24 talált cikk a reklámszolgáltatás kifejezésre

Kérdés: Gyártói tevékenységet végző vállalkozásunk a tulajdonában álló, a termékeink emblémájával, reklámszlogenjével felmatricázott hűtővitrint bocsát a partnerkereskedői rendelkezésére abból a célból, hogy azok a termékeinket onnan értékesítsék. A hűtő elhelyezéséért (kihelyezéséért) a kereskedőnek díjat fizetünk. Emellett cégünk megállapodik a kereskedővel arról is, hogy a márkanévvel vagy reklámszlogennel feliratozott, nyomtatott reklámot tartalmazó állványokon (display-eken) elhelyezi termékeinket, továbbá a boltban, áruházban kóstolási standot állítunk fel, és a termékünket népszerűsítő pólót viselő hoszteszeket alkalmazunk. Sok esetben egy ügynökséget bízunk meg a szervezési feladokkal. Az állvány szinte minden esetben cégünk tulajdona, s díjat fizetünk a kereskedőnek az állvány kihelyezéséért. Ezen esetekben beszélhetünk-e reklámadó-kötelezettségről, s ha igen, akkor ki lesz a reklámadó alanya?

Kérdés: Szerződő felek: Kiadó és Partner. A Partner egy nagy- és kiskereskedelmi raktáráruházat üzemeltető gazdasági társaság. A szerződés a felek együttműködéséről szól, melynek keretében vállalják, hogy népszerűsítsék egymást, illetve egymás szolgáltatásait. A szerződésben vállalják, hogy egymás részére kölcsönösen szolgáltatást nyújtanak azonos értékben. A Kiadó által nyújtott szolgáltatás: megyei napi lapban reklámszolgáltatás nyújtása. A Partner társaság saját kereskedelmi egységében beváltható vásárlási utalványt biztosít a Kiadó részére, a Kiadó által nyújtott reklámszolgáltatással azonos értékben. A Kiadó ezeket az utalványokat meglévő előfizetőinek, illetve új előfizetőinek meghirdetett nyereményjáték győzteseinek adja át. A szerződésben a felek egymás felé történt értékesítés értékét áfával növelt összegben határozták meg, és az elszámolást a csereszerződés szabályai szerint rögzítették.
Az Áfa-tv. 259. § 15. pontja szerint az utalványok pénzhelyettesítő eszköznek minősülnek. A pénzhelyettesítő eszközök értéke nem ellenérték, így azt nem terheli áfa. Az áfát az utalványok beváltásakor kell megfizetni, az áfa szempontjából a teljesítés ekkor áll be. Mivel a vásárlási utalvány vételét, kibocsátását áfafizetési kötelezettség nem terheli, az utalványért kapott ellenértéket nem kell számlázni, de hitelt érdemlő módon dokumentálni kell. Számviteli bizonylattal, amelynek a szabályait az Szt.-ben találjuk.
1. Fentiek tükrében a Partner által kibocsátott, saját kereskedelmi egységeiben beváltható vásárlási utalvány értékesítése a szerződésben megjelenhet-e mint termék/szolgáltatás értékesítése, számlázható-e a Kiadó felé áfával növelt összegben?
2. Az első kérdésre "igen" válasz esetén, az utalványértékesítést a Partner vállalkozás értékesítés nettó árbevételeként és a fizetendő áfa összegét növelő tételként elszámolhatja el a könyveiben? Ha igen, akkor az utalvány beváltását nyomon kell-e követnie, hiszen a beváltáskor (levásárláskor) pénztárgépben rögzítésre kerül a bevétel, és ezáltal a bevétel és a fizetendő áfa elszámolására kétszer kerülne sor?
3. Az első kérdésre "nem" válasz esetén, a Kiadó által a Partner társaság részére nyújtott reklámszolgáltatás ellentételezésére átadott vásárlási utalvány tekinthető-e a szolgáltatás kifizetéséül szolgáló tranzakciónak? Ebben az esetben helyes-e az a jogértelmezés, hogy ha a Partner társaság a Kiadó által nyújtott szolgáltatás áfával növelt ellenértékét utalvánnyal fizeti ki, az utalvány fizetőeszköz-funkciót tölt be? A Partner társaságnál az árbevétel és a fizetendő áfa elszámolására az utalvány átadásakor nem kerül sor. A Partner társaság árbevételt és fizetendő áfaösszeget az utalványok beváltásakor számol el. Az utalványokról a kibocsátó sorszám szerint szigorú számadású nyilvántartás vezetésére kötelezett?

Kérdés: Sajtótermék kiadójaként reklámközzétételi tevékenységet is végzünk. E tevékenységből árbevételünk éves szinten 500 millió forint alatt volt az elmúlt évben, és várhatóan az idén is így lesz, de meghaladta, meghaladja a 100 millió forintot. A reklámadótörvény változása miatt kell-e az adóelőlegről bevallást benyújtani, tekintve hogy – az árbevételi határ miatt – reklámadóbevallás-benyújtás sem terhelt az elmúlt évben?

Kérdés: Bevásárlóközpontot működtető társaságként reklámfelületeket is bérbe adunk az egyébként tőlünk üzleteket bérlők részére, az ingatlanon belül és kívül. E bérleti szerződés alapján a bérlő jogosult a számára időlegesen átengedett ingatlanfelületeket használni. Emellett a bevásárlóközpont üzemeltetőjeként az üzletek bérlőivel abban is megállapodtunk, hogy hirdetési hozzájárulás fejében a bevásárlóközpont egészére hirdetési és értékesítést ösztönző tevékenységet folytatunk. Ennek keretében a bevásárlóközpont egészére nézve reklámszolgáltatásokat rendelünk meg másoktól, illetve különböző marketingakciókat szervezünk. A reklámra vonatkozó szerződés keretében a bevásárlóközpont egészét reklámozzuk, nem pedig az adott üzletet bérlőt. Ezeket a szerződéseket részben a reklámadótörvény hatálybalépése előtt kötöttük, azokat legfeljebb kisebb mértékben (pl. a reklámozás időtartama tekintetében) módosítottuk. Ezen esetekben ki minősül a reklámadó alanyának, illetve ha üzemeltetőként alanya vagyunk a reklámadónak, akkor mi képezi a reklámadó alapját, figyelemmel arra, hogy a saját létesítményt reklámozzuk?

Kérdés: A gazdasági reklámtevékenységről szóló 2008. évi XLVIII. törvény 2015. július 4-i hatállyal történt módosítása a törvénybe beiktatta a 3. § s) pontjaként a médiahirdetésfelület-értékesítő kategóriát, amely a reklámközvetítő megbízásából és nevében köt szerződést hirdetésfelület értékesítésére a reklámozó felé. Az 5/B. § (5) bekezdése szerint a szolgáltatásról a számlát a reklám közzétevője nevében eljáró médiahirdetésfelület-értékesítő is kiállíthatja.
Kérdéseim:
1. A reklámszolgáltatásra vonatkozó számlát a médiahirdetésfelület-értékesítő a saját nevében, vagy megbízója, a reklámközzétevő nevében állítja ki?
2. Ha saját nevében állítja ki a számlát,
a) akkor azt hogyan kell elszámolnia, könyvelnie?
b) hogyan, milyen bizonylattal kell elszámolnia a számlázott összeget a reklámközzétevővel, különös figyelemmel az áfa elszámolására, arra, hogy a reklámközzétevő nem a médiahirdetésfelület-értékesítő, hanem a reklámozó részére nyújt szolgáltatást?
3. Ha a médiahirdetésfelület-értékesítő a számlát nem a saját nevében, hanem megbízója, a reklámközzétevő nevében állítja ki, akkor
a) a számlán számlakibocsátóként a reklámközvetítőt kell-e feltüntetni?
b) a számla kiállítására alkalmazni kell-e az áfatörvény 160-161. §-ában és a 23/2014. (VI. 30.) NGM rendelet 15. §-ában foglaltakat?

Kérdés: Szeretnénk barterüzletet kötni egy rádióval. Tőlük kapunk reklámidőt, mi adunk nyereményjátékaikhoz kisorsolható szolgáltatást. A barterszerződésben jelentős mértékű akciós árak szerepelnének, mindkét fél részéről. Nekünk, mint szolgáltatást nyújtónak, illetve nyereményfelajánlónak milyen adózási kötelezettségeink merülnének fel? Adóalapként figyelembe lehet-e venni az akciós árat?

Kérdés: Társaságunk egy hajóépítő cégnek ingyenesen átadja késztermékét, szénszálat. Az ingyenes átadás azonban nem helytálló, mert cserébe átszáll ránk a hajó 10 százalékos tulajdonrésze, a hajón feltüntetik cégünk nevét. Kezelhetjük ezeket az ügyleteket rendkívüli bevételként/ráfordításként, vagy inkább barterügyletnek minősül? Az átadott szénszálról milyen számlát kell kiállítani? Elegendő, ha a számlán feltüntetjük az áfa alapját és az áfát? Továbbá ráírjuk, hogy a vevő nem kötelezett az ellenérték megtérítésére? Hogyan könyveljük? Az áfát elszámolhatjuk rendkívüli ráfordításként?

Kérdés: Társaságunk utazási irodaként működik. 2011. évben barterszerződést kötöttünk egy média­szolgáltatóval reklámtevékenység végzésére. A 2011-2012. évi reklámtevékenységért cserébe utazásszervezési szolgáltatást nyújtunk 2012-ben. A megállapított utazásszervezés részvételi díja egyenlő a marketingszolgáltatás díjával. A médiaszolgáltató folyamatosan végzi a reklámtevékenységet, amelyről – minden teljesítés után – áfával növelt szolgáltatási számlát állít ki. Irodánk a vállalt szolgáltatást 2012 augusztusában teljesíti. A szerződés szerint a számlákon "pénzmozgást nem igényel" megjelölést tüntetünk fel. Az utazási iroda a médiaszolgáltató aktuálisan teljesített és számlázott szolgáltatása értékének megfelelő összegű, árrésáfát tartalmazó előlegszámlát állít ki a médiaszolgáltató részére "pénzügyi teljesítést nem igényel" megjegyzéssel. A marketingszolgáltatóval való folyószámla-egyeztetés során kiderült, hogy ő az előlegszámláinkat nem könyveli. Kérdéseim: A könyvelésben összevezethetem-e az előlegszámlát a reklámszolgáltatás számlájával? Jogosult vagyok-e a marketingszámlák áfájának visszaigénylésére? Helyes-e azon értelmezésünk, hogy bartermegállapodás esetén a médiaszolgáltató számlája utazási irodánknál részvételidíjelőleg-befizetésnek minősül?

Kérdés: Kozmetikai cég a termékeit szeretné reklámozni egy magazinban. Ezt úgy oldaná meg, hogy hirdetési felületet bérel a lapkiadó saját magazinjában, és egy termékmintát ad át a lapkiadónak. A lapkiadó azt saját költségén beragasztja a hirdetési felület megadott helyére, majd számlázza a hirdetési felületet a kozmetikai cégnek. A kozmetikai cég hogyan adja át a termékmintát? Számlázza? Ha számlázza, akkor az a lapkiadó tulajdonába kerül, és annak ingyenes továbbadása hogyan adózik? (A lapkiadónál már nem "termékminta" az átadott termék.) A lapkiadónál a termék beragasztása ingyenes szolgáltatásnak minősül?

Kérdés: A kft. egy autókereskedő céggel szponzorszerződést kötött, amely szerint X db személygépkocsit ad bérbe a kft.-nek. A kft. ezt reklámszolgáltatással ellentételezi. A szponzor számlázza a bérleti díjat és a biztosítási díjat, a kft. pedig a reklámhelyek bérleti díját. Külön szerződésben rögzítették, hogy a két számlát kompenzálják. A futballidényen belül a szponzor cserélgeti a kocsikat. A szponzorral kötött szerződés nem felel meg a pénzügyilízing-szerződés követelményeinek, a kft. a gépkocsikat nem a cég érdekében bérli. A kft. a bérelt személygépkocsikat átadta a sportolóknak, akiknek a magáncélú használat miatt eddig gépkocsi-használati díjat számlázott. A sportolók semmilyen költséget nem számoltak el a kft.-nél, útnyilvántartást sem vezettek. A kft. ténylegesen felmerülő költségei a bérleti díj (amelyet kompenzál a reklámdíj) és a biztosítási díj (amely utalandó). A bérelt személygépkocsikat – szerintünk – nem terheli cégautóadó. Mit lehet tenni a magáncélú használattal, ha a kft. nem akarja a továbbiakban számlázni a gépkocsihasználatot? Az egyik gépkocsit a kft. ténylegesen a cég érdekében használja, vezetik az útnyilvántartást, és üzemanyagköltséget számolnak el. Mi lehet a megoldás az ilyen használatban lévő személygépkocsikra?