Saját vállalkozásban végzett beruházás – elhasználódott eszközök

Kérdés: Saját vállalkozásban végzett beruházáshoz kapcsolódóan, amely az Áfa-tv. szerint nem minősül saját rezsis beruházásnak, mert a munka nagy részét anyaggal együtt külső vállalkozók végzik, azon eszközbeszerzések, amelyek a beruházás során „elhasználódnak” – pl. ecset –, és azok, amelyek igazából nem épülnek be az előállított eszközbe – pl. sitteszsák, csiszolóvászon stb. –, hova könyvelendők? Azokat az eszközöket, amelyeket használja a vállalkozás a beruházás megvalósításához, azért és akkor szerezte be azokat, de akár későbben is tudja használni, pl. fúrógép, azok önálló tárgyi eszközök lesznek – főként kis értékű eszközök beszerzésére gondolok –, az értékcsökkenést hogyan „jelenítjük meg” a beruházás értékében? Az egyes havi áfabevallásban kiegészítő adatként fel kell tüntetni a tárgyi eszköz beszerzése után levonható adó összegét. Ez az Szt. szerinti saját beruházás esetében hogyan jelenik meg? Év közben anyagbeszerzést, igénybe vett szolgáltatást könyvelünk, majd a beruházás befejezésével vagy év végével vezetjük át a beruházásszámlára, de akkor már az adott időszak áfabevallásában nem szerepelnek a számlák.
Részlet a válaszából: […] külső vállalkozók megrendelés alapján valósítják meg. Ha ezen külső vállalkozók a kérdező társaság eszközeit használják, akkor azok használatáért a kérdező társaságnak díjat kell felszámítania, amely díjat a külső vállalkozók a számláikba be fognak építeni. Vállalkozásban végzett beruházás esetén a külső vállalkozók számláit – az áfa levonásával – közvetlenül a beruházási számlára kell könyvelni.Saját vállalkozásban végzett beruházás esetén a főbb költségelemek, amelyeket elsődlegesen az 5. számlaosztályban kell könyvelni:– a közvetlen munkabér és a közvetlen bért terhelő járulékok;– a beruházáshoz felhasznált anyagok beszerzési értéke, mint anyagköltség, ideértve a beruházás során elhasználódó eszközöket is, mint a sitteszsák, csiszolóvászon stb.,– a saját munkavállalók által használt tárgyi eszközöknek a használattal arányos értékcsökkenési leírása (ha a megfelelő mutatókkal felosztható); nyilvánvaló, hogy az egy összegben elszámolt terv szerinti értékcsökkenési leírás, továbbá a terven felüli értékcsökkenési leírás nem tartozik ide.A saját vállalkozásban végzett beruházás fentiek szerint elszámolt költségeit a beruházás befejezésekor saját előállítású eszközök aktivált értékeként kell a beruházási számlára könyvelni: T 161 – K 582, függetlenül attól, hogy az Áfa-tv. szerint saját rezsis beruházásnak minősül-e vagy sem. Ha a beruházás az üzleti év mérlegfordulónapjáig nem fejeződött be, akkor a saját vállalkozásban végzett beruházásnak az elkülönítetten könyvelt költségeit befejezetlen termelésként (és nem beruházásként) készletre kell venni (T 251 – K 581), a következő üzleti év költségeinek készletre vett értékével növelve – a beruházás befejezésekor – lehet beruházásként elszámolni.Előfordulhat,[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2024. július 11.
Kapcsolódó címke:

