104 talált cikk az ATM , követelés kifejezésre

Kérdés: Egy magyarországi kft.-nek luxemburgi gazdasági társaság a tagja (anyavállalata). A taggal szembeni osztalékfizetési kötelezettség, tagi kölcsön és tagi kölcsön kamata miatti kötelezettség is szerepel a kft. könyveiben. Az osztalékfizetési kötelezettséget a magyar kft. szeretné átsorolni a fennálló tagi kölcsönök közé, és a továbbiakban ilyen jogcímen kimutatni a könyvekben. A fennálló tagi kölcsön után kamatot fizet a magyar kft., és így az „átminősített” tagi kölcsön után is felszámításra kerülne a kamat. A magyar számviteli törvény alapján lehetséges a felek közötti megállapodással „átminősíteni” az osztalék miatti kötelezettséget tagikölcsön-kötelezettséggé pénzmozgás nélkül? Amennyiben igen, az ezután fizetett kamat a társasági adó szerint elismert ráfordításnak számít? Milyen jogszabályi feltételeket kell még figyelembe venni?

Kérdés: A kft.-nek 2 tagja volt, anya és fia, 1800 ezer-1800 ezer forint vagyoni hozzájárulással. Az anya április hónapban elhunyt. Az ügyvéd május hónapban a halotti anyakönyvi kivonat alapján töröltette az anyát a tagok közül, és tagként beléptette a fiú feleségét 1800 ezer forint vagyoni betéttel. A július hónapban kelt hagyatékátadó végzés szerint az anya örököse a fiú, a végzés szerint megnyílt azon jogosultsága, hogy a társaság tagjaival való megegyezés alapján a társaságba tagként belépjen, vagy ilyen megegyezés hiányában vele a társaság, a társaságtól megváló taggal elszámoljon. A fenti esetben már egyébként is tagja a társaságnak az örökös, ebben az esetben az elhunyt vagyoni hozzájárulásának összegével növekszik a fiú vagyoni hozzájárulása? Az ügyvéd szerint kiveheti az örökös a vagyoni hozzájárulásának összegét, de mi lesz a saját tőke többi elemével (eredménytartalék)?

Kérdés: Bizalmi vagyonkezelési szerződés alapján mind a vagyonrendelők, mind a kedvezményezettek magánszemélyek. A vagyonkezeléssel megbízott gazdasági társaság (továbbiakban Vagyonkezelő) tulajdonos/ügyvezetője egy magánszemély, aki egyben mint vagyonrendelő, és mint kedvezményezett is érintett a bizalmi vagyonkezelési szerződés konstrukciójában. A Vagyonkezelő társaság másik (önálló) ügyvezetője a tulajdonos/ügyvezető gyermeke. A Vagyonkezelő társaság kezelésében lévő vagyontömeg (továbbiakban: Vagyontömeg) egy társaságot alapít (továbbiakban Társaság). A Társaság ügyvezetője ugyanaz a gyermek, mint a Vagyonkezelő társaságban. A Társaság a tevékenység végzését a tulajdonos (Vagyontömeg) által kamatmentesen nyújtott tagi kölcsönből finanszírozza.
Jól gondoljuk-e, hogy:
1. Fentiek alapján egyértelmű, hogy kölcsönösen fennáll a kapcsolt viszony (Tao-tv. 4. § 23. pontja alapján) a Vagyonkezelő, a Vagyontömeg és a Társaság között?
2. Ha az 1. pont szerinti kapcsolt viszony fennáll, akkor alkalmazható a kamatmentes tagi kölcsön vonatkozásában a Tao-tv. 18. § (1) bekezdése szerinti nyilatkozat, amely a tagi kölcsön „piaci ár” alapján megállapított kamatösszegéről akként rendelkezik, hogy az abban meghatározott összeggel a Társaság az adóalapját csökkenti, míg a Vagyontömeg ugyanezzel az összeggel növeli?
3. A Vagyontömegnek az adóévben fenti tagi kölcsönön kívül csak egyéb értékpapírokból, banki betétekből származott bevétele, ezért a Tao-tv. 20. § (b) pontja alapján nem kell az adót megfizetnie a fenti tagi kölcsön (mint követelés) kapcsán a 2. pont szerinti nyilatkozata alapján.

