Devizaátvezetés árfolyam-különbözete
Kérdés
Devizaátvezetés alatt a devizaszámláról a forintszámlára, illetve fordítva átvezetést értek. A bank például ügyfelem devizaátvezetését a forintszámlán a saját árfolyamával írja jóvá. Én más banknak az árfolyamát használom a deviza és a valuta forintosításánál. Ebben az esetben árfolyam-különbözet keletkezhet, vagy a bank átszámítását kell elfogadnom?
Részlet a válaszból
Megjelent a Számviteli Levelekben 2006. március 16-án (125. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 2551
[…] is csökkenteni kell az átvezetési számla közbeiktatásával úgy, hogy a jóváírt összeget az átvezetési számlával szemben könyveljük (T 384 – K 389), a deviza-betétszámláról pedig kivezetjük az eladott deviza nyilvántartás szerinti forintösszegét (T 389 – K 386). Valószínű, hogy a deviza nyilvántartási árfolyama eltér a bank devizavételi árfolyamától, ezért a 389. számlának az "átvezetés" könyvelése után egyenlege lesz, amelyet mint devizaárfolyam-különbözetet el kell számolni a pénzügyi műveletek egyéb bevételei, illetve egyéb ráfordításai között (T 389 – K 9761, illetve T 8761 - K 389). Más a helyzet akkor, ha a társaság forintért devizát vásárol (a kérdező szerint a forintszámláról átvezet a devizaszámlára). Ez esetben az Szt. 60. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint kell eljárni: a forintért vásárolt valutát, devizát a fizetett forintösszegben kell könyvelni, amelynél a ténylegesen fizetett – a bankköltséget nem tartalmazó – forint alapján kell a nyilvántartásba vételi árfolyamot meghatározni (T 386 – K 384). Ez esetben a vásárolt deviza állományba vételekor árfolyam-különbözet nem lehet, mivel az Szt. 60. §-ának (4)-(6) bekezdése szerinti választott devizaárfolyam ez esetben nem használható. A deviza eladásakor, illetve vételekor a bank által felszámított díjat […]
Megjelent a Számviteli Levelekben 2006. március 16-án (125. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 2551
[…] is csökkenteni kell az átvezetési számla közbeiktatásával úgy, hogy a jóváírt összeget az átvezetési számlával szemben könyveljük (T 384 – K 389), a deviza-betétszámláról pedig kivezetjük az eladott deviza nyilvántartás szerinti forintösszegét (T 389 – K 386). Valószínű, hogy a deviza nyilvántartási árfolyama eltér a bank devizavételi árfolyamától, ezért a 389. számlának az "átvezetés" könyvelése után egyenlege lesz, amelyet mint devizaárfolyam-különbözetet el kell számolni a pénzügyi műveletek egyéb bevételei, illetve egyéb ráfordításai között (T 389 – K 9761, illetve T 8761 - K 389). Más a helyzet akkor, ha a társaság forintért devizát vásárol (a kérdező szerint a forintszámláról átvezet a devizaszámlára). Ez esetben az Szt. 60. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint kell eljárni: a forintért vásárolt valutát, devizát a fizetett forintösszegben kell könyvelni, amelynél a ténylegesen fizetett – a bankköltséget nem tartalmazó – forint alapján kell a nyilvántartásba vételi árfolyamot meghatározni (T 386 – K 384). Ez esetben a vásárolt deviza állományba vételekor árfolyam-különbözet nem lehet, mivel az Szt. 60. §-ának (4)-(6) bekezdése szerinti választott devizaárfolyam ez esetben nem használható. A deviza eladásakor, illetve vételekor a bank által felszámított díjat […]
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