Nyílt végű pénzügyi lízing maradványértékének áfája

Kérdés: A kérdés az, hogy jól járunk-e el, ha a maradványérték le nem vonható áfarészét nem számítjuk bele a bekerülési értékbe, hanem ezt csak a futamidő végén – ha tényleges vásárlás történik – aktiváljuk rá az eszközre?
Részlet a válaszából: […] levonható, az előző részletszámlázásokhoz hasonlóan.Ha a lízingszerződés az utolsó részlet, a maradványérték megfizetése előtt véget ér (gyakorlatilag ilyen nem lehet), akkor a maradványérték számlázását megelőzően szerződést kell módosítani, adásvételi szerződést kell kötni, majd az áfa felszámításával számlázni, és ez esetben az áfa nem vonható le. Ez azt jelenti, hogy a lízingelt eszköznek két bekerülési értéke van: egyik a lízingidőszak végéig terjedő időszak elején könyvelt bekerülési érték, a másik pedig a lízingszerződés megszűnése időpontjával az adásvételi szerződéssel meghatározott vételár. Ez így elég bonyolult, a számviteli előírásokkal nem egyeztethető össze. Ezért az a célszerű, ha a lízingbe adó a lízingelt eszköz átadásakor a teljes (a maradványértéket is magában foglaló) vételárat számlázza áfa nélkül, a lízingbe vevő ezen a vételáron veszi nyilvántartásba, a lízingidőszak végén, ha nem fizeti meg a maradványértéket, akkor a lízingelt eszközt a lízingbe adó a maradványértéken[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2024. július 11.
Kapcsolódó címkék:  

Osztalékfizetés miatti követelés pótbefizetésként

Kérdés: „F” cég üzletrészének 100%-ával „V” cég rendelkezik. „F” cégnek a korábbi évekből 200 millió forint megszavazott/jóváhagyott, de pénzügyileg még nem teljesített osztalékkötelezettsége van a tulajdonosa, a „V” cég felé. „F” leányvállalat 2023. 12. 31-éről készült mérlege alapján a saját tőke a jegyzett tőke alá csökkent, negatívvá vált emiatt, a törvényileg előírt határidőben és módok valamelyikén az anyavállalatnak gondoskodnia kell leányvállalata sajáttőke-helyzetének rendezéséről, melynek pótbefizetéssel szeretne eleget tenni. Erre a leányvállalat alapító okirata lehetőséget ad. Pótbefizetésként nemcsak pénzeszköz, hanem elismert követelés is átadható. A „V” anyavállalat átadhatja-e a fentebb említett, „F” leányvállalattal szembeni 200 millió forint osztalékkövetelését pótbefizetésként „F” leányvállalata részére?
Részlet a válaszából: […] során az adásvétel szabályait kell alkalmaznia. Ez azt jelenti, hogy a tulajdonosnál– a pótbefizetésként átadott osztalék miatti követelés leányvállalata által elfogadott értékét egyéb bevételként kell elszámolnia [T 355 (tagokkal szembeni követelés) – K 962];– a pótbefizetésként átadott osztalék miatti követelés könyv szerinti értékének kivezetése egyéb ráfordítás: T 862 – K 366;– majd a T 962 – K 862 összevezetésével a követelésértékesítés nettó eredményének a megállapítása;– természetesen könyvelni kell a pótbefizetés teljesítését is: T 413 (eredménytartalék) – K 355 (tagokkal szembeni követelés).A kérdés szerinti „F” cég könyveli– a pótbefizetésként kapott osztalék miatti követelést az elfogadott (elismert, általában piaci) értéken, a követelés átvételekor: T 365 (Vásárolt követelés) – K 414 (lekötött tartalék);– mivel az „F” cég a kötelezettségek között kimutatja (4792.) a megszavazott/jóváhagyott osztalékot a tulajdonossal szembeni kötelezettségként, ezt a kötelezettséget a vásárolt követelésekkel[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2024. július 11.
Kapcsolódó címkék:  

Helyi adó számításánál alkalmazható módszer

Kérdés:

