89 talált cikk amire kerestek az elmúlt 90 napban

Részlet a válaszából: […] beszerzett eszközeit a saját adózott jövedelméből beszerzett eszköznek kell tekinteni, további adófizetési kötelezettség nélkül azokat a kft.-jében hasznosíthatja, felhasználhatja. Ehhez ezen eszközöket leltárba kell foglalnia.A kisadózó vállalkozások tételes adójáról szóló törvények szerint csak a vállalkozási tevékenység bevételeiről kell (kellett) a kisadózónak nyilvántartást vezetnie, a vállalkozási tevékenységhez szükséges eszközökről, kapcsolódó kötelezettségekről kötelezően nem kell (kellett). Ez azonban így nem pontos, mert – majd látni fogjuk – akkor is kell valamilyen nyilvántartás, ha azt nem írták elő.A 2012. évi CXLVII. törvény 12. §-ának (2)-(3) bekezdése alapján a kisadózó vállalkozás:– a termékértékesítésről, a szolgáltatásnyújtásról köteles az Áfa-tv. szabályai szerinti nyugta vagy számla kiállítására,– bevételi nyilvántartást vezet, amelyben időrendben folyamatosan, ellenőrizhető módon nyilvántart, és rögzít minden olyan adatot, amely adókötelezettsége teljesítéséhez és a teljesítés ellenőrzéséhez szükséges.A bevételi nyilvántartásba a bevétel összegének rögzítése (a bizonylatok kiállítási szabályai mellett):– a nyugta kiállításakor, a készpénz átvételekor,– a számla kiállításakor, azaz a termék értékesítésekor, jellemzően a szolgáltatásnyújtás befejezésekortörténik (történhet). Ha a számlázott ellenérték megfizetésére csak később kerül sor, akkor a kisadózónak követelése van, amelynek összegét indokolt nyilvántartani.Ha tehát a kisadózó a bevétel összegét a bevételi nyilvántartásban számla alapján rögzítette, akkor a kis­adózó vállalkozások tételes adója szerinti adózás hatálya alól való kikerülésekor a vevők, a megrendelők által meg nem fizetett, számlázott ellenérték miatt követelése van vevőkkel, a megrendelővel szemben.A kisadózó vállalkozások tételes adója szerinti adózás hatálya alól kikerülő adózó nem biztos, hogy a kikerülés időpontjáig a beszerzett eszközök, az igénybe vett szolgáltatások ellenértékét már megfizette. Ezért, ha a szállítóval, a szolgáltatóval szemben, dokumentáltan tartozása van, akkor a kisadózónak kötelezettsége is van, amelyet csak a tételes adózás hatálya alóli kikerülés után fog megfizetni. Ezért a tételes adózás hatálya alóli kikerüléskor a kötelezettségeket is nyilvántartásba kell venni, a dokumentált, a ténylegesen fizetendő összegben.A leltárba felvett eszközök értékének meghatározása:– a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök és nem anyagi javak (ideértve a 200 E Ft bekerülési érték alatti eszközöket is) esetében a dokumentumokkal (számlákkal) alátámasztott bekerülési (beszerzési, előállítási) értékből a teljes várható élettartamból még hátralévő hasznos élettartamra jutó hányad a leltárba kerülő érték, amely azonban nem lehet több, mint az adott eszköz leltárba történő felvételkori piaci értéke;– készletek esetében a bekerülési (beszerzési, előállítási) értéket indokolt – írásbeli dokumentumok alapján – számításba venni, maximum a készlet­elem leltárba történő felvételkori piaci értékét, ha a készletelem nem minősül csökkent értékűnek;– ha a készletelem csökkent értékű, akkor csak a csökkentett bekerülési értéken kerülhet a leltárba;– a vevőkkel (a megrendelőkkel) szembeni követelések értékét a számlázott, elismert összegben, vevőnként (megrendelőnként);– a pénzösszegeket a bankkivonat szerinti összegben, egyéb pénzeszközt annak a nyilvántartása szerinti, kilépéskori összegében;– a kötelezettségek[…]

