Szt. 2005. évi változásai II.


A Számviteli Levelek 96. számában az 1959. kérdésre adott válaszban olvastam, hogy az Szt. 2005. évi változásai között vannak olyan változások is, amelyek az esetenként vitatott kérésekre adnak pontosító, kiegészítő rendelkezést. Melyek ezek?


Megjelent a Számviteli Levelekben 2005. március 3-án (101. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 2075

[…] befektetett eszközök (például ingatlan, üdülő stb.) használati, üzemeltetési, kezelési jogát a vállalkozó tartósan átengedi, és az átengedésért díjat kér. A tartós használati, üzemeltetési, kezelési jog átengedéséért felszámított díjat számlázni kell, a számlázott összeg áfát nem tartalmazó értékét pedig árbevételként kell elszámolni. A probléma az, hogy az így kapott bevételnek a tartós használat, üzemeltetés, kezelés időtartama alatt a jogot átengedőnél felmerülő költségekre (például terv szerinti értékcsökkenési leírás) fedezetet kell nyújtania, érvényesülnie kell az összemérés számviteli alapelvnek. Az Szt. módosítása arról rendelkezik, hogy a befektetett eszközök tartós használati, üzemeltetési, kezelési jogának átengedéséért kapott, számlázott árbevételt halasztott bevételként időbelileg el kell határolni <br> (T 311 – K 91-92, 467 és T 91-92 – K 4811). A halasztott bevételt az alapul szolgáló szerződésben, megállapodásban meghatározott időtartam alatt kell megszüntetni (T 4811 – K 91-92), az érintett időszak egyes évei között megosztva kell – az összemérés elvének megfelelően – véglegesen bevételként elszámolni. (Például ha az üdülő, az üdülőrész használati jogát 30 évre eladták, az eladáskor számlázott, a 30 évre fizetendő használati díjat ugyan – a számla alapján – árbevételként el kell számolni, de azt halasztott bevételként időbelileg elhatárolva, a szerződés szerinti 30 év alatt kell - alapvetően, jellemzően időarányosan – véglegesen árbevételként elszámolni. Az áfát a teljes 30 évi használati díjra kell felszámítani, megfizetni, az áfát nem lehet időbelileg elhatárolni!) Amennyiben a szerződés, a megállapodás határozatlan idejű, akkor a halasztott bevételt 5 év vagy ennél hosszabb idő alatt lehet megszüntetni. Ez utóbbi esetben a döntést indokolni kell. A befektetett eszközök tartós használati, üzemeltetési, kezelési jogáért fizetett összeget (általában az ingatlanokhoz kapcsolódó) vagyoni értékű jogok között kell kimutatni (T 126, 113, 466 – K 455), azok bekerülési értékét (a számlázott díjat) a szerződésben, a megállapodásban meghatározott időtartam alatt, ennek hiányában a várható élettartam alatt kell terv szerinti értékcsökkenési leírásként elszámolni (T 571 – K 129, 119). 6. Barterügyleteknél az ellenérték <br> [48. § (7) bekezdésének c) pontja] A barterügyleteknél az ellenértéket a szerződésben mindig devizában kell meghatározni. Ez ugyan következik az Szt. 75. §-a (6) bekezdésének előírásából (ha az exportértékesítés devizában meghatározott ellenértékét azonos devizaértékű importáruval, illetve importszolgáltatással egyenlítik ki...), az egyértelműség érdekében a 48. § (7) bekezdésének c) pontja is megfogalmazza. 7. Nem szabad terv szerinti értékcsökkenést <br> elszámolni [52. § (6) bekezdése] Az Szt. hivatkozott előírása kiegészült azzal, hogy nem szabad terv szerinti értékcsökkenést elszámolni az olyan üzleti vagy cégértéknél, amely az értékéből a használat során nem veszít, illetve amelynek értéke <br> – különleges helyzetéből, egyedi mivoltából adódóan – évről évre nő. (Eddig a képzőművészeti alkotást, a régészeti leletet, a kép- és hangarchívumot stb. sorolta az Szt. ide!) Az új előírás az üzleti vagy cégértéket állományba vevő vállalkozást valójában arra kényszeríti, hogy az üzleti vagy cégérték kimutatásakor számítással támaszsza alá, dokumentálja, hogy milyen tényezőket vett figyelembe a részesedés vételárának meghatározásakor. Ezen tényezők és hatásaik figyelembevételével lehet, illetve kell dönteni arról, hogy terv szerinti értékcsökkenési leírást elszámol-e vagy sem. Ezen döntésnél figyelembe kell venni azt is, hogy az Szt. módosítása az 52. § (4) bekezdéséből törölte azt a kitételt, miszerint az üzleti vagy cégérték megállapított amortizációs időszakát – a későbbiek során – nem befolyásolja az, hogy a nagyságára ható eszközök, illetve kötelezettségek értéke miként alakult. A hivatkozott törlésből például az következik, ha a cég értéke (vagy azok a