Hipa-számítás kapcsán kérném a segítségét. Adott egy teherfuvarozással foglalkozó kft., amelyik a helyi adóját a komplex megosztásos módszerrel állapítja meg. Székhelye „A” városban van, telephelyei pedig „B” és „C” városokban. „A” és „B” városban 2% a helyi adó mértéke, „C” városban viszont mentesség van. A kft.-nek 90 munkavállalója van, ebből 60 tgk.-sofőr. A székhelyen nem végez bevételszerző tevékenységet, ott székhelyszolgáltatást nyújtónak van bejegyezve. „B” városban található meg a telephely és az iroda, de ezt szívességi alapon használja (másik kft. a tulajdonos). Itt folyik az autók szervizelése és az adminisztrációs munka, fuvarszervezés. Ez a központi ügyintézés helye a munkavállalók munkaszerződése szerint. „C” városban van a tgk.-k többségének a tárolási helye a forgalmi engedélyek és a fuvarozói engedélyek alapján. Itt egy üres területet bérel a cég. Hogyan szabályszerű a helyi adó számítása, 1-es vagy 2-es technika szerint, vagy esetleg más módszert kellene alkalmazni?

Részlet a válaszából: […] képezzük a komplex arányszámokat.A tényállás szerint a székhely szerinti „A” településen az ügyvezető feladatot nem lát el, a „központi ügyvezetés” a „B” településen lévő irodában (telephelyen) történik. Ezért nem elfogadható az, ha az ügyvezető után elszámolt személyi jellegű ráfordítást és az ügyvezetőhöz rendelt tárgyi eszközök eszközértékét teljes mértékben az „A” településen veszik figyelembe a komplex iparűzésiadóalap-megosztás során. A székhely szerinti településnél ugyanakkor – a Htv. melléklete 7. pontja értelmében – kell kimutatni adóalapot, amelynek összegét a Htv. melléklete 8. pontja alapján kell kiszámítani. Ennélfogva a székhely szerinti településhez mindössze az ügyvezető után elszámolt személyi jellegű ráfordítás 10%- át kell személyi jellegű ráfordítás címén hozzárendelni. Az ügyvezető utáni személyi jellegű ráfordítás 90%-át és az ügyvezetőhöz rendelt tárgyi eszközök (pl. laptop) eszközértékét pedig a konkrét esetben a „B” településen kell kimutatni az adóalap-megosztás végrehajtása keretében.A Htv. 1.1. pontja szerint a településen kívül változó munkahelyen foglalkoztatott személyek esetében a ráfordítást annál a településnél kell figyelembe venni, ahol ezen személyek tényleges irányítása történik (település kifejezés alatt a székhely, telephely szerinti települést kell érteni a Htv. melléklete ezen pontja első mondata értelmében). Ennélfogva a gépkocsivezetők (akik a nem székhely vagy valamely telephely szerinti településen végeznek munkát) utáni személyi jellegű ráfordítás a kérdés szerinti esetben a „B” településhez tartozik, mert innen történik a gépkocsivezetők irányítása (az ügyvezető e településen vezeti a céget, a fuvarszervezés is itt történik). A többi munkavállaló után elszámolt személyi jellegű ráfordítást (amint a kérdés is tartalmazza) szintúgy a „B” településnél indokolt kimutatni, hiszen e munkavállalók munkavégzési helye a cég irodájában van.A Htv. 1.2. pontja szerint a településen kívül változó munkahelyen hasznosított tárgyi eszközök esetében az eszközértéket annál a településnél kell figyelembe venni, ahol ezek működtetésének tényleges irányítása történik, illetőleg – járműveknél – ahol azt jellemzően tárolják. A kérdés szerint a tehergépkocsik karbantartása, javítása a „B” településen történik, a forgalmi engedélyük és a fuvarozási engedélyük szerint a tárolási helyük ugyanakkor „C” település, ahol egy üres telek található.A Htv. nem rögzíti azt, hogy mit kell tekinteni a járművek jellemző tárolási helyének. Ilyen hely egy-egy gépjármű esetén nincs is, hiszen az az aktiválását követően – a karbantartási, hatósági műszaki felülvizsgálati időt leszámítva – folyamatosan „fut”, nem „tárolják”, nem tér vissza időről időre (a[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2024. július 11.
Kapcsolódó címkék:    