Részlet a válaszából: […] hatásának összegét (adózott eredményét) az eredménytartalékot növelő-csökkentő tételként a hiba megállapításának üzleti évében kell elszámolni. Ilyenkor az előző év(ek)re vonatkozó módosításokat a mérleg és az eredménykimutatás minden tételénél az előző év adatai mellett be kell mutatni, azok nem képezik részét az eredménykimutatás tárgyévi adatainak. Ez esetben a mérlegben is, az eredménykimutatásban is külön-külön oszlopban szerepelnek az előző üzleti év adatai, a lezárt üzleti év(ek)re vonatkozó módosítások, valamint a tárgyévi adatok [l. Szt. 19. § (3) bekezdését]. Nem jelentős összegű hibák esetén a hibák eredményre gyakorolt hatását az eredménykimutatás megfelelő tárgyévi adatai tartalmazzák [l. Szt. 71. § (3) bekezdésében].A Tao-tv. az előzőekben bemutatott számviteli rendezés alapján a nem jelentős összegű hiba feltárása esetére a hiba feltárásának éve adókötelezettségének megállapítása során az alábbi adóalap-korrekciós tételeket rendeli alkalmazni.Az adózás előtti eredményt csökkenti az adóellenőrzés, önellenőrzés során megállapított, adóévi bevételként vagy aktivált saját teljesítmény növeléseként (egyszeres könyvvitelt vezetőnél adóköteles bevételként, kifizetett vásárolt készlet növekedéseként) vagy adóévi költség, ráfordítás csökkenéseként elszámolt összeg [Tao-tv. 7. § (1) bekezdés u) pontja].A csökkentő korrekciós tétel alkalmazásával a tárgyévben a hibahatásként jelentkező többletbevétel/költségcsökkenés kerül "semlegesítésre", ezáltal az adókötelezettség alapjául szolgáló adózás előtti eredmény csak a tárgyév "tényleges" eredményét fogja tartalmazni.A társaságiadó-kötelezettség rendezése a hibával érintett adóév adókötelezettségének önellenőrzésével történik meg, a többletbevétel, költségcsökkenés (ezzel magasabb adózás előtti eredmény) erre az évre vonatkozóan kerül figyelembevételre.Az adózás előtti eredményt növeli az adóellenőrzés, önellenőrzés során megállapított, adóévi költségként, ráfordításként (egyszeres könyvvitelt vezetőnél, ideértve a kifizetett vásárolt készletek csökkenését is) vagy adóévi nettó árbevétel, bevétel, aktivált saját teljesítmény csökkentéseként elszámolt összeg [Tao-tv. 8. § (1) bekezdés p) pontja].Az előzőekben bemutatottakkal ellentétes irányú hibahatás esetén az adózás előtti eredmény növelésének van helye az önellenőrzés elvégzése mellett.Arra az esetre, ha a nem jelentős összegű hiba következtében az eredetileg megállapított adózás előtti eredmény "magasabb" a ténylegesnél (pl. az eredeti időszakban költség[…]

Részlet a válaszából: […] eszközérték (üzletrész bekerülési értéke) különbözetét az eredménytartalék változásaként] kell a különbözetek oszlopában szerepeltetni. [Ha a részesedés bekerülési értéke meghaladja a részesedés névértékét, akkor a különbözet az eredménytartalékot csökkenti, ha a részesedés bekerülési értéke kevesebb, mint a részesedés névértéke, a különbözet az eredménytartalékot növeli.]Beolvadás esetén a beolvadó és az átvevő (beolvasztó) társaságok egymás közötti gazdasági kapcsolatából következően (például áruszállításból) követelése van a másik társasággal szemben, és ebből adódóan a másik társaságnak kötelezettsége van az egyik társasággal szemben. Beolvadás esetén a követelések, illetve kötelezettségek már nem értelmezhetők, tehát megszüntetendők. A megszüntetendő összeggel a különbözetek oszlopában a megfelelő követelés, illetve kötelezettség sor csökkentendő. Előfordul azonban az, hogy ezen követelések egyik társaságnál kimutatott értéke eltér a másik társaságnál kimutatott kötelezettség értékétől. Ez esetben a különbözettel az eredménytartalékot kell módosítani a különbözetek oszlopában.Az időbeli elhatárolások között jellemzően az olyan tételeket kell megszüntetni, amelyeket a másik társasággal