tényezők, amelyeket a vételárnál figyelembe vettek) nem változik vagy éppen nő, akkor terv szerinti értékcsökkenési leírást nem szabad elszámolni. Ha a vállalkozó nem számol el terv szerinti értékcsökkenést, a mérleg-fordulónapi értékelés keretében meg kell győződnie arról, hogy az üzleti vagy cégérték kimutatott értékében történt-e változás. Ha az üzleti vagy cégérték könyv szerinti értéke – a jövőbeni gazdasági hasznokra vonatkozó várakozásokat befolyásoló körülmények változása következtében – tartósan és jelentősen meghaladja annak piaci értékét (a várható megtérülésként meghatározott összeget), akkor terven felüli értékcsökkenést kell elszámolni [53. § (1) bekezdésének e) pontja]. 8. Terven felüli értékcsökkenés elszámolása, visszaírása [53. § (2)-(4) bekezdése] A terven felüli értékcsökkenés elszámolása jellemzően – az immateriális jószág, a tárgyi eszköz piaci értéken történő értékeléséhez, illetve – az immateriális jószág, a tárgyi eszköz, a beruházás állományból történő kivezetéséhez kapcsolódik. Az immateriális jószág, a tárgyi eszköz mérleg-fordulónapi értékelésekor, ha annak megállapítására kerül sor, hogy azok könyv szerinti értéke tartósan és jelentősen magasabb, mint ezen eszközök piaci értéke, akkor a különbözetet terven felüli értékcsökkenésként kell elszámolni, az elszámolásnak a mérlegfordulónappal kell megtörténnie. Ha az immateriális jószágnál, a tárgyi eszköznél a piaci érték alapján meghatározott terven felüli értékcsökkenés elszámolásának okai már nem vagy csak részben állnak fenn, az elszámolt terven felüli értékcsökkenést meg kell szüntetni, az immateriális jószágot, a tárgyi eszközt piaci értékére (legfeljebb a terv szerinti értékcsökkenés figyelembevételével meghatározott nettó értékére) vissza kell értékelni (visszaírás). A terven felüli értékcsökkenés elszámolása az üzleti év mérlegfordulónapjára vonatkozó értékelés keretébe tartozik, nyilvánvaló, hogy a terven felüli értékcsökkenést visszaírni is csak a mérlegfordulónapi értékelés során lehet. Ezt erősítette meg az 57. § (2) bekezdésének a kiegészítése. Amennyiben az immateriális jószágot, a tárgyi eszközt, a beruházást az állományból ki kell vezetni (mert feleslegessé vált, megsemmisült, hiányzik), a kivezetéskor meg kell állapítani a készletre vételi értékét (ha egyáltalán készletre vehető!) a várható hasznosításnak megfelelő értéken (várható eladási ár, hulladék-, illetve haszonanyagérték, amely érték nem haladhatja meg a kivezetendő eszköz könyv szerinti értékét), majd a könyv szerinti érték és a készletre vételi érték közötti különbözetet terven felüli értékcsökkenésként kell elszámolni a kivezetés időpontjával. Az immateriális jószág, a tárgyi eszköz, a beruházás fentiek szerinti kivezetése az üzleti éven belül bármikor megtörténhet. Fontos, hogy az állományból kivezetett eszközöknél a kivezetéskor elszámolt terven felüli értékcsökkenést nem lehet visszaírni. Az állományban lévő (kivezetésre nem kerülő) eszközöknél a terven felüli értékcsökkenés elszámolása, az elszámolt terven felüli értékcsökkenés visszaírása megváltoztatja az immateriális jószág, a tárgyi eszköz nettó értékét. Az eszközök nettó értékének változása viszont indokolja az évenként elszámolandó terv szerinti értékcsökkenési leírás felülvizsgálatát, az évenként elszámolandó terv szerinti értékcsökkenési leírás, a várható hasznos élettartam, a maradványérték újbóli megállapítását és erről a kiegészítő mellékletben információkat szolgáltatni, az eredményre gyakorolt hatást külön bemutatni. Könnyű belátni, ha például egy tárgyi eszköznek 100 a bekerülési értéke, évenként 10 a terv szerinti értékcsökkenési leírás, az üzembe helyezés óta 4 év telt el, akkor a nettó értéke 60. Ha a piaci értéke 20, akkor 40 terven felüli értékcsökkenést kell elszámolni, a terven felüli értékcsökkenés elszámolása után a nettó értéke 20. Ha továbbra is 10 lesz a terv szerinti értékcsökkenési leírás, akkor 2 év alatt teljesen leíródik. Ez akkor helyes, ha a hátralévő hasznos élettartam a terven felüli értékcsökkenés elszámolása után nem 6 év, hanem csak 2. Ha ez utóbbi igaz, akkor a hasznos élettartam változott. Ha viszont továbbra is 6 év a hasznos élettartam, akkor az évenként elszámolandó terv szerinti értékcsökkenési leírást módosítani kell 10-ről 3,3-ra. (Egyéb variációk is elképzelhetők!) 