Árat forintban tüntetik fel, de euróban is fizethető és fordítottan

Kérdés: Kiskereskedelemmel és javítással foglalkozó (kerékpárüzlet és -szerviz) vállalkozó a jövőben euró fizetési eszközt is szeretne elfogadni a vásárlóitól. Hogyan kezelendő az euró fizetőeszköz, ha az üzletben az árakat csak forintban tüntetik fel? Hogyan kezelendő az euró, ha az üzletben forintban és euróban is feltüntetik az árakat? Amennyiben a pénztárgép alkalmas euróösszeg bevételezésére, mindenképpen azt kell használni? Állíthat ki a pénztárgép használata helyett eurószámlát? Mely esetben kell a pénztárgépbe euróban beütni a vásárlás összegét, és mely esetben kell az euróban fizetett – forintra átszámított – összeget? Amennyiben nem a pénztárgépbe ütik be a vásárlás összegét, hanem eurószámlát állítanak ki, az euróösszeget a pénztárgépbe betehetik? Ha nem, elég egy pénzkazettában gyűjteni? (A könyvelésben egyértelműen külön vezetendő a forint- és az európénztár.) Az euróösszegből mely esetben kötelező forintban visszaadni, és mikor adhat vissza euróban? Mely esetben kell szerepelnie a pénztárgépnyugtán euróban és mikor forintban a fizetendő végösszegnek? A társaság számviteli politikája alapján MNB-árfolyamot alkalmaz. Az üzletben való fizetéskor eltérhet ettől az árfolyamtól, alkalmazhat magasabb/alacsonyabb árfolyamot? Amennyiben eltérhet az MNB-árfolyamtól, a könyvelésben az MNB árfolyammal számított összegeket szerepeltetjük? Amennyiben a pénztárgépbe forintban ütik be az összeget, melyet euróban fizetnek ki, egy esetleges ellenőrzésnél nem probléma, hogy nem forintban van a kasszában a pénz?
Részlet a válaszából: […] árbevétel, illetve a fizetendő áfa összege, és könyvelendő tételesen: T 381 – K 91-92, 467. (Ez esetben is azonban célszerű egyszerűsített számlát kiállítani.)Ha a terméket euróért értékesítik, és a vevő euróval fizet az európénztárba, akkor az európénztárba befizetett euró teljesítéskori árfolyama (a kérdés szerinti MNB-árfolyama) figyelembevételével meghatározott forintértéket kell árbevételként és fizetendő áfaként könyvelni az európénztárral szemben: T 382 – K 91-92, 467. (Ez esetben is célszerű egyszerűsített számlát kiállítani.) Meg kell azonban jegyezni, hogy az előbbiek szerint forintra kiszámított ellenérték nagy valószínűséggel eltér a terméken forintban feltüntetett eladási ártól.Ha a terméket forintért (a forintban feltüntetett eladási áron) értékesítik, de a vevő euróval fizet, akkor ez már pénzváltási tevékenységnek minősül, a vállalkozó eurót vásárol forintért, és így a könyvelést is ehhez kell igazítani. A forintban meghatározott eladási árat kell árbevételként és fizetendő áfaként könyvelni, de nem a pénztárral szemben, hanem a vevővel szemben: T 311 – K 91-92, 467. Az ellenértékként átvett eurót az európénztárba bevételként a vevővel szemben kell könyvelni: T 382 – K 311, az így bevételezett euró bekerülési árfolyamát a vevőszámla értékének az euró mennyiségével történő osztásával kell meghatározni (eltérhet az MNB szerinti euróárfolyamtól!).Itt azonban meg kell jegyezni a 297/2001. (XII. 27.) Korm. rendelet 2. §-ának (1) bekezdése alapján a pénzváltási tevékenység MNB-engedély-köteles, amely engedély megadásának szigorú feltételei vannak. Pénzváltási tevékenység az MNB írásbeli engedélye nélkül nem végezhető.Pénzváltási tevékenységnek minősül az is, ha a terméket euróért értékesítik, de a vevő forinttal fizet pénztárba. Ez esetben az euróban történő értékesítést kell az euró teljesítéskori (MNB) árfolyamán forintra átszámítani, és árbevételként, fizetendő áfaként könyvelni, de nem a forintpénztárral szemben, hanem egy követelésszámlával szemben: T 316 – K 91-92, 467, majd a ténylegesen forintban befizetett összeget a forintpénztárba a követeléssel szemben: T 381 – K 316. (A követelésszámlán árfolyam-különbözet lehet.)Röviden a még nem érintett kérdésekre a válasz:Forintért eladott, de euróval kiegyenlített[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2024. augusztus 8.
Kapcsolódó címke:

