Teljesítés időpontja eszközök értékesítésekor
Kérdés
Eszközök értékesítésekor (ide nem értve a lízinget, részletre vételt) a teljesítés időpontjára vonatkozóan több helyen olyan állásfoglalásokat lehetett olvasni, hogy az adásvétel Ptk., Szt., Áfa-tv. összefüggésben akkor teljesül, amikor a vevő megszerzi a tulajdonjogot. Ezért, ha az adásvételi szerződésben a tulajdonjogot fenntartják a vételár teljes kifizetéséig, akkor a fizetés dátuma lesz a teljesítési dátum, amely meghatározza a számviteli, adózási feladatokat, és nem vehető figyelembe korábbi átadás/átvételi, birtokba adási dátum. 2008 előtti magyarázatokban nem a tulajdonjog megszerzése volt a meghatározó a teljesítés időpontjára vonatkozóan. Hogyan kell helyesen eljárni ingatlanok, más eszközök értékesítéskor?
Részlet a válaszból
Megjelent a Számviteli Levelekben 2011. május 19-én (244. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 5035
[…] elő olyan követelményt, hogy a tulajdonjog fenntartása esetén nem lehet teljesítés, azaz nem lehet a dolgot ténylegesen értékesíteni, az nem kerülhet ki az eladó könyveiből. Egy megkötés van, a vevő a tulajdonjog-fenntartás hatályossága idején a dolgot nem idegenítheti el, és nem terhelheti meg. Ilyen megkötés ingatlan adásvétele esetén természetes, kereskedelmi áruk esetében a tulajdonjog fenntartása az ellenérték pénzügyi rendezéséig a gazdasági tevékenység ellehetetlenüléséhez vezethet! A kérdésben leírtakhoz az kellene, hogy az adásvételre vonatkozóan a Ptk. olyan előírást tartalmazzon, mely szerint az adásvétel csak akkor jön létre, ha a vevő az ellenértéket teljes összegben kiegyenlítette. Ilyen előírás azonban nincs! Sőt, lásd a már hivatkozottakat! Az Szt. 23. §-ának (1) bekezdése egyszerűen szabályoz. A mérlegben eszközként kell kimutatni a vállalkozó rendelkezésére, használatára bocsátott, a vállalkozó működését szolgáló befektetett eszközöket és forgóeszközöket – a bérbe vett eszközök kivételével -, függetlenül attól, hogy azok tulajdonjoga csak törvényben, szerződésben rögzített feltételek teljesítése után került át a vállalkozóhoz. Így a tulajdonjog-fenntartással történő adásvétel esetén, ha az eszközt a vevő rendelkezésére bocsátották (birtokába adták), akkor azt az eladónak a könyveiből ki kell vezetnie, értékesítésként elszámolnia, a vevőnek pedig az eszközök között állományba kell vennie, beszerzésként kell elszámolni, függetlenül attól, hogy ingatlanról vagy más eszközről van szó. (Itt utalunk arra, hogy miért gondolja a kérdező, hogy az eszközök értékesítésének az általános szabályai miért térnének el lízingtől, a részletvételtől!) Az Áfa-tv. 9. §-ának (1) bekezdése a termék értékesítésére a következő meghatározást tartalmazza: birtokba vehető dolog átengedése, amely az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja, vagy bármely más, a birtokba vehető dolog szerzése szempontjából ilyen joghatást eredményező ügylet. Az áfatörvényi értelmezésből sem következik az, hogy addig nincs termékértékesítés, amíg a tulajdonjog az átvevőre nem száll át. Sőt az Áfa-tv. 10. §-ának a) pontja alapján termék értékesítésének minősül a termék birtokbaadása olyan ügylet alapján, amely a termék határozott időre szóló bérbeadásáról vagy részletvételéről azzal a kikötéssel rendelkezik, hogy a jogosult […]
Megjelent a Számviteli Levelekben 2011. május 19-én (244. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 5035
[…] elő olyan követelményt, hogy a tulajdonjog fenntartása esetén nem lehet teljesítés, azaz nem lehet a dolgot ténylegesen értékesíteni, az nem kerülhet ki az eladó könyveiből. Egy megkötés van, a vevő a tulajdonjog-fenntartás hatályossága idején a dolgot nem idegenítheti el, és nem terhelheti meg. Ilyen megkötés ingatlan adásvétele esetén természetes, kereskedelmi áruk esetében a tulajdonjog fenntartása az ellenérték pénzügyi rendezéséig a gazdasági tevékenység ellehetetlenüléséhez vezethet! A kérdésben leírtakhoz az kellene, hogy az adásvételre vonatkozóan a Ptk. olyan előírást tartalmazzon, mely szerint az adásvétel csak akkor jön létre, ha a vevő az ellenértéket teljes összegben kiegyenlítette. Ilyen előírás azonban nincs! Sőt, lásd a már hivatkozottakat! Az Szt. 23. §-ának (1) bekezdése egyszerűen szabályoz. A mérlegben eszközként kell kimutatni a vállalkozó rendelkezésére, használatára bocsátott, a vállalkozó működését szolgáló befektetett eszközöket és forgóeszközöket – a bérbe vett eszközök kivételével -, függetlenül attól, hogy azok tulajdonjoga csak törvényben, szerződésben rögzített feltételek teljesítése után került át a vállalkozóhoz. Így a tulajdonjog-fenntartással történő adásvétel esetén, ha az eszközt a vevő rendelkezésére bocsátották (birtokába adták), akkor azt az eladónak a könyveiből ki kell vezetnie, értékesítésként elszámolnia, a vevőnek pedig az eszközök között állományba kell vennie, beszerzésként kell elszámolni, függetlenül attól, hogy ingatlanról vagy más eszközről van szó. (Itt utalunk arra, hogy miért gondolja a kérdező, hogy az eszközök értékesítésének az általános szabályai miért térnének el lízingtől, a részletvételtől!) Az Áfa-tv. 9. §-ának (1) bekezdése a termék értékesítésére a következő meghatározást tartalmazza: birtokba vehető dolog átengedése, amely az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja, vagy bármely más, a birtokba vehető dolog szerzése szempontjából ilyen joghatást eredményező ügylet. Az áfatörvényi értelmezésből sem következik az, hogy addig nincs termékértékesítés, amíg a tulajdonjog az átvevőre nem száll át. Sőt az Áfa-tv. 10. §-ának a) pontja alapján termék értékesítésének minősül a termék birtokbaadása olyan ügylet alapján, amely a termék határozott időre szóló bérbeadásáról vagy részletvételéről azzal a kikötéssel rendelkezik, hogy a jogosult […]
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