szemben követelésként, illetve kötelezettségként még nem lehetett kimutatni, illetve a számviteli törvény előírásai szerint csak a két társaság közül az egyiknél kellett a mérlegben szerepeltetni (például a kötelezettséghez kapcsolódó késedelmi kamatot).Ha a beolvadást a cégbíróság bejegyezte a cégjegyzékbe, a beolvadó és az átvevő (beolvasztó) társaságoknak a beolvadás napjával (mint mérlegfordulónappal) a cégbejegyzést követő 90 napon belül külön-külön végleges vagyonmérleget és végleges vagyonleltárt kell készíteniük háromoszlopos formában.A beolvadó társaság (mint megszűnő társaság) a végleges vagyonmérleg, a végleges vagyonleltár elkészítését megelőzően köteles a beolvadás napjával – mint mérlegfordulónappal – a számviteli törvény előírásainak megfelelő beszámolóját elkészíteni, a mérlegtételek értékelése után az analitikus és főkönyvi nyilvántartásait lezárni. A beolvadó társaság végleges vagyonmérlegét alátámasztó végleges vagyonleltár csak akkor térhet el a számviteli törvény szerinti beszámolót alátámasztó leltártól, ha a beolvadó gazdasági társaság élt a vagyonátértékelés lehetőségével.Az átvevő (beolvasztó) társaság (mint változatlan társasági formában tovább működő társaság) a végleges vagyonmérleget a folyamatos könyvelés adatai alapján készíti el, analitikus és főkönyvi nyilvántartásait nem zárja le, azokat folyamatosan köteles vezetni a számviteli törvény előírásai szerint.A folyamatos könyvelés keretében kell megállapítani a beolvadás napján meglévő eszközök és azok forrásai­nak az állományát, alkalmazni kell ezen eszközök és források vonatkozásában a mérlegfordulónapi értékelés szabályait, a mérleg szerinti eredmény megállapításához eredménykimutatást kell készítenie stb. Az átvevő (beolvasztó) társaság végleges vagyonleltára a főkönyvi és az analitikus nyilvántartásokon alapuló leltár, a mérlegfordulónapi értékelés figyelembevételével.A beolvadással létrejött gazdasági társaságnak (itt a beolvadás után létrejött "A" kft.-nek) a beolvadás napjával a cégbejegyzést követő 90 napon belül végleges vagyonmérleget és végleges vagyonleltárt kell készítenie, háromoszlopos formában, a vagyonmérleg-tervezethez, a vagyonleltár-tervezethez hasonlóan, de nem tervezett, hanem tényleges adatokkal.Így a második, a különbözetek oszlopába már tény­adatokkal kell a vagyont, a vagyon összetételét módosító tételeket beállítani, amelyek a beolvadással létrejött gazdasági társaság vagyonmérleg-tervezetében még csak a legfőbb szervek döntésének megfelelő értékkel szerepeltek.Az átvevő (a[…]

Részlet a válaszából: […] pénzüket.Az egyezmények osztalék, kamat, tőkenyereség (elidegenítésből származó jövedelem), illetve egyéb jövedelem című cikkei – a tartós befektetés hozama jellemzően e cikkek alá sorolható – a magánszemély illetőségének államát ruházzák fel az adóztatás jogával. Jellemzően egyébként olyan külföldi magánszemélyek rendelkeznek Magyarországon tartós befektetési szerződéssel, akik korábban itthon bírtak adóügyi illetőséggel. Életszerű, hogy a számla tulajdonosa a hosszú várakozási idő alatt illetőséget vált (például családjával külföldre költözik). A tartós befektetési szerződésben elért jövedelem esetén ezért vizsgálni kell, hogy az miként feleltethető meg az adóegyezmények megfelelő cikkeinek. A betéti típusú tartós befektetési számlán egyértelműen kamatjövedelem képződik, a nem betéti típusú tartós befektetési számlán számos eltérő jövedelem (osztalék, kamat, árfolyamnyereség) képződhet. A kamat kifejezés mindenfajta követelésből származó jövedelmet jelent, akár van jelzáloggal biztosítva, akár nincs, és akár ad jogot az adós nyereségéből való részesedésre, akár