Üzletrész-visszavásárlás készpénzzel, tárgyi eszközzel

Kérdés: „A” kft.-nek két magánszemély tulajdonosa volt, 50-50%-os tulajdoni hányaddal. Mindkét tag ügyvezetői tisztséget látott el, aláírásuk közös volt. A tulajdonosok között megromlott a viszony, ezért az egyik tulajdonos el szerette volna adni a tulajdoni hányadát. A tulajdoni hányadot az „A” kft. vásárolná vissza, amelyről a megállapodás már megszületett. A visszavásárlás készpénzből és tárgyieszköz-átruházásból fog megvalósulni. A tulajdoni részt az „A” kft. 74 millió Ft értékben vásárolná vissza, amelyből 30 millió forintot készpénzben ki is fizetne. A fennmaradó 44 millió forintot az „A” kft. tárgyi eszközeiből fedezné úgy, hogy a gépkocsiállományból piaci értéket alapul véve kiszámlázná a kilépő magánszemély tag felé. A kilépő tag rendelkezik egy másik „B” kft.-ben is tulajdoni hányaddal, ezért azt szeretné, ha a számlákat a „B” kft. nevére állítanák ki. Ehhez rendelkezésünkre bocsátott egy engedményezési megállapodást, miszerint a „B” kft.-re engedményezi valamilyen tartozás fejében a 44 millió forint értékű tárgyi eszközt, és kéri, hogy a számlákat a „B” kft. nevére állítsuk ki. A tárgyi eszközöket a megállapodás alapján kiszámlázná „A” kft. a „B” kft. részére. Megfelelő ez ebben a formában? Ha nem, akkor milyen egyéb dokumentumok hiányoznak az ügylethez? Milyen könyvelési tételek keletkeznek az ügylet során? A visszavásárolt 50%-os tulajdoni rész értékét az „A” kft. nem értékelte fel, azt csak a két tag együttes döntése alapján határozták meg, és nem történt független könyvvizsgálói jelentés sem az eladás előtt. Ez megfelelő így?
Részlet a válaszából: […] forint készpénzt kell csökkenteni, vagy az átadásra (számlázásra) kerülő eszközök értékét. (Megjegyzés: 30 millió forintnak a magánszemély részére készpénzben történő kifizetés egyrészt törvényellenes, másrészt felvetheti a pénzmosás gyanúját is.)A jogosult (az adott esetben a magánszemély) a kötelezettel (az adott esetben az „A” kft.) szembeni követelését másra (így a „B” kft.-re) átruházhatja a Ptk. 6:193. §-a alapján. A követelés átruházással való megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződés és a követelés engedményezése szükséges. Az engedményezéssel az engedményes (a „B” kft.) lép az engedményező helyébe, jelen esetben az engedményezhető követelés összege a nettó vállalkozásból kivont, azaz az adókkal csökkentett magánszemélyt megillető jövedelem, amelynek természetesen nincs áfatartalma. Ez azért fontos, mert az engedményezett követelés fejében átadásra kerülő gépkocsik felszámított áfája így nem vonható le. (Ha a magánszemély kapná, ő sem vonhatná le!)A számviteli előírásokból az következik, ha egy eszköz értékesítésre kerül, akkor a számlázandó ellenértéket az eszköz piaci értéke figyelembevételével, az áfa felszámításával kell meghatározni. (Gépjárművek értékesítése jellemzően áfaköteles, de vannak esetek, amikor az áfát nem kell felszámítani. Ezekre csak az egyes gépjárművek beszerzési adatai ismeretében lehetne választ adni külön kérdés keretében.)A leírtakból következik, hogy az engedményezett pénzátutalással csökkentett követelés nem lehet 44 millió forint összegű, annál csak lényegesen (legalább 10 millió forinttal) kevesebb.Tehát a Ptk. szerinti, a követelés átruházására irányuló szerződést, az engedményezési szerződést a kilépő magánszemélynek és a „B” kft.-nek korrigálnia kell. A korrigált, a pénzeszköz-átutalással csökkentett, nettó – így adókkal is csökkentett – vállalkozásból kivont jövedelemmel egyező engedményezési szerződés szerinti követelést teljesíthet az „A” kft., természetesen csak akkor, ha a korrigált, a kilépő tag és a „B” kft. által aláírt engedményezési szerződés az „A” kft. birtokában van.Az „A” kft.-ből az üzletrész visszavásárlása miatt kilépő tag előbbiek szerint engedményezett követelése teljesítésére átadott gépjárművek– piaci értéken számított ellenértékét a fizetendő áfa felszámításával az „A” kft.-nek számláznia kell az engedményezési szerződés alapján a „B” kft. felé (az összes számlázott, áfát is magában foglaló érték nem lehet több, mint – a fentiek szerint meghatározott – engedményezési szerződés szerinti érték);– a számlázott, áfa nélküli ellenértéket az egyéb bevételek között kell kimutatni, de csökkenteni kell azt a gépjárművek értékesítésekor kimutatott könyv szerinti értékével (amennyiben a különbözet negatív lenne, akkor azt az egyéb ráfordítások közé kell átvezetni, az értékesítés vesztesége lesz);– a számlák szerinti áfát elő kell írni fizetendő áfaként, be kell vallani és be kell fizetni, bár a „B” kft. azt nem téríti meg.Az engedményezett követelés teljesítésére átadott gépjárművekkel kapcsolatos könyvelés:– a számla szerinti érték az áfa bevallásával: T 311 – K[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2024. szeptember 12.
Kapcsolódó címke:

