12 talált cikk a csomagolás , EKK , áru kifejezésre

Kérdés: A 2023. évi LXXXIII. törvény az egyes adótörvények módosításáról IV. fejezetének helyi adókról szóló része szabályozza a visszaváltási díjas termékek figyelembevételét a helyi adóban. A törvény úgy fogalmaz, hogy a helyi adó kiszámításánál az árbevétel és az elábé összegét is csökkenteni kell a visszaváltási díj összegével. Nem egyértelmű számunkra, hogy a szabályozásban az újra használható, a nem újra használható, vagy az önkéntes alapon visszaváltási díjas termékekkel kapcsolatos tételekről van-e szó. Illetve mi az értelme a szabálynak a forgalmazó esetében, ahol a visszaváltási díj árbevétel és elábé? Könyvelése együtt mozog egyező összegben, így az adóalapra nincs hatása a korrekciónak. Gyártó esetében gondoljuk azt, hogy ennek a szabálynak adóalaphatása van, ahol a nem újra használható termékek árbevételével szemben nincs elszámolható elábététel. Kérjük, ismertessék számunkra a változás gyakorlati jelentőségét!

Kérdés: A fagyizó szállítói számláján a fagyipor mellett fagylalttölcsér, szalvéta, műanyag tégely, pohár, kanál is szerepel. A fagyipor és a fagylalttölcsér alapanyagnak minősül? A szalvéta anyagköltség? A műanyag tégely, pohár, kanál csomagolóanyag-költség vagy áru? (Külön nem kérnek pénzt érte.) A magyarországi szállítószámlán nincs feltüntetve, hogy a termékdíjat a szállító megfizette. A műanyag áru termékdíjköteles?

Kérdés: Olajos magvak előállításával és értékesítésével foglalkozó, élelmiszeripari társaság vagyunk. Az Online Számla adatszolgáltatás miatt a számlahelyesbítések, a visszáru és a raklapok bizonylatolásával kapcsolatban több problémánk is felmerült. A számlahelyesbítések esetén az egy gazdasági eseményhez kapcsolódó korrekciónál, módosításnál kell számlahivatkozást alkalmazni, az online adatszolgáltatás rendszere miatt. Abban az esetben viszont, amikor már a kiszállított késztermékek kiszámlázásra is kerültek, és akár egy vagy több szállítást érintő mennyiségben vennénk vissza árut a vevőtől, mi a helyes eljárás? Ebben az esetben akár hónapokkal korábbi számlákra is hivatkoznom kell? Véleményem szerint ezek – mint visszárus tételek – új gazdasági eseménynek minősülnek, új teljesítési dátummal. Abban az esetben viszont, ha jóváíró – mínuszos – számlát készítünk a vevő felé, az a NAV online rendszere felé nem megy fel. A vevőnek kellene felém számláznia az utólag visszaszállított tételeket? Ez a saját termelésű készlet számviteli elszámolása, a készletrendszerünk miatt nem kivitelezhető. Mi lehet a helyes megoldás? A raklapok tekintetében is hasonló a problémánk. Vannak olyan partnereink, akik nem adnak minden alkalommal csereraklapot, mi kiszámlázzuk. Abban az esetben, ha például nagyobb mennyiséget hoz vissza, akkor több számla módosításaként hivatkozzunk a kimenő bizonylatra? Vagy ha csak jóváíró számla készül (mínusz), akkor az online adatszolgáltatás sérül. A megoldás itt – mivel vásárolt készletről van szó – az lehet, hogy ő számlázza felénk?

Kérdés: Cégünk baromfit neveltet, felvásárol, majd ezen állomány egy részét bérvágatja, szortírozza, csomagolja, és ezt követően a késztermék egy részét belföldön értékesíti, jelentős részét exportálja. A készterméket hűtőházban tárolja előhűtött, illetve fagyasztott termékként. A cégnél a termékekre vonatkozóan év közben mennyiségi nyilvántartás nincs, csak értékbeli. A közvetlen költségeket az 5. számlaosztályban gyűjtjük, elkülönített számlákon.
1.
Véleményük szerint ebben a vertikumban besorolhatók-e a közvetlen költségek közé az alábbi tételek:
- -hűtőháznak fizetett bérleti díj, illetve árumozgatási díj,
- -a baromfit a bérvágóhelyre, hűtőházba juttató szállítási költség,
- -a csomagolási költség,
- -az exportálással kapcsolatos költségek, exportjutalék költsége (az értékesítőknek fizetett).
Az önköltség-számítási szabályzatot szeretnénk elkészíteni, és a közvetlen költségek besorolásánál merült fel a kérdés.
2.
Év végére az előhűtött baromfit sikerült értékesíteni, de a fagyasztott baromfiból jelentős eladatlan készlet keletkezett, melyek szavatossági határideje arra késztet, hogy az eladási árak csökkentésével értékesítsük a zárókészletet, melyet elkülönítve tárolunk. A várható eladási árak csökkenése miatt mikor és milyen jogcímen értékelhetem le a közvetlen önköltségen értékelt zárókészletemet? Mire figyeljek, és milyen dokumentumok szükségesek az értékeléshez? Le kell ezt értékelni, vagy az eladási áron keresztül az árrés csökken, az önköltségen értékelt készletet nem is kell változtatni? Értékvesztés vagy selejtezés történik a leírt esetben?