Kérdés: Cégünk a globális minimumadó hatálya alá tartozó cégcsoport magyarországi leányvállalata, és a központ utasítása szerint 2024-től be kellett vezetni a számviteli törvény szerinti halasztottadó-könyvelést, ezzel kapcsolatban merültek fel az alábbi kérdéseink.
I. Jól értelmezzük, hogy a mérlegbe kerülő egyenleg meghatározása során az alábbi sorrendet szükséges követni?
1. Halasztott adókövetelés és kötelezettség számított értékének meghatározása jogcímenként.
2. Halasztott adókövetelés realizálhatóságának vizsgálatával annak könyv szerinti értékének meghatározása.
3. A halasztott adókövetelés és -kötelezettség könyv szerinti értékének nettósítása a mérlegben, ha ugyanazon adóhatóság felé áll fenn.
II. A halasztott adókövetelés realizálhatóságát keletkezési jogcímenként indokolt vizsgálni, minden jogcímre külön-külön? Véleményünk szerint a mérlegtételekhez kapcsolódóan keletkező átmeneti halasztott adókövetelést keletkeztető különbözetek a gazdálkodás nyereséges vagy veszteséges mivoltától függetlenül, a releváns év adóalap-kalkulációjakor kvázi automatikusan visszafordulnak, így ezek realizálhatóságának külön vizsgálata nem indokolt, csak a mérlegen kívül keletkező tételeké (elhatárolt veszteség, adókedvezmények) az. Amennyiben az adott évben az adóalap negatív, abban már lecsapódtak a visszafordult halasztott adókövetelési tételek is, a veszteség realizálhatóságának a vizsgálata pedig meg fog történni.) A leányvállalatnál az elmúlt évben jövedelem- (nyereség-) minimum alapján került a társasági adó megállapítására, ahol a jellemzően átmeneti különbözetet eredményező adóalap-módosító tételekkel nem kell számolni, viszont az adókedvezmények és elhatárolt veszteség érvényesíthetőek a törvényi korlátokra tekintettel. Bár az így megállapított adó társasági adóként kerül könyvelésre, annak alapja nem a nyereség, hanem a korrigált összes bevétel 2%-a, így a számviteli törvény szerinti halasztott adókövetelés és -kötelezettség fogalom meghatározásának egyes pontjai irrelevánssá válnak. Amennyiben a cég úgy látja, hogy a következő néhány évben az adóalapja a jövedelem- (nyereség-) minimum alapján kerül megállapításra, indokolt-e a halasztott adókövetelés, -kötelezettség keletkezésének a vizsgálata és könyvelése, kimutatása a mérlegtételekhez, és a mérlegen kívül keletkező átmeneti különbözetekhez kapcsolódóan?