Egyéni vállalkozó belföldi utazásra szolgáló éves bérlete

Kérdés: Egyéni vállalkozó folyamatosan, hetente többször is ingázik a székhelye és a megbízója székhelye között, 2 vármegyét is érintve. Ezekre az utazásokra éves bérletet váltana. A kérdések az alábbiak:
– A bérlet elszámolható-e költségként?
– Ha elszámolható, akkor milyen dokumentációval kell igazolnia, hogy a tevékenysége érdekében használja a bérletet?
– A bérlet áfája visszaigényelhető-e?
Részlet a válaszából: […] alapján hivatali, üzleti utazás a magánszemély jövedelmének megszerzése, a kifizető tevékenységével összefüggő feladat ellátása érdekében szükséges utazás – a munkahelyre, a székhelyre vagy a telephelyre a lakóhelyről történő bejárás kivételével –, ideértve különösen a kiküldetés vagy a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás keretében más munkáltatónál történő munkavégzés miatt szükséges utazást. A költségként történő elszámolás dokumentálására célszerű útnyilvántartást vezetni, amely tartalmazza az utazás időpontját, az útvonalat, az úti célt és a tartózkodási időt.Az áfa levonására az Áfa-tv. 120. §-a alapján van lehetőség, amely szerint az adóalany abban a mértékben, amilyen mértékben – adóalanyi minőségében – a terméket, szolgáltatást adóköteles termékértékesítése, szolgáltatás nyújtása érdekében használja, egyéb[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2024. július 11.
Kapcsolódó címkék:  

