11 cikk rendezése:
1. cikk / 11 Vagyonkezelésbe vett önkormányzati tárgyi eszközök visszaadása
Kérdés: A zrt. vagyonkezelésbe vett több önkormányzat megbízásából a gesztorönkormányzattól tárgyi eszközöket, amelyet a zrt. könyveiben szerepeltet, és évenként a számviteli törvénynek megfelelően amortizációt számol el a költségek terhére (az összeg jelentősen eltér a Tao-tv. szerinti amortizáció összegétől, jelentősen nagyobb használatiidő-megállapítás történt]. Az amortizáció összegének megfelelő összegű pótlási alapot képez, amelyet elkülönített bankszámlán kezel, és végzi a szükséges felújításokat, pótlásokat az eszközökön. Jelenleg is van képzett, de fel nem használt összeg. A működéssel kapcsolatosan jelentős vevői kintlévőség szerepel a könyvekben. Az eszközök forrását képezi az átadáskori bruttó értéknek megfelelő összegű hosszú lejáratú kötelezettség. Döntés-előkészítés van folyamatban az eszközök visszaadása tárgyában a tulajdonos önkormányzatok számára. Az átadáshoz kapcsolódóan vagyonértékelés van folyamatban a tulajdonos önkormányzat részéről. Könyvelendő, hogy az egyes vagyonelemek visszaadása hogyan vezethető ki a könyvekből? Az Szt. és a Tao-tv. szerinti nettó érték különbözete társaságiadó-alapot módosító tétel? A vevőállomány kivezetése szintén adóalapot növelő tétel? Hogyan szüntethető meg a hosszú lejáratú kötelezettség összege? Amennyiben egyéb bevétel, a társaságiadó-alapot befolyásolja? Az eszközök és kötelezettségek megszüntetése után egyenleg nem maradhat a tranzakciók során?
2. cikk / 11 Vagyonátértékelés vagyonkezelt eszközöknél
Kérdés: A víziközmű-társaság önkormányzati vagyont kezel. A vagyonátértékelést a 2011. évi CCIX. tv. 12. §-a és a 23/2013. (V. 29.) NFM rendelet alapján végezte el. A Mötv. szerint a vagyonra elszámolt értékcsökkenéssel szemben tartalékot képzett, míg a pótlólagos beruházásra/felújításra tartalékfeloldást számolt el. A társaság a vagyon átvételekor az eszközt a hosszú lejáratú kötelezettségekkel szemben vette állományba (T 11-15 – K 44), az értékcsökkenést (T 57 – K 1x9) és a beruházásokat (T 11-15 – K 16) általános szabályok szerint könyvelte. Az Áhsz. 16/A. § (2) bekezdésének eleget téve az eszköz vagyonértékelésekor régi értéken kivezetésre kerül, csökkentve a hosszú lejáratú kötelezettséget, és az új bruttó értéken ismét nyilvántartásba veszi. A hosszú lejáratú kötelezettségnek egyenlege marad, mert az eszközmozgást nem bruttó értéken vezeti ki a könyvekből, hanem nettón, így a kumulált értékcsökkenés egyenlege a kötelezettségen marad. Az Áhsz. szerint a kivezetett eszközre korábban elszámolt értékcsökkenés kivezetése a felhalmozott eredménnyel szemben kellene, hogy történjen. A számviteli törvény az eredménytartalék mozgásánál nem nevesít ilyen mozgást, ezért kérem, erősítsék meg, hogy a kötelezettség számlán maradt kumulált értékcsökkenés az eredménytartalékkal szemben könyvelésre kerülhet? Amennyiben nem az eredménytartalékkal szemben szükséges a kivezetés, akkor milyen elszámolást szükséges végezni? Kérem, erősítsék meg, hogy a fenti társasági elszámolás a törvényi szabályozásnak megfelel-e, vagy módosítani kellene az elszámolási folyamatot?
