Ügynöki vagy kereskedelmi tevékenység?


Cégünk ("A" cég) egy külföldi cég ("B" cég) megbízásából ügynöki szerződés keretében Oroszország területén vesz árut orosz cégtől ("C" cég), és azt Ukrajnában és Kínában adja el az ottani illetőségű "D" cégnek. Ezért az árrésből az "A" cég 4% ügynöki jutalékban részesül, a maradék 96% a "B" céget illeti meg. A "B" cég látja el az "A" céget a szükséges információkkal és pénzeszközökkel. Az "A" cég saját nevében köti meg az adásvételi szerződéseket a "C", illetve a "D" cégekkel, a számlázás az "A" cég és ezen cégek között történik. Az áru Magyarországon csak vámszabad területre lép be, és rögtön tovább is szállítják, az áru beszerzési árában benne van a szállítási költség is a vevőkig. Kérdésünk, hogyan kell a fenti ügyletet elszámolni, és milyen adóvonzata van, figyelemmel a 2010. évi változásokra is?


Megjelent a Számviteli Levelekben 2010. február 4-én (214. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 4466

[…] összege közötti különbözet). Ha nem így történik, akkor az "A" magyar cég által készített beszámoló nem felel meg a számviteli törvény előírásainak, többek között az eredménykimutatás valótlan képet ad "A" cég tevékenységéről, a tevékenysége eredményére ható tényezőkről, és így a számviteli fegyelem megsértésének – Btk.-ban megfogalmazott - tényállása is megvalósul. A bizonylati elv és a bizonylati fegyelem megsértését jelenti az is, hogy a kérdés szerint a "B" cég által nyújtott szolgáltatásokat a "B" cég nem számlázza "A" cég felé. Ilyen szolgáltatás az "A" cégnek adott pénzeszközkölcsön, a beszerzéshez, az értékesítéshez szükséges információk adása, amelyeket az "A" cég a tevékenysége érdekében igénybe vesz, és amelyek számlázott összegeit könyvviteli nyilvántartásában rögzíteni kellene, és eredménye megállapítása során figyelembe venni. A leírtakból következik, helytelenül jár el "A" cég akkor is, ha a kérdés szerinti beszerzést és értékesítést (eladott áruk beszerzési értékeként, illetve árbevételként) a fentiekben leírt módon könyveli, de az árrés 96 százalékát – az "A" és "B" cég közötti elszámolás alapján - közvetlenül utalja át a "B" cégnek. (Ha a "B" cég a tevékenységét nem számlázza, akkor ezt az átutalást csak végleges pénzeszközátadásként lehet a rendkívüli ráfordítások között elszámolni!) A számviteli elszámolásokkal összhangban lévő elszámolás mellett (amikor a "B" cég is számlázza a szolgáltatását) a társasági adó alapjának megállapítása során az adózás előtti eredményt növelő-csökkentő tétel – az ügylet kapcsán – fel sem merülhet. Ha szabályszerű az elszámolás, de "B" cég nem számlázza a szolgáltatását, akkor a "B" cégnek átutalt 96%-ot a rendkívüli ráfordítások között kell – mint véglegesen átadott pénzeszközt - elszámolni, amelynek összegével a 2009. adóév végéig az adózás előtti eredményt növelni kellett, a 2010. adóévtől kezdődően pedig csak akkor, ha a Tao-tv. 3. sz. melléklet A) része (különösen a 9. és 13. pontja) szerint nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak minősül. Abban az esetben, ha "A" cég nem a hivatkozott előírások szerint jár el, akkor – véleményünk szerint – egyértelmű, hogy a "B" cégnek átutalt összeg nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült ráfordítás. Ha "A" cég a "B" cégnek átutalt összeget rendkívüli ráfordításként nem is könyveli, akkor az a számviteli fegyelem durva megsértésén túlmenően még a pénzmosással kapcsolatos aggályokat is felvethet. A kérdésben megadott információk alapján nem lehet az áfafizetésre vonatkozóan egyértelmű választ adni. Szabályszerű számviteli elszámolás mellett az Áfa-tv. 95. és 98. §-ának alkalmazása indokolt lehet. A "B" cég szolgáltatásainak igénybevétele 2009-ben és 2010-ben is Magyarországon áfaköteles akkor is, ha azt "ingyenesen" nyújtják. Helyi iparűzési adó alapja megállapítása során az általános rendelkezéseket (a Htv. 39. §-át , 52. §-ának 22., 36., 37. pontjait) kell figyelembe venni. Mivel az "A" cég az árubeszerzést, illetve annak az értékesítését nem a külföldön létesített telephelyén végzi, így nem mentesül a helyi iparűzési adó megfizetése alól sem 2009-ben, sem 2010-ben. A feltett kérdés megfogalmazásából arra lehet következtetni, hogy a kérdező szerint az ügylet hasonlít a bizományi ügyletekre, mivel "A" cég a megbízó javára (a "B" cég tekinthető megbízónak, hiszen ő adja az ügylethez a pénzt, ő kapja az árrés 96 százalékát) a saját nevében köti meg az adásvételi szerződést. Ezért elegendő elszámolni a 4 százalék ügynöki jutalékot árbevételként. Ez a megközelítés azonban sem a Ptk., sem az Áfa-tv., sem az Szt. előírásaival nem támasztható alá. A Ptk. előírása alapján a bizományos a bizományi szerződés alapján díjazás ellenében köteles a megbízó javára a saját nevében adásvételi szerződést kötni. Az adott esetben nincs bizomány[…]
 
 

Elküldjük a választ e-mailen*

*
*ingyenes választ évente csak egyszer küldünk.
A *-gal megjelölt mezőket kötelező kitölteni.