Értékben nyilván nem tartott ingatlan állományba vétele

Kérdés: Betéti társaság ingatlan-bérbeadást számláz. A bt. rendelkezik ingatlannal, amely 1998-ban egy meghiúsult adásvétel/eredeti állapot helyreállítása után nem került vissza a könyvelésbe. Mi a teendő ebben az esetben? Könyvelhető-e az adásvételi szerződésben lévő összeggel? Vagy hivatalos értékbecsléssel kell alátámasztani, és piaci értéken állományba venni? Adminisztrációs hibából származó többletként kell az egyéb bevételek között elszámolni, de halasztott bevételként időbelileg elhatárolni? Elévülésig szükséges a taobevallásokat ellenőrizni? Mivel az ingatlan értéke jelentősen megváltozott, az mennyire befolyásolja az eredményre gyakorolt hatást? Várhatóan milyen adófizetési kötelezettséget fog eredményezni a társaság számára, ha visszakerül a könyvvezetésbe?
Részlet a válaszából: […] megszüntetni, önellenőrzés keretében.A számviteli előírások nem ismerik az elévülést. Ezért az 1998. évi kivezetéskori bruttó értéken és elszámolt terv szerinti értékcsökkenéssel kell 2024-ben az eredménnyel szemben állományba venni, majd 1998-tól napjainkig terv szerinti értékcsökkenést elszámolni, évenként külön-külön az eredménnyel szemben. Ez évenkénti eredménycsökkenést (ezen keresztül eredménytartalék-csökkenést) eredményez. Társaságiadó-csökkenéssel csak az Art. szerinti elévülési idő kezdetétől kell foglalkozni!Az önellenőrzés után a szóban forgó ingatlan 2024-ben az eredeti (1998 vagy az előtti) bruttó értéken és az eredeti aktiválástól elszámolt terv szerinti értékcsökkenési leírással kell, hogy szerepeljen a könyvekben. Amennyiben az ingatlan így meghatározott nettó értékénél az ingatlan dokumentált piaci értéke több, akkor a különbözet az Szt. 57. §-ának (3) bekezdése szerint értékhelyesbítésként, és ezzel azonos[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2024. augusztus 8.
Kapcsolódó címkék:  

Ügyvezető baleset-biztosításának elszámolása

Kérdés: Társaságunk ügyvezetőjére baleset-biztosítást kötöttünk halál, illetve baleset esetére, az első esetben kedvezményezett a biztosított felesége. Hogyan kell az ilyen biztosítást elszámolni?
Részlet a válaszából: […] vagyonvesztés a biztosítási díj kifizetésével még nem, esetleg csak később következik be, vagy be sem következik. Költségként azt lehet elszámolni, amely a szerződőnél a kifizetéskor végleges vagyonvesztésnek minősül.1. Ha a vállalkozás olyan életbiztosításra kötött szerződést, ahol– a szerződő fél: a vállalkozás,– a biztosított: a vállalkozás dolgozója, alkalmazottja,– a kedvezményezett a vállalkozás,– a szolgáltatás:= elérés – vagy visszavásárlás –, illetve= halálesetén egy meghatározott összeg, a számviteli elszámolás a következő.A szerződő által fizetett biztosítási díjat költségként nem lehet elszámolni (az nem minősül végleges vagyonvesztésnek), azt a biztosítóval szembeni követelésként kell kimutatni. Elérésnél, visszavásárlásnál vagy a biztosítási esemény bekövetkeztekor (például az ügyvezető meghal) a biztosító által fizetett összegből először a befizetett biztosítási díj összegében fennálló követelést kell csökkenteni, a fennmaradó összeget pedig kamatbevételként elszámolni. Ha a biztosító által térített összeg kisebb, mint a kimutatott követelés összege, a fennmaradó különbözetet kamatráfordításként indokolt elszámolni.2. Ha a vállalkozás olyan életbiztosításra kötött szerződést, ahol:– a szerződő fél: a vállalkozás,– a biztosított: a vállalkozás dolgozója, alkalmazottja,– a kedvezményezett: a biztosított személy által a biztosítás megkötésekor megnevezett személy;– a szolgáltatás:= elérés – vagy visszavásárlás –, illetve= halálesetén egy meghatározott összeg, a számviteli elszámolás a következő.Mivel a szerződő és a biztosított ellenérdekű felek a szerződés tekintetében, és főszabályként a visszavásárláshoz a biztosított hozzájárulása is szükséges, ezért a vállalkozás által fizetett biztosítási díj végleges vagyonvesztésnek minősül, így az költségként elszámolható.A vállalkozás által fizetett biztosítási díjat – a számviteli törvény 3. §-a (7) bekezdésének 3. pontjának az előírása alapján – ebben az esetben költségként, mint személyi jellegű egyéb kifizetés kell elszámolni.A számviteli elszámolás megítélésénél[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2024. július 11.
Kapcsolódó címke:

Fenntarthatósági jelentés elkészítésének értelmezése

Kérdés: A számviteli törvény fenntarthatósági jelentés elkészítésével kapcsolatos rendelkezéseinek értelmezésével kapcsolatban lennének kérdéseink:
1. A számviteli törvény külön fejezete szól a fenntarthatósági jelentésről. A számviteli törvény szerint az éves beszámolót minden vállalkozás köteles közzétenni, az éves beszámoló részét nem képező üzleti jelentésnek csupán a megtekintését kell biztosítani az érdekelt felek részére. Ha a fenntarthatósági jelentést az üzleti jelentés részeként kell elkészíteni és közzétenni, akkor hogyan kell megfelelni a kötelezettségnek, ha az üzleti jelentés egészére a közzététel nem vonatkozik? A 95/I. § szerinti fenntarthatósági jelentés közzétételére vonatkozó szabályozás és 154. § (12) pontja szerinti üzleti jelentés megtekintésére vonatkozó szabályozás hogyan van szinkronban?
2. Cégcsoportunknál 2025. évre vonatkozóan egy cég lesz fenntarthatósági jelentéstételre kötelezett, 2026-tól várhatóan egy másik társaságunk is eléri a törvényben meghatározott határértékeket. Ki a kötelezett a fenntarthatósági jelentés készítésére, a cégcsoport vagy a cég? Kell-e konszolidált fenntarthatósági jelentést készíteni, ha az érintett társaság készít egyedi jelentést, vagy csak lehetőség van rá? Amennyiben konszolidált fenntarthatósági jelentést kell készíteni, abban az egyénileg nem kötelezett tagvállalatokról is be kell számolni?
Részlet a válaszából: […] az üzleti jelentés nyomtatott vagy elektronikus példányát rendelkezésre bocsátani. A számviteli törvény 154. § (12) bekezdésének előírása szerint az éves beszámoló részét nem képező üzleti jelentést, az összevont (konszolidált) üzleti jelentés megtekintését a vállalkozó, illetve az anyavállalat székhelyén minden érdekelt részére biztosítani kell, továbbá lehetővé kell tenni a másolat készítését. A számviteli törvény 154. § (12) bekezdése az üzleti jelentésre vonatkozó általános rendelkezéseket tartalmazza, míg a számviteli törvény 95/I. §-ában szereplő rendelkezések a fenntarthatósági jelentést is tartalmazó üzleti jelentésre vonatkozó speciális szabályokat rögzíti. A speciális szabályok alapján azon vállalkozások, amelyeknek fenntarthatósági jelentést kell készíteni, a teljes üzleti jelentést (a fenntarthatósági jelentéssel együtt) kötelesek közzétenni.2. Cégcsoport esetében először meg kell vizsgálni, hogy a cégcsoport maga kötelezett lesz-e az összevont (konszolidált) fenntarthatósági jelentés készítésére a számviteli törvény 134/I. § (1) bekezdésének az előírása alapján. A számviteli törvény ezen előírása alapján az összevont (konszolidált) éves beszámolót készítő anyavállalat, amelynél az üzleti évet megelőző két – egymást követő – üzleti évben a mérleg fordulónapján a következő három mutatóérték közül bármelyik kettő meghaladja az alábbi határértékeket:a) a mérlegfőösszeg a 10 000 millió forintot;b) az éves nettó árbevétel a 20 000 millió forintot;c) az üzleti évben átlagosan foglalkoztatottak[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2024. július 11.
Kapcsolódó címke:
1
2
3
…
10