerint a kezelt vagyon nem rendelkezik a kezelt vagyonba tartozó társaságok feletti szavazati jogokkal, azt a vagyonkezelő gyakorolja, így számviteli értelemben a kezelt vagyon nem tekinthető anyavállalatnak, ezért az anyavállalatokra vonatkozó kizáró feltételt véleményünk szerint nem kell alkalmazni. A kezelt vagyontömeget egy kft. kezeli (nem üzletszerű vagyonkezelés), amelynek nincs más egyéb tevékenysége. Ő készíthet-e mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámolót, ha a mutatóértékeknek egyébként megfelel? A bizalmi vagyonkezelő a saját személyes vagyonáról vezeti a könyveit, annak nem részei a kezelt vagyon részeként elkülönített részesedések, így véleményünk szerint ő sem tekinthető számviteli értelemben anyavállalatnak, ami kizárná az egyszerűsített éves és a mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámoló készítését.

Kérdés: A Magyarország 2024. évi költségvetéséről szóló 2023. évi LV. törvény 5. § (2) bekezdése az alábbiakról rendelkezik:
"A nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény
a) 11. § (16) bekezdésében meghatározott értékhatárt a 2024. évben a hasznosítással érintett rész tekintetében 25,0 millió forint egyedi bruttó forgalmi érték,
b) 13. § (1) bekezdésében meghatározott értékhatár a 2024. évben 25,0 millió forint egyedi bruttó forgalmi érték képezi."
Jól értelmezzük-e az egyedi bruttó forgalmi érték fogalmát akkor, amikor azon a beszerzett eszköz egyedi könyv szerinti bruttó értékét értjük?

Kérdés:

Átvettünk egy céget, és az egész év áttekintése során észrevettük, hogy a 7. hónapban átlépte a pénzforgalmi áfa határértékét. Az előző könyvelő nem jelentette át. Szeretnénk jogkövető módon eljárni, és az ügyfél is korrekt elintézési módot vár. Rengeteg kibocsátott számláról van szó, vagyis új számlák kibocsátása nem opció. Jeleztük az ügyfélnek, hogy az ezután kibocsátott számlákra már ne írja rá, hogy pénzforgalmi áfás, és be fogjuk vallani, decemberben pedig jelezzük a NAV felé, hogy jövőre nem kíván pénzforgalmis lenni. De mi legyen a rosszul kiállított és rossz időpontban bevallott számlákkal?

Kérdés:

A forintról euróra való áttéréskor a számviteli politikában mit kell módosítani? Illetve pl. a kis értékű tárgyi eszközök értékhatárát az áttéréskor érvényes december 31-i árfolyammal kell meghatározni?

Kérdés: Autóbontó kft. számviteli elszámolásában milyen változások vannak 2023. július 1-től? Mennyiben érintik a nyár eleji törvénymódosítások a beszámoló készítésének szabályait, időpontját egy autóbontó kft.-nél?

Kérdés: Éves beszámolót kell-e készíteni egy egyéb egyesületnek, ha nem közhasznú, de 100%-os tulajdonosa egy kft.-nek?

Kérdés: A 2021. évi iparűzésiadó-bevallás VII. fejezetének 16. sorában a kkv-kat megillető támogatásként (de minimis vagy átmeneti támogatás) igénybe vett összeget a gazdasági társaság számviteli nyilvántartásában könyvelni kell-e egyéb bevételként, és ha igen, mikor kell ezt megtenni?

Kérdés: Jól értelmezem-e a törvényeket, hogy az állam által közérdekű céllal alapított vagyonkezelő alapítványok, amelyek az államiból a magánszektorba kerülő felsőoktatási intézmények fenntartására jönnek létre, kizárólag a számviteli törvény szerinti éves beszámolót készíthetnek? Következtetésemet az alábbiakra alapozom: A 479/2016. (XII. 28.) Korm. rendelet 4. §-a (2) bekezdése alapján a vagyonkezelő alapítványoknak nem elegendő csak a Korm. rendelet beszámolókészítési és könyvvezetési kötelezettségére tett előírásait figyelembe venni, hanem a 2019. évi XIII. tv. és az Szt. ide vonatkozó pontjait is tanulmányozni kell. Amennyiben csak a Korm. rendelet 7. és 8. §-át néznénk, úgy az értékhatárok alapján ezen vagyonkezelő alapítványok a Korm. rendelet szerinti egyszerűsített éves beszámolót is készíthetnének, azonban az Szt. 9. §-ának (3) bekezdése alapján a közérdeklődésre számot tartó gazdálkodó nem készíthet egyszerűsített éves beszámolót, azaz kötelező az Szt. szerinti éves beszámoló. A gazdálkodó az Szt. 3. §-ának (1) bekezdése alapján az egyéb szervezet is, azaz az alapítvány. Az Szt. 3. §-ának (15) bekezdése alapján közérdeklődésre számot tartott gazdálkodó az, aki a 2007. évi LXXV. törvény 2. §-ának 19. pontja annak mond. A hivatkozott törvény 2. §-a 19. pontjának b) alpontja azon gazdálkodókat is közérdeklődésre számot tartónak minősíti, amelyeket jogszabály annak minősít. Minden állam által alapított vagyonkezelő alapítványra külön-külön törvény vonatkozik, az 1. § (1) bekezdése leszögezi, hogy ezen alapítványokat közérdekű vagyonkezelői alapítványként kell létrehozni, tehát ez nem opció, hanem törvényi előírás. Véleményem szerint az Szt. szerint az éves beszámolókészítési kötelezettséget erősíti meg a 2019. évi XIII. tv. 10/A. §-ának (2) bekezdése is, amely előírja, hogy az állam által teljesített vagyoni juttatás felhasználása bemutatásának az Szt. szerinti éves beszámolóval kell eleget tenni.