Kérdés: Az anyacég kereskedelmi árut küld belföldi leánycégének. Az árucikkek között vannak próbadarabok is, amelyek csomagolásán ezt feltüntetik, de az anyacég számlájában a cikkekre jellemző egységáron szerepelnek. Belföldön kiskereskedők felé értékesítenek, a részükre kiállított számlában a próbacikkek nulla értéken szerepelnek, mert ezeket ténylegesen nem értékesítik. A belföldön kiadott próbatermékekről havonta összesítő készül, amely alapján az anyacég helyesbítő számlát állít ki. Helyes ez a gyakorlat?

Kérdés: USA-importalapanyagból előállított készterméket vissza kellett vonni a kereskedelmi forgalomból minőségi kifogások miatt. Az alapanyag visszaszállításra kerül az USA-ba. Az alapanyagot az eredeti áron számlázza vissza a gyártó? A felmerült költségeket (gyártás, kiszállítás, visszaszállítás, kibontás, újbóli becsomagolás, kiszállítás az USA-ba stb.) milyen jogcímen és esetleg milyen áfamértékkel kell számláznia, hogy ezek költségei megtérüljenek a magyar gyártónak?

Kérdés: A kht. új tevékenységként étolaj-kiszereléssel foglalkozik. Az étolaj nagy mennyiségben, tartályokban érkezik. A flakont, a kupakot vásároljuk, a címkét saját nyomdánk állítja elő. Az étolaj a technológiai sorba beépített szűrés után az olajtöltő gépsor segítségével kerül a flakonokba, majd címkézésre és végül egységrakat-csomagolásra. Az étolaj ebben az esetben alapanyag vagy áru? Ha alapanyag, akkor késztermék lesz belőle? Kalkulációs lap készüljön róla? Ha az étolaj áru, a kupak, a flakon, a címke, valamint az egységrakat-csomagolás költsége minek minősül? Az étolajat jelenleg a kiskereskedelmi bolthálózatunkban, a saját vendéglátóegységeinkben értékesítjük, illetve használjuk fel. Később más boltoknak is értékesítünk. A számviteli politikánk és az önköltség-számítási szabályzatunk szerint a kiszerelőüzemben felmerült önköltséget a termék átadásakor a boltokra és a vendéglátóegységekre kell terhelni. Ha az étolaj áru, akkor hogyan kell ezt könyvelni? A társaság csak az 5. számlaosztályban könyvel.

Kérdés: Ügyfelem rendelkezik egy adott nyúlfajta tenyésztésének és értékesítésének jogával, de nem rendelkezik az állattartáshoz szükséges eszközökkel. Tulajdonában vannak az apaállatok, amelyeket kihelyez tartásra. A tartás költségeit, valamint a szaporítóanyag (nyúlsperma) kezelésével kapcsolatos költségeket a szerződő felek számlája alapján igénybe vett szolgáltatásként könyveli. A szaporítóanyag az ügyfelemé, ezért nem fizet, átveszi, majd egy részét értékesíti. A másik részét átadja olyan szerződő félnek, aki rendelkezik anyaállattal. A keletkező szaporulatot ügyfelem visszavásárolja növendéknyúl-áron, és mint fajtanyulat (leendő tenyészállat) értékesíti tovább. Kérdéseim: A szaporulat visszavásárlását helyes-e elábéként könyvelni? Tekinthető-e ügyfelem tevékenysége mezőgazdasági tevékenységnek a de minimis támogatások szempontjából, hiszen valójában saját maga nem folytat állattenyésztést, csupán az állatok és a szaporítóanyag értékesítését végzi?

Kérdés: Árunak minősül-e a borítólap és a védőfólia nélkül érkezett CD és DVD? A továbbértékesítés feltétele a borítólap és a védőfólia, amelyeket a kereskedő szerez be. Általában mi az a határ, tevékenység, amely a beszerzett árura a továbbértékesítőnél rárakódhat úgy, hogy az nem veszti el áru jellegét?

Kérdés: Fűszer-kereskedelemmel foglalkozó belföldi társaság nagy mennyiségű zsákos fűszert szