Matricázott hűtővitrin kihelyezése értékesítés elősegítésére
Kérdés
Gyártói tevékenységet végző vállalkozásunk a tulajdonában álló, a termékeink emblémájával, reklámszlogenjével felmatricázott hűtővitrint bocsát a partnerkereskedői rendelkezésére abból a célból, hogy azok a termékeinket onnan értékesítsék. A hűtő elhelyezéséért (kihelyezéséért) a kereskedőnek díjat fizetünk. Emellett cégünk megállapodik a kereskedővel arról is, hogy a márkanévvel vagy reklámszlogennel feliratozott, nyomtatott reklámot tartalmazó állványokon (display-eken) elhelyezi termékeinket, továbbá a boltban, áruházban kóstolási standot állítunk fel, és a termékünket népszerűsítő pólót viselő hoszteszeket alkalmazunk. Sok esetben egy ügynökséget bízunk meg a szervezési feladokkal. Az állvány szinte minden esetben cégünk tulajdona, s díjat fizetünk a kereskedőnek az állvány kihelyezéséért. Ezen esetekben beszélhetünk-e reklámadó-kötelezettségről, s ha igen, akkor ki lesz a reklámadó alanya?
Részlet a válaszból
Megjelent a Számviteli Levelekben 2017. november 30-án (376. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 7470
[…] kérdést feltevő vállalkozásé a közzétételi felület (a hűtő). Az általános gyakorlat szerint az esetek többségében ilyenkor a vállalkozás szerződésben is kiköti, hogy a hűtővitrint a kereskedelmi egység melyik részén helyezzék el, tehát őt illeti meg a közzétételi felülettel való rendelkezés joga is, közzétevőnek tehát a hűtővel rendelkező vállalkozás minősül. Az így közzétett reklám ún. saját célú reklámnak tekintendő, közzétételi ellenszolgáltatás hiányában pedig nem valósul meg reklámadó-köteles tényállás. Természetesen más lenne a helyzet akkor, ha a vállalkozás termékeit népszerűsítő hűtőt a kereskedő tulajdonolná, illetve rendelkezne vele (azaz a kereskedő döntene arról is, hogy a hűtőt hol helyezi el), és látná el reklámcélú emblémákkal, szlogenekkel. Ekkor ugyanis a vállalkozás által fizetendő díj egyértelműen a reklámközzététel ellenértékének minősülne, s e minőségében természetesen adóalapot képezne a közzétevő, s így reklámadóalany kereskedőnél.Ami a másik esetet (a gyártó tulajdonában álló display-ekről történő értékesítés) illeti, a helyzet hasonló. A display kihelyezéséről szóló, a vállalkozás és a terméket forgalmazó kereskedő közötti megállapodás pedig az esetek döntő többségében – egyebek mellett – arra is kitér, hogy az állványt az üzlet melyik részén (esetleg pontosan hol) kell a kereskedőnek elhelyezni. Mivel a vállalkozás által a display kihelyezéséért fizetendő díj ekkor az állvány elhelyezéséért fizetendő "bérleti" díj, s nem a reklám közzétételének díja, így közzétevőnek az állványt (display-t) kihelyező vállalkozás minősül, a display-en megjelenő reklám pedig saját célú reklámnak tekintendő. Ezen az adójogi minősítésen nem változtat az a tény sem, ha a vállalkozás által rendelkezésre bocsátott állványt a vállalkozás pontos utasításai szerint ugyan a kereskedő matricázza fel, de az állvánnyal a vállalkozás rendelkezik, azaz a vállalkozás az, amely – díjfizetés ellenében – dönt az állvány elhelyezésének helyéről és módjáról (ekként kvázi kibérli annak helyét). Abban az esetben ugyanakkor, ha a vállalkozás termékeit népszerűsítő display-jel való rendelkezés joga teljes egészében a kereskedőé (ő tulajdonolja, illetve ő dönti el, hogy hova helyezi ki), illetve a kereskedő és a vállalkozás közti szerződés mindössze arra terjed […]
Megjelent a Számviteli Levelekben 2017. november 30-án (376. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 7470
[…] kérdést feltevő vállalkozásé a közzétételi felület (a hűtő). Az általános gyakorlat szerint az esetek többségében ilyenkor a vállalkozás szerződésben is kiköti, hogy a hűtővitrint a kereskedelmi egység melyik részén helyezzék el, tehát őt illeti meg a közzétételi felülettel való rendelkezés joga is, közzétevőnek tehát a hűtővel rendelkező vállalkozás minősül. Az így közzétett reklám ún. saját célú reklámnak tekintendő, közzétételi ellenszolgáltatás hiányában pedig nem valósul meg reklámadó-köteles tényállás. Természetesen más lenne a helyzet akkor, ha a vállalkozás termékeit népszerűsítő hűtőt a kereskedő tulajdonolná, illetve rendelkezne vele (azaz a kereskedő döntene arról is, hogy a hűtőt hol helyezi el), és látná el reklámcélú emblémákkal, szlogenekkel. Ekkor ugyanis a vállalkozás által fizetendő díj egyértelműen a reklámközzététel ellenértékének minősülne, s e minőségében természetesen adóalapot képezne a közzétevő, s így reklámadóalany kereskedőnél.Ami a másik esetet (a gyártó tulajdonában álló display-ekről történő értékesítés) illeti, a helyzet hasonló. A display kihelyezéséről szóló, a vállalkozás és a terméket forgalmazó kereskedő közötti megállapodás pedig az esetek döntő többségében – egyebek mellett – arra is kitér, hogy az állványt az üzlet melyik részén (esetleg pontosan hol) kell a kereskedőnek elhelyezni. Mivel a vállalkozás által a display kihelyezéséért fizetendő díj ekkor az állvány elhelyezéséért fizetendő "bérleti" díj, s nem a reklám közzétételének díja, így közzétevőnek az állványt (display-t) kihelyező vállalkozás minősül, a display-en megjelenő reklám pedig saját célú reklámnak tekintendő. Ezen az adójogi minősítésen nem változtat az a tény sem, ha a vállalkozás által rendelkezésre bocsátott állványt a vállalkozás pontos utasításai szerint ugyan a kereskedő matricázza fel, de az állvánnyal a vállalkozás rendelkezik, azaz a vállalkozás az, amely – díjfizetés ellenében – dönt az állvány elhelyezésének helyéről és módjáról (ekként kvázi kibérli annak helyét). Abban az esetben ugyanakkor, ha a vállalkozás termékeit népszerűsítő display-jel való rendelkezés joga teljes egészében a kereskedőé (ő tulajdonolja, illetve ő dönti el, hogy hova helyezi ki), illetve a kereskedő és a vállalkozás közti szerződés mindössze arra terjed […]
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