nem, és magában foglalja különösen az állami értékpapírokból származó jövedelmet, a kötvényekből és az adósságlevelekből származó jövedelmet, beleértve az ilyen értékpapírokhoz, kötvényekhez vagy adósságlevelekhez kapcsolódó prémiumokat és díjakat. A kifejezés nem foglal magában semmilyen tételt, amely a 10. cikk rendelkezései szerint osztalékként kezelendő. A késedelmes fizetés utáni büntető terhek nem tekintendők kamatnak. A nemzetközi szerződések alkalmazásában kamatnak tekintendő valamennyi követelésből származó jövedelem, függetlenül attól, hogy van-e jelzáloggal biztosítva, illetve lehetőséget teremt-e az adós nyereségéből való részesedésre. Az Egyezmény alapján főszabály szerint a kamat, amely az egyik Szerződő Államban keletkezik, és amelynek haszonhúzója a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy, csak ebben a másik államban adóztatható.A fenti rendelkezések nem alkalmazandók, ha a kamat egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű haszonhúzója a másik Szerződő Államban, amelyben a kamat keletkezik, egy ott lévő telephely útján üzleti tevékenységet folytat, és a követelés, amely után a kamatot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez kapcsolódik. Ebben az esetben a 7. cikk (vállalkozási nyereség) rendelkezéseit kell alkalmazni, amelynek főszabálya szerint az egyik Szerződő Állam vállalkozásának nyeresége csak ebben az államban adóztatható, kivéve, ha a vállalkozás a másik Szerződő Államban egy ott lévő telephely útján üzleti tevékenységet fejt ki.Tekintettel arra, hogy a leírtak alapján a befektetésből származó jövedelmét leadózta az adózó külföldön, és utólag annak egy részét a hazai számlájára kívánja utalni, ez önmagában még nem von adókötelezettséget maga után. Ha viszont a hazai számlára utalt pénzt ismételten be kívánja fektetni, akkor az abból keletkezett nyereségre vonatkozóan az Egyezmény szabályai alapján kell megállapítani és teljesíteni az adókötelezettséget.A bejelentési kötelezettségről általánosságban:A 2014/107/EU Irányelv a következő jogszabályokkal illeszkedik be a magyar jogrendszerbe:– a pénzügyi számlákkal kapcsolatos információk automatikus cseréjéről szóló, illetékes hatóságok közötti többoldalú Megállapodás kihirdetéséről szóló 2015. évi CXC. törvény;– az adó- és egyéb közterhekkel kapcsolatos nemzetközi közigazgatási együttműködés egyes szabályairól szóló 2013. évi XXXVII. törvény (Aktv.);– az egyes törvények módosításáról szóló 2015. évi CXCII. törvény (a CRS-szabályozás).A CRS – Common Reporting Standard – egy, az automatikus információcserére vonatkozó OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) egyezmény, amely lehetővé teszi, hogy az egyezményhez csatlakozó országok banktitoknak és értékpapírtitoknak minősülő információkat osszanak meg egymással. A CRS-egyezményt többek között[…]

Részlet a válaszából: […] költségeket (az ellenértéket) meg kell térítenie, akkor valójában a társaság szolgáltatást nyújt a munkavállalójának.Az Áfa-tv. és a számviteli törvény előírásai szerint a szolgáltatásnyújtást az áfa felszámításával számlázni kell, az áfa nélküli ellenértéket árbevételként kell elszámolni. A számlának tartalmaznia kell a nyújtott szolgáltatást, a szolgáltatás igénybe vevőjének a nevét, lakcímét, az ellenérték meghatározásának alapadatait (megtett út, km, díj stb.).A számlakiállítás adminisztrációs költségei – ez esetben – sem lehetnek nagyobbak, mint minden más esetben. Ezt semmilyen módon nem lehet megtakarítani. A számla helyett a térítés ellenében végzett magáncélú használatot mással nem lehet bizonylatolni.Társasági adó szempontjából a számla alapján elszámolt árbevétel fedezi a