Kérdés: A társaság szolgáltatásra vonatkozóan jelentős nagyságrendű devizás előleget fizetett az előző évben. A felek közötti megállapodás értelmében a szerződés szerinti teljesítés a tárgyévben történt meg, a végszámla kiállításra, az előleg beszámításra került. A szállítónak adott előleg az előző évben év végén az Szt. előírásainak megfelelően átértékelésre került a választott MNB-árfolyamra. A társaság élt az Szt. 60. §-a (5a) bekezdésének lehetőségével, azaz a devizás követelések, kötelezettségek forintértékének meghatározása során, az Áfa-tv. adóalap forintban történő megállapítására vonatkozó előírásait alkalmazza. Az Áfa-tv. rendelkezései alapján devizás előleg esetén az előleg átvételének, jóváírásának napján érvényes árfolyammal kell az előleg áfáját forintosítani. Ezért ezzel az árfolyammal történt az előleg számviteli nyilvántartásban történő könyvelése. A tényleges teljesítéskor a bruttó végösszegből le kell vonni az előleget, és a fennmaradó összeget a teljesítés napján érvényes árfolyammal forintosítani. Tehát csak az előleggel csökkentett összeg esetében alkalmazható a teljesítés napján érvényes árfolyam, az előlegnek megmarad az eredeti jóváírásnapi árfolyama. Az Szt. 60. §-a (5a) bekezdésének alkalmazására tekintettel értelmezésünk szerint a költség elszámolása, forintosítása során is több árfolyamot kell alkalmazni, az előlegnek megfelelő összegre az előlegnél alkalmazott árfolyamot és a végszámlából még fennmaradó összegre a végszámla-teljesítés napi árfolyamát. Kérdés, ha a devizaelőleg még az előző év(ek)ben került kifizetésre, és az előleg már az előző év végi árfolyamon van nyilvántartva, akkor a végszámla összegét milyen árfolyamon kell költségként forintban könyvelni? Az előzőekben vázoltak szerint az előlegnek megfelelő összeget az előleg jóváírásának, míg a még fizetendő összeget a teljesítésnapi árfolyamon, vagy a teljes összeget a végszámla teljesítésének napján érvényes árfolyam figyelembevételével kell forintosítani és költségként elszámolni? Függetlenül az általános forgalmi adó összegének forintosítása során alkalmazandó elszámolási szabálytól.

Kérdés: USA-székhelyű cég (LLC = korlátolt felelősségű társaság) létrehozott Magyarországon egy fióktelepet a köztük lévő keretmegállapodás alapján. A fióktelep az LLC részére tabletek és robbanásbiztos eszközök gyártását, fejlesztését, tanúsítását, értékesítését, továbbá vevőszolgálati tevékenységet végez. Az USA LLC mint anyavállalat menedzsmentszolgáltatást, értékesítési, marketing-, üzletfejlesztési és ügyfélmegtartás szolgáltatást nyújt a fióktelepnek. Az eredeti termék joga és a további fejlesztés eredménye az USA LLC tulajdona. Az USA LLC hozzájárul, hogy a fióktelep a gyártáshoz és szolgáltatáshoz szükséges jogokat megállapodás szerint használja, és ezért licencdíjat fizet. A fióktelep-finanszírozás – szükség esetén – kölcsön formájában működik, kamatfizetés mellett. A gyártási, fejlesztési tevékenységből származó kölcsönszámla-követelések, illetve a kölcsönügyletből származó törlesztési kötelezettségek kompenzálásáról a felek negyedévente egyeztetnek, és a beszámítást elvégzik. Az LLC és a fióktelep között létrejött keretmegállapodás alapján a teljes évi tevékenységgel kapcsolatban év végén elszámolnak egymással. Az elszámolás számla alapján történik. A számla tartalmazza a fióktelep részéről a kutatás-fejlesztés során elvégzett, elismert szolgáltatás ellenértékét, a gyártás-szolgáltatás ellenértékét, az értékesítési, a vevőszolgálat ellenértékét, az LLC részéről a licencdíjat, menedzsment-, értékesítés-, marketingdíjat. Az LLC és a fióktelep az egymással szemben elismert követeléseket számlázta. A tárgyévben a fióktelep veszteséges volt, mivel az új termék „tanúsítvány” hiányában nem volt értékesíthető. Az LLC az általa elfogadott felmerült költségek jelentős hányadának megfelelő összeget átadott a fióktelepnek a működés biztosítása érdekében, az LLC bevételi számlájában negatív előjellel. A fióktelep eredménye ezáltal mindenképpen javul, és eredményes lesz. Ezen negatív összeget hogyan kell kezelni a számvitelben? A feleknek ezen összeggel kapcsolatban van szerződéskötési kötelezettségük? A szerződés lehet kölcsön, véglegesen átadott pénzeszköz, illetve támogatás is a működési költségek fedezete céljából? A fentiek függvényében mi a helyes könyvelés, ha nincs szerződés a felek között, illetve kölcsön vagy végleges pénzeszközátadás, illetve támogatási szerződés esetén?