3. cikk / 11 Számviteli feladatok a végelszámolás befejezésekor
Kérdés: A társaság végelszámolása lassan befejeződik. A hitelezői igények kielégítésre kerülnek, de az eszközök egy részét a végelszámoló nem tudja értékesíteni. Azokkal mi legyen? A szabályszerűség érdekében kérem, hogy ismertessék a végelszámolást lezáró számviteli beszámoló sajátosságait, legfontosabb feladatait.
4. cikk / 11 Értékvesztés vagy terven felüli értékcsökkenés
Kérdés: Szarvasmarha-tenyésztéssel foglalkozik a szövetkezet. Növendék marhákat tenyésztésbe állításkor (leelléskor), ha – évek óta – a piaci érték kb. 200 E Ft, az előállítási érték 400 E Ft értékvesztést (készlet) vagy terven felüli értékcsökkenést (tenyészállat) lehet elszámolni? A bekerülési érték, illetve könyv szerinti érték (készletnél) tartósan és jelentősen magasabb, mint a mérlegkészítéskor ismert és várható eladási ára. A tárgyi eszköz (tenyészállat) könyv szerinti értéke tartósan és jelentősen magasabb a piaci értéknél. A terven felüli értékcsökkenés elszámolása társaságiadó-alapot növelő. Hogyan kapja vissza a szövetkezet a tenyészállat kivezetésekor, kényszervágáskor, értékesítéskor... a növelésként elszámolt adóalap-növelőt?
5. cikk / 11 Egyéni cég beolvadása
Kérdés: Egyéni cég úgy döntött, hogy beolvadna egy kft.-be. Ezt az ügyletet egy lépésben végre lehet hajtani? Vagy szükséges, hogy az egyéni cég először bt.-vé vagy kft.-vé alakuljon át, és csak az után olvadjon be a kft.-be? Az átalakulás költségei jelentősek, fontos tudni, hogy van-e lehetőség egy lépésben a beolvadásra.
6. cikk / 11 Üzletrész-visszavásárlás adói
Kérdés: A kft. alapítója eladja üzletrészét (névérték 3 millió forint) 20 millió forintért és egy – nyilvántartás szerint – 10 millió forint (nettó) értékű ingatlanért a kft.-nek. Hogyan kell könyvelni a gazdasági eseményt? Milyen adózási vonzata van a magánszemélynél és a kft.-nél?
7. cikk / 11 Beruházás tervezési költségeinek kivezetése
Kérdés: A társaság 2008-2009-ben egy fogászati centrum építését kívánta megvalósítani, amelyet adóköteles bérbeadással akart hasznosítani. A beruházás értékeként több millió forint, mint tervezési és engedélyezési díj, elszámolásra került (az áfát levontuk, visszaigényeltük, annak ellenére, hogy a visszaigénylés időszakában más épületeket a társaság tárgyi adómentesen adott bérbe). A válság miatt az építkezés a korábbi terveknek megfelelően nem valósult meg. Ismételten előtérbe került a fogászati centrum megvalósítása (ugyanazon a területen, de más tervekkel és egy másik céggel közös beruházásként). Kérdés, hogy a korábbi években elszámolt tervezési és engedélyezési díjakat – a fentiekre tekintettel – elszámolhatja-e a társaság terven felüli értékcsökkenésként, adóalap-korrekció nélkül? A levont és visszaigényelt áfával van-e valamilyen teendő?
8. cikk / 11 Részesedés átvállalt hitelből
Kérdés: Az "A" cég 2005. évben 100 egység hitelt vett fel "B" társaságban való többségi részesedésének megszerzéséhez. 2006. évben a hitel törlesztését "B" társaság átvállalta, de a kamat és egyéb terhek nem kerültek átvállalásra. A tartozásátvállalást mindkét cég az Szt. előírásai szerint könyvelte. Az "A" cég az átvállalt hitel összegét halasztott bevételként, "B" cég halasztott ráfordításként időbelileg elhatárolta. (A részesedések a banknál vannak letétben, azokhoz a hitel teljes összegének megfizetésekor lehet hozzájutni, szerződés szerint 2014. december 31-ig.) A "B" cég 20 egységet törlesztett 2007-ben, 2008-ban is 20 egységet, 2009-ben 10 egységet. A törlesztett összeggel csökkentette az elhatárolt összeget, azt rendkívüli ráfordításként számolta el, és növelte a társaságiadó-alapot. Az "A" cég nem tudta az adózás előtti eredményét csökkenteni, mivel a részesedések a könyveiből részben sem kerültek kivezetésre. "B" cégnél 2010-2014 között évenként 10-10 egység elhatárolt rendkívüli ráfordítás kerül kivezetésre, amelyek összegével – a Tao-tv. 2010. január 1-jétől hatályos előírásai szerint – nem kell növelnie az adózás előtti eredményét a társasági adó alapjának a megállapítása során. "A" társaságnál viszont csak akkor nem lehet az adózás előtti eredményt csökkenteni, ha az elhatárolás 2012 után következik be. Felmerül a kérdés, 2006-ban az elhatároláskor valóban el kellett határolni az átvállalt hiteltartozást? Ha igen, akkor 2012 után – az adózási szabályok változása miatt – a feloldáskor adófizetési kötelezettség lép be? Így, ha a részesedés "A" cég könyveiből 2012 után kerül ki, akkor "A" cég rosszul jár, "B" cég viszont nem (nála nem kell növelni az adóalapot). Milyen módon mentesülhet "A" cég az adófizetési kötelezettség alól? Ha "B" cég 2012. december 31. előtt törleszt, és így "A" cég hozzájut a részesedésekhez, és azokat a könyveiből kivezetheti, akkor az elhatárolás feloldható és csökkentheti "A" cég az adó alapját? Van jó megoldás?
9. cikk / 11 Árfolyam-különbözet elhatárolása
Kérdés: 2006-ban nagy összegű beruházási hitelt vettünk fel. A kölcsön devizaneme: forintnak megfelelő euró. A folyósítás forintban történt. Társaságunk az euróban nyilvántartott hitelt 2007-ben év közben átváltotta forintra, majd év végén újra euróra. A 2007. évi átváltások nem realizált árfolyamvesztesége nem volt jelentős, így az a tárgyév eredményében került elszámolásra. 2008-ban év közben az euróban nyilvántartott kölcsönt átváltottuk forintra, amelynek eredménye jelentős összegű árfolyamnyereség volt, majd a forintkölcsönt néhány hónappal később CHF-alapú kölcsönre váltottuk át, amelyen jelentős összegű nem realizált árfolyamveszteséget kellett év végén elszámolni. A 2008. évben év közben az euró forintra átváltásának árfolyamnyereségével kell-e csökkenteni az év végi árfolyamváltozás miatti nem realizált veszteség összegét, ha azt időbelileg el akarjuk határolni? Ennek a megítélésénél társaságunknál eltérő vélemény alakult ki. Az árfolyamveszteség elhatárolását hogyan kell könyvelni 2008-ban, illetve 2009-ben? Milyen összegben kell céltartalékot képezni? Meddig és hogyan kell az elszámolást folytatni? Van-e ennek a társaságiadó-alapot módosító hatása?
10. cikk / 11 Mérleg-fordulónapi értékelés árfolyamnyereségére céltartalék
Kérdés: Cégünk nagy összegű devizahitellel rendelkezik, amelynek lejárata 7 év. Ez évben a mérleg-fordulónapi értékeléskor közel kétmilliárd forint árfolyamnyereséget kell könyvelniük az Szt. 60. §-a alapján. A piaci prognózisok és gazdasági előrejelzések alapján nem valószínű, hogy az átértékelés hatása pénzügyileg realizálható. Az Szt. 15. §-ának (8) bekezdése alapján kell-e képezni, illetve képezhető-e céltartalék a pénzügyileg valószínűleg nem realizálható bevételre? Ha nem képezhető céltartalék, akkor hogyan teljesíthető az Szt. 15. §-a (8) bekezdésében foglalt óvatosság elve?