szolgáltatással kapcsolatos költségeket, így a számlázás nem eredményez adóalap-növekedést.A válasz elején hivatkozott személyi jövedelemadóval kapcsolatos előírás ingyenes szolgáltatásnyújtásnál mentesít a személyi jövedelemadó alól. Sőt, ennek a költségeit a Tao-tv. 3. számú mellékletének B/3. pontja a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő költségnek, ráfordításnak minősíti (nem kell vele az adóalapot növelni).Az Áfa-tv. viszont már nem ilyen engedékeny. Az Áfa-tv. 14. §-ának (2) bekezdése szerint: szintén ellenérték fejében teljesített szolgáltatásnyújtás, ha az adóalany saját vagy alkalmazotti magánszükségletének[…]

Részlet a válaszából: […] közterheket.Ilyen jövedelem lehet:– a munkaviszonyból származó,– egyéni vállalkozóként a vállalkozói kivét, továbbá– társas vállalkozás tagjaként a személyes közreműködés ellenértéke, valamint– egyéni vállalkozónak nem minősülő magánszemélyként vállalkozási, megbízási szerződés alapján kapott ellenérték, ami nemcsak a felsorolás szerinti foglalkozásoknak megfelelő tevékenységből származhat, hanem bármely tevékenységgel megszerezhető, ha annak adóját és járulékait az Szja-tv., illetőleg a Tbj-tv. szerint fizeti meg a magánszemély, illetőleg a kifizető. [Ekho tv. 3. § (1) bekezdés a) pont.]A nyugdíjasokra ez a feltétel nem vonatkozik [Ekho tv. 3. § (1) bekezdés b) pont].Ha az általános szabályok szerint adózó jövedelem az éves minimálbért nem éri el, akkor az ekho választására vonatkozó bevételi összeghatár – amely általános esetben évi 60 millió (vagy adott esetben 250 millió) forint – ennek az összegnek olyan hányada, amilyen arányt az általános szabályok szerinti közterheket viselő jövedelem az éves minimálbérhez[…]

Részlet a válaszából: […] szóló 2000. évi C. törvény szerint költséget, ráfordítást, illetve az Szja-tv. szerint tételes költségelszámolással költséget, értékcsökkenési leírást számoltak el.A Gjt. 17/B. §-a alapján az adó alanya főszabály szerint a személygépkocsi hatósági nyilvántartás szerinti tulajdonosa. Ez alól csak a pénzügyi lízingbe adott személygépkocsi jelent kivételt, ahol az adó alanya a pénzügyi lízingbe vevő.Fentiekből látható, hogy a nem magánszemély tulajdonában álló személygépkocsi – ha az nem környezetkímélő gépkocsi, vagy nem esik a Gjt. 17/D. §-ában felsorolt valamely mentesség alá – mindenképpen cégautóadó-köteles.Az Szja-tv. 1. számú mellékletének 8.37. pontja szerint adómentes a kifizető által biztosított személygépkocsi magáncélú használata, továbbá azzal összefüggésben úthasználatra jogosító bérlet, jegy juttatása. Ahogy a törvény szövegéből is látható, ez az adómentesség nem függ attól, hogy a személygépkocsi után van-e cégautóadó-fizetési kötelezettség vagy nincs. Ebből következően a társaság által a magánszemély alkalmazottainak biztosított[…]

Részlet a válaszából: […] átlagosan foglalkoztatottak száma a 250 főt.A mutatóértékek meghatározásánál az anyavállalat és leányvállalatainak, valamint közös vezetésű vállalkozásainak (ideértve a számviteli törvény 119. § alá tartozókat is) konszolidálás előtt összesített adatait kell figyelembe venni. A közös vezetésű vállalkozás adatait a tőkerészesedés mértékében kell figyelembe venni.Így a kérdésben hivatkozott "A" társaság 2022-es üzleti évre vonatkozó összevont (konszolidált) éves beszámolókészítési kötelezettségének elbírálásához az előbb említett vállalkozások – azaz az "A" és a "B" társaság – 2020-as és 2021-es üzleti évekre vonatkozó (összesített) adatait kellene figyelembe venni.Mivel a kérdésben leírt tényállás alapján az "A" társaság 2020-ban és 2021-ben nem minősült anyavállalatnak (mert csak 2022-ben vált anyavállalattá a "B" társaság megvásárlásával), így leányvállalatai és közös vezetésű vállalkozásai sem lehettek ezekben az üzleti években,[…]