Kérdés: Egy kft. a 2017. évi könyvelése során a megelőző, azaz 2016. évre vonatkozóan jelentősnek minősülő hibát tárt fel, a hibás könyvelések helyesbítése a 2017. évi könyvelésben szerepelt, emiatt 2017. évre háromoszlopos beszámoló készült. A hiba következtében a 2016. évre megállapított társaságiadó-alap közel 9 M Ft-tal magasabb lett. A 2016. évi 1629-es bevallás önellenőrzésének elkészítésére viszont a mai napig nem került sor. Az önellenőrzést most szeretnénk benyújtani. Ennek kapcsán felülvizsgáltuk a 2016-os év teljes könyvelését, amelyben 2015-ös évre vonatkozóan feltárt és lekönyvelt különbözeteket találtunk. A különbözetek következtében a 2015-ös év adózás előtti eredménye és a társaságiadó-alapja is kevesebb lett. A 2016-ban lekönyvelt előző évi differenciák teljes egészében a 2016-os év társaságiadó-bevallásában és beszámolójában jelentek meg, a 2016-os év eredményét érintették, 2015. évre önellenőrzés nem készült. A 2016-os beszámoló kétoszlopos. Ennek helyességét most, a 2016-ra beadandó önrevízió kapcsán ellenőriztük, és megállapítottuk, hogy a 2016-os évben feltárt, 2015-re vonatkozó hibák jelentősnek minősülnek, ugyanis a hibák és hibahatások a 2015. évi beszámoló mérlegfőösszegének 2%-át meghaladják (még az átfordítás utáni mérlegfőösszeg 2%-át is túllépik). Tehát arra a következtetésre jutottunk, hogy 2016. évre 3 oszlopos beszámolót kellett volna készíteni, a 2015-ös év társaságiadó-bevallását pedig az adóalap csökkenése ellenére muszáj lett volna önrevíziózni. Véleményünk szerint akkor járnánk el szabályosan, ha:
1. a 2016-os évből a 2016-ra lekönyvelt 2015-ös hibákat kiszednénk;
2. a 2015. év taobevallását önrevízióznánk;
3. a 2016. évre utólag 3 oszlopos mérleget készítenénk;
4. az 1. pontban kijött eredményhez a 2017-ben lekönyvelt, 2016. évre feltárt hibákat hozzákalkulálnánk;
5. végül ezután készítenénk el a 2016-os évre vonatkozó önrevíziót.
(A társaság minden évben nyereségesen működött, ezért a 2015-ös, 2016-os évekre vonatkozó taokülönbözet együttesen azt az összeget teszi ki, amit a 2016. évre a megelőző évi hibák felülvizsgálata előtt levezettünk.) A beszámolókat minden évben könyvvizsgáló ellenőrizte, és hitelesítő záradékot adott. Kérem, szíveskedjenek konkrét javaslatot tenni, hogy Önök szerint mi lenne a helyes eljárás a korábbi évek közzétett beszámolóinak javítására, hogyan érinti ez a könyvvizsgálatot? Milyen következménnyel járhat, ha – ahogyan eredetileg terveztük – a 2016-ban lekönyvelt 2015. évi hibákat nem emeljük ki 2016-ból, és az eredetileg beküldött 2016. évi társaságiadó-bevallást önellenőrizzük? Végül a jelentős hiba számítási módjával kapcsolatban szeretném, ha elmondanák a véleményüket: jól gondoljuk-e, hogy az adott évre feltárt hibákat eredménysoronként kell nézni, az egyes hibák által okozott társaságiadó-különbözeteket külön-külön kiszámolni, és az így kijött tételesen számított taokülönbözetek abszolút értékeit kell a jelentős/nem jelentős minősítésnél figyelembe venni, valamint maguknak a hibáknak az abszolút értékeit eredménysoronként összeadni? A hibák eszköz-forrást érintő tételei helyett pedig a fentiek szerint eredménykimutatás soronként levezetett mérleg szerinti eredmények (soronkénti) abszolút értékeit összeadva kell figyelembe venni a hiba saját tőkét érintő hatását?

Kérdés: Egy bt. 2018. 11. 01-től áttért a kata hatálya alá. Hogyan kell könyvelnem az alábbi tételeket a 2018. 10. 31-i zárás során?
- Tárgyieszköz-beszerzésre 2018-ban támogatást kapott, az egyéb bevételt elhatároltam, meg kell-e szüntetni ezt az elhatárolást?
- Tagikölcsön-kötelezettséggel kapcsolatban van-e teendő?
- Katás időszakban tárgyi eszközt értékesített: ez már katás bevétel lesz? Beleszámít az értékhatárba?
- A tárgyi eszközöket alanyi mentesként vásárolta (a le nem vonható áfa a bekerülési érték része): az értékesítésről áfás számlát állított ki, az értékesítést követően, hogyan kontírozom a levonható áfát (60 hónapos szabály)?