9. Állampapírok értékelése [54. § (8)-(9) bekezdése] Visszatérő kérdés volt, állampapíroknál kell-e értékvesztést elszámolni, ha piaci értékük a lejáratig terjedő időszakon belül több éven át alatta marad a bekerülési értéküknek, de garantált, hogy névértékük a lejáratkor megtérül. A válasz nem volt mindenki számára egyértelmű, ezért módosult az Szt. azzal, hogy rögzítette, a kockázatmentesnek minősített (ilyen például az állampapír is) befektetési célú, lejáratig tartott, kamatozó, illetve diszkontértékpapírok esetében értékvesztést nem kell elszámolni az értékpapír azon része után, amely a lejáratkor megtérül. Az Szt. módosítása rögzítette azt is, hogy mikor minősíthető kockázatmentesnek az értékpapír. A módosítás szerint kockázatmentesnek minősíthető valamely ország központi kormánya vagy központi (jegy)bankja által kibocsátott, illetve tőkére és hozamra vonatkozóan garantált értékpapír, ha az a külön törvény(ek) felhatalmazása alapján kiadott, a tőkemegfelelési (fizetőképességi) mutató számításáról szóló jogszabály(ok) szerint nullaszázalékos kockázati súlyozású tételnek tekinthető, feltéve hogy az értékpapírral kapcsolatban tőke- és kamattörlesztési késedelem nem merült fel. 10. Saját termelésű készletek előállítási értéke <br> [62. § (2) bekezdése] A módosítás pontosította a saját termelésű készletek előállítási értékét. E szerint az előállítási érték lehet az 51. § szerinti közvetlen önköltség, vagy az átlagos (súlyozott) közvetlen önköltség, vagy a FIFO módszer szerint meghatározott közvetlen önköltség. A közvetlen önköltség lehet utókalkulációval meghatározott vagy norma szerinti közvetlen önköltség. Itt kell utalni arra, hogy nem változott az a szabály, mely szerint az egyszerűsített éves beszámoló készítése során a saját termelésű készlet a még várhatóan felmerülő költségekkel és a kalkulált haszonnal csökkentett eladási áron is értékelhető, a még várhatóan felmerülő költségek a teljesítési fok alapján arányosítással is meghatározhatók. 11. Árbevételt csökkentő tételek módosítása [73. § (2) bekezdésének d) és e) pontja] Az értékesítés nettó árbevételét csökkentik a különböző jogcímeken adott engedmények. Ezek között különösen gondot jelentett az, hogy a visszáru, illetve a visszaszállított, visszavett eszköz miatt az árbevételt milyen időponttal kell módosítani (csökkenteni). A módosítás egyértelműen rögzíti, hogy – az értékesített és később visszavett, a két időpont között használt termék (például a lízingelt eszköz) visszavételekor az árbevételt – az eredeti számlát kiállító által kibocsátott helyesbítő, illetve sztornó számla alapján – a visszavétel időpontjára vonatkozóan kell helyesbíteni, – a vásárolt és a saját termelésű készlet értékesítéséhez kapcsolódó visszáru, valamint az értékesített és később visszavett betétdíjas göngyöleg esetében az árbevételt – az eladó által kiállított helyesbítő, illetve sztornó számla alapján – a visszaszállítás, a visszavétel időpontjára vonatkozóan kell helyesbíteni. 12. Módosítások az egyéb bevételek elszámolásánál [77. § (2) bekezdése, (3) bekezdésének <br> e) és g) pontja] Amennyiben a bíróság jogerőre emelkedett határozata alapján történik az egyéb bevétel elszámolása, akkor az egyéb bevételek elszámolásával kapcsolatos általános követelmény (az, hogy a pénzügyi rendezése legkésőbb a mérlegkészítés időpontjáig megtörtént) nem teljesülhet. A módosító előírás az általános követelményt kiegészítette azzal, hogy az egyéb bevételkénti elszámolásnak nem feltétele a mérlegkészítés időpontjáig történő pénzügyi rendezés, ha az Szt., illetve más jogszabály ettől eltérően rendelkezik. Helyi iparűzési adó alapjával kapcsolatos viták végére tesz pontot az Szt. azon módosítása, mely szerint, ha a tárgyi eszközt, az immateriális jószágot a kötelezettség teljesítésére, vagy csereszerződés keretében, vagy gazdasági társaságnál a jegyzett tőkének tőkekivonással történő leszállításakor a bevont részvények, üzletrészek, vagyoni betétek ellenében adják át, akkor az átadásból származó bevételt az értékesítéskor, az átadáskor nem árbevételként, hanem egyéb bevételként kell elszámolni, az eredménykimutatásban kimutatni. A követelésekkel kapcsolatos változásoknál utaltunk rá, az elszámolt értékvesztést év közben nem lehet visszaírni. Az Szt. módosítása úgy rendelkezik, […]
 
Kapcsolódó címke:
 

Elküldjük a választ e-mailen*

*
*ingyenes választ évente csak egyszer küldünk.
A *-gal megjelölt mezőket kötelező kitölteni.