Részlet a válaszából: […] átszámítani. Mivel a beszámítás a jognyilatkozatban megjelölt időponthoz kapcsolódik, a forintnak euróra történő átszámításához a beszámítás időpontjaként megjelölt napon meglévő választott euró­árfolyamot kell figyelembe venni. Azt kell kiszámítani, hogy a 62.000 euró a beszámítás időpontjában mennyiért vásárolható meg.Az Szt. 60. §-a (1) bekezdése alapján a kötelezettséget a bekerülés napjára vonatkozó – választott – deviza­árfolyamon átszámított forintértéken kell könyvelni, az adott esetben számításba venni. A devizára szóló követelés árfolyama a könyvviteli nyilvántartásokból történő kivezetéskor nem változik, így annak a forintösszege nem változik.Tételezzük fel, hogy a 62.000 eurós követelés bekerülésekor az euró árfolyama 400 Ft/euró volt, így a könyvekben (a 366. számlán) 24.800.000 forint összegben szerepel. Ha a beszámítás időpontjában az euró eladási árfolyama 420 Ft/euró, akkor a 30 millió forint összegű kötelezettség 71.428 eurónak felel meg, amelyből 62.000 eurót lehet beszámítani, és így megmarad 9428 eurónak megfelelő forintösszeg. A 62.000 euró a 420 Ft/euró árfolyamon számítva 26.040.000 Ft-nak felel meg, ezzel kell csökkenteni a rövid lejáratú kötelezettséget (a 4792. számlán).Könyveléséhez elszámolási számlát (4798.) célszerű beiktatni, a különbözetként mutatkozó összeget pedig árfolyam-különbözetként kimutatni:– az eurós devizakövetelés kivezetése: T 4798 – K 366, 24.800.000 Ft,– a beszámításra kerülő kötelezettség: T 4792 – K 4798, 26.040.000 Ft,– árfolyamnyereség: T 4798 – K 9762, 1.240.000 Ft,– átutalandó a kötelezettség teljesítésére: 3.960.000 Ft.A beszámításra kerülő forintösszeget meghatározhatjuk úgy is, hogy a beszámítás időpontjában a 62.000 eurót mennyiért lehet eladni annak, akinek a kft. tartozik. Ez esetben is az eladáskori euróárfolyam és a bekerüléskori euróárfolyam különbözete forintban az euró eladásának árfolyam-különbözeteként jelenik meg.A beszámítás során az euróban fennálló követelés kikerül a könyvekből. Az Szt. 65. §-ának (6) bekezdése[…]

Részlet a válaszából: […] terméket Magyarországra visszaszállítani!)Ha a "B" kft. helyesen járt volna el, akkor a "C" GmbH-nak fizetett összeg a "B" kft. kára lett volna, amelyet – a szerződés vagy különmegállapodás alapján – a kérdező céggel megtéríthetett volna, a kérdező társaságnak a konkrét kár összegét kellett volna megfizetnie, áfa nélkül.Sajnos, nem a fentiekben leírtak szerint jártak el. A "B" kft. nem kártérítést, nem költséget, ráfordítást számolt el, az árbevételt csökkentette a "C" GmbH-val szembeni helyesbítő számla kibocsátásával. (Ami nem volt jogszerű, mivel nem a termék értékében bekövetkezett, esetleg már a teljesítéskor is megvolt értékcsökkenéssel függött össze!) Ha konkrétan bizonyítható, hogy az utómunkákat a "C" GmbH a bérmunkát végző kérdező cég helyett végezte el, akkor a kérdező cég az általa kibocsátott számlát annak összegével helyesbítheti (természetesen a fizetendő áfát is). A helyesbítésbe azonban nem fér bele a reklamációs költség. Ezt a kérdező cég csak végleges pénzeszközátadással tudja a "B" kft. részére megtéríteni.Az Áfa-tv. 77-79. §-ai szerinti adóalap-csökkentés a kérdés szerinti esetben csak akkor alkalmazható, ha a számlahelyesbítés indoka a nem teljesítés, a részbeni nem teljesítés, és ez nem árengedmény.A "B" kft. a "C" GmbH által meghatározott és elvégzett (elvégeztetett) javítási munkákat és reklamációs költségeket nem számlázhatja továbbá, a "B" kft. a kérdező cégnek semmiféle szolgáltatást nem[…]