Kérdés: „F” cég üzletrészének 100%-ával „V” cég rendelkezik. „F” cégnek a korábbi évekből 200 millió forint megszavazott/jóváhagyott, de pénzügyileg még nem teljesített osztalékkötelezettsége van a tulajdonosa, a „V” cég felé. „F” leányvállalat 2023. 12. 31-éről készült mérlege alapján a saját tőke a jegyzett tőke alá csökkent, negatívvá vált emiatt, a törvényileg előírt határidőben és módok valamelyikén az anyavállalatnak gondoskodnia kell leányvállalata sajáttőke-helyzetének rendezéséről, melynek pótbefizetéssel szeretne eleget tenni. Erre a leányvállalat alapító okirata lehetőséget ad. Pótbefizetésként nemcsak pénzeszköz, hanem elismert követelés is átadható. A „V” anyavállalat átadhatja-e a fentebb említett, „F” leányvállalattal szembeni 200 millió forint osztalékkövetelését pótbefizetésként „F” leányvállalata részére?

Kérdés: A telephelyünkön magánszemélyek bérelnek lakáscélú felhasználásra ingatlant. A közüzemi díjak kiszámlázott ellenértékére kértek részletfizetést. Adható-e kamatmentesen részletfizetés szja- és taofizetési kötelezettség nélkül? Ha igen, van-e a kamatmentes időszaknak meghatározott időintervalluma/maximális törlesztési ideje?

Kérdés: 2023. 09. 04-től a gépjárművezető-képzést végző autósiskoláknak a vizsgadíjat be kell szedniük a tanulóktól, és azt a Közlekedési Alkalmassági Vizsga Központnak kell utalniuk. Erről az autósiskola számlát kap részletezővel, hogy melyik tanuló nevében mennyi vizsgadíj lett befizetve. Az autósiskola a tanulóktól készpénzben veszi át a díjat vagy utalással kapja. Milyen bizonylatot kell kiállítania a tanuló felé? Ez az autósiskola bevétele lesz, a továbbutalt díj pedig a költsége? Vagy nem tartozik a szolgáltatásnyújtás kategóriába, csak számviteli bizonylatot kell kiállítani, és átmenő tétel lesz? Ha bevételnek számít, akkor az iparűzésiadó-alapnál a kapott számla értéke csökkentő lehet? Rá kell írni a számlára, hogy közvetített szolgáltatást tartalmaz vagy alvállalkozói teljesítmény? Átalányadózó egyéni vállalkozónál bevételnek számít?

Kérdés: Az alábbi eset helyes számviteli elszámolásához kérem a tanácsukat. Adott egy magyar társaság, amely a támogatói okirat szerint részt vesz a Nyugat-Balkán régió éghajlatvédelmi fejlesztésében, amelynek kivitelezéséhez 60%-ban kap állami támogatást. A megállapodás szerint a fennmaradó 40%-ot saját önerejéből kell állnia. A végrehajtott fejlesztések, tanácsadói tevékenységek ezen régióban található partner vízügyi hálózatának javítását szolgálják, vagyis nem a támogatásban közvetlenül részesülő, kivitelező magyar társaság saját tulajdonában lévő eszközökhöz, hálózatokhoz kapcsolódnak. Ez esetben hogyan kell elszámolni a fejlesztéshez igénybe vett alvállalkozók számláit, a saját maga által beletett munka bérköltségét? Amennyiben fennáll a partnernél létrehozott munka esetében bármilyen helytállási kötelezettség, kell-e a társaságnak a támogatói bevételekből ezen kötelezettség végett esetlegesen felmerülő költségek fedezetére bármilyen részt a kapott támogatás összegéből elhatárolnia?