9 talált cikk az áfa , készlet , költség , beszerzési ár , tárgyi eszköz kifejezésre

Kérdés:

Áfakörös egyéni vállalkozó álláspontja szerint a leltárívek tételeihez a bizonylatok számát nem kell hozzárendelni, mivel a beszerzések számláinak a hozzárendelése a leltárban szereplő egyes kereskedelmi árukhoz – a költség-haszon elv figyelembevételével – olyan munka- és időigényes, ami kivitelezhetetlen, és valós, pontos eredményt nem eredményez. A készletek bekerülési értékét, és ezáltal annak év végi leltárértékét jelentősen "torzítják" a készletek beszerzéséhez közvetlenül kapcsolódó tételek, pl.: szállítási költség, kezelési díj stb., amelyek készletekhez való rendelése az egyszeres könyvvitelben nem megoldott. Valóban helytálló ez az álláspont, ha igen, hogyan ellenőrizhető a leltár tényleges tartalma, az Szja-tv. (1)–(3) bekezdésében foglalt rendelkezésekre is figyelemmel?

Kérdés:

Fehérnemű-kereskedéssel foglalkozó áfakörös egyéni vállalkozó a készletét leltáríveken kézzel vezeti, melyeken csak darabszámot, általános megnevezést (pl. bokszer, pizsama stb.) megjelölést tüntet fel, és árréssel növelt bruttó árat. A leltáríven a beszerzési bizonylat száma nem szerepel. Az Szja-tv. 5. számú melléklet II. részének 13. pontja szerinti év végi leltárt szerinte ezzel a felvett leltárívekkel teljesítette, mivel abból az árrést és az áfát levonva megkapja a nettó értékét. 1. A hatályos jogszabályi előírások alapján kiváltható-e leltárívvel az év végi leltár? 2. Van-e olyan jogszabályi rendelkezés – ha igen, hol szabályozva –, hogy a leltárba felvett készletet későbbi beazonosítása végett a beszerzési bizonylat (számla) megjelölésével kell nyilvántartani?

Kérdés: 1. Szja-tv. hatálya alá tartozó kereskedő egyéni vállalkozó év végén vezethet-e kizárólag mennyiségi leltárt? Ha igen, milyen tartalommal és hol van ez jogilag szabályozva, illetve, ha mennyiségi és értéket tartalmazó leltár készítésére köteles, ennek tartalmi leírása mely jogszabályban van rögzítve? A leltáron túl egyéb nyilvántartást köteles-e vezetni a készletről, mint áfakörös vállalkozó? 2. Szja-tv. hatálya alá tartozó egyéni vállalkozóra irányadóak-e a számviteli törvény alapelvi rendelkezései, pl. a valódiság elve? Ha igen, mely jogszabályból vezethető le ez a rendelkezés?
3. Szja-tv. hatálya alá tartozó egyéni vállalkozó a készletéről értékveszteséget számolhat-e el, ha igen, ehhez milyen dokumentumok kitöltésére köteles, és ez a jogszabály mely rendelkezésén alapul?

Kérdés: Társaságunk saját telekre ikerházas lakóingatlanokat épít, amelyeket magánszemélyek részére fog értékesíteni. A kivitelezés várhatóan 2 évig tart, amelyhez alvállalkozót is igénybe veszünk. Az építkezés során alkalmazott számviteli nyilvántartás az alábbi: A telket az áruk között tartjuk nyilván. A felhasznált anyagokat és alvállalkozókat a felmerüléskor költségként számoljuk el, a mérlegfordulónapon a saját termelésű készletek állományváltozása számlával szemben befejezetlen termelésként állományba vesszük (T 23 – K 581). Amikor a lakás elkészül, átvezetjük a késztermékek közé (T 25 – K 23). A lakások értékesítésekor a telekrész kivitelezését elábéra könyveljük (T 814 – K 26), a lakás önköltségének a kivezetését (T 581 – K 25) számoljuk el a saját termelésű készletek állományváltozásával szemben. Helyes-e a fentiek szerinti könyvelési elszámolás, illetve az első és a második évben mely tételekkel csökkentheti társaságunk az iparűzési adó alapját? Az anyagköltség és az alvállalkozói költség figyelembe vehető a felmerülés évében iparűzési adót csökkentő tételként?

Kérdés: Az 1990. évi C. törvény 39. § (4) bekezdése 2013. január 1-től szigorító intézkedésként az eladott áruk beszerzési értékét (elábé) és a közvetített szolgáltatások értékét csak sávosan engedi meg levonni. Az arányosítás főként a nagykereskedelemmel foglalkozó cégeket érintő, az adóalap védelmét szolgáló előírás. Ugyanakkor a nettó árbevétel és az eladott áruk beszerzési értéke bizonyos esetekben csak technikai jellegű elszámolásokat tartalmaz, növelve az iparűzési adó összegét, így nem szolgálja az arányos és igazságos közteherviselést. Nagykereskedelemben gyakori finanszírozási forma, hogy a finanszírozó pénzintézetek a kereskedő raktári készletének finanszírozására zárt végű pénzügyilízing-szerződést kötnek. Számviteli elszámolása és áfatörvénybeli kezelése a termékértékesítés szabályai szerint történik. Ebben az esetben a nagykereskedő beszerzési áron eladja a raktáron lévő készletét a lízingcégnek, amely a lízingszerződés alapján szintén nagykereskedelmi áron visszaszámlázza azt. A lízingelt eszközt újra készletre veszik, és a kereskedő később értékesíti tényleges vevői felé, amikor is a lízingszerződést felbontották. A lízingszerződés megkötésekor végrehajtott számlázással a nagykereskedő árbevétele megnövekszik a beszerzési áron kiszámlázott összeggel, egyidejűleg az eladott áruk beszerzési értéke is nő a beszerzési áron eladott készlet értékével. Mivel eredményt nem realizál e műveleten, úgy lenne indokolt, hogy adóznia se kelljen, azonban az 1990. évi C. törvény 39. § (4) bekezdése szerinti arányosítás miatt mégis keletkezik adóalap, a bevétel 15-25-30%-os mértékében. Be kell-e vonni az arányosításba a lízingcéggel a finanszírozás miatt könyvelendő technikai elábét, hiszen a könyvelésre nem tényleges kereskedelmi forgalom miatt kerül sor? Csak azért történik az elszámolás, hogy a könyvekben a lízingszerződés alapján kapott finanszírozási forrás – a lízingtartozás – megjelenjen.

Kérdés: Az alapítvány külön adószámmal rendelkező óvodát működtet, kiadási számlái az óvoda nevére szólnak. Bevételt az óvoda az alapítványtól kap oly módon, hogy a szülők az óvodai ellátásért úgy fizetnek, hogy az alapítványt havi összeggel támogatják, amelyet az alapítvány – mint fenntartó – továbbutal az óvodának. A szülők a befizetésről bevételi pénztárbizonylatot kapnak. Kell-e egyéb dokumentum a könyveléshez? Kötelező-e mindenkinek adóigazolást adni? A fenti eljárással nem vállalkozási célú bevétel keletkezik? Ugyanez az alapítvány természetben kap támogatást (konzerv, cipő, ruha stb.), amelyet értékesíteni szeretne. A befolyt pénzt az óvodának utalná tovább az óvoda költségei fedezetére. Ez a bevétel is minősíthető cél szerinti bevételnek? A pénztárbizonylat mellett nyugtát is ki kell állítani? A beszerzési ár könyveléséhez elegendő egy nyilatkozat az adományozótól? Az adományozónak a nyilatkozaton szereplő értékről adható-e ki igazolás?

Kérdés: Egyszeres könyvvitel szerinti nyilvántartást vezető egyéni vállalkozó kötelezett-e év végi leltár készítésére, illetve ez a leltár befolyásolja-e az év végi eredményét?

Kérdés: Új és használt autók értékesítésével foglalkozunk. Vásárláskor a készletek között szereplő személygépkocsit később tesztautóként üzembe helyezzük. Változatlanul a készletek között marad a személygépkocsi, nem valósul meg a tartós használat. Ebben az esetben az üzembe helyezéskor felszámított (visszafizetett) áfa, regisztrációs adó, a rendszám díja, a vizsgadíjak hová könyvelendők? Lehet, hogy az adott évben sikerül eladni a tesztszemélygépkocsit, de lehet, hogy az év végén is még a készletek között marad.

Kérdés: Olvastam egy cikket, amelyben azt írták, hogy a vállalati rendezvényeken, konferenciákon fogyasztott ételek, italok, kávé esetében, ha a résztvevők minimális összegű (akár 1 forint) térítést fizetnek érte és bizonylatot kapnak, már nem minősül reprezentációnak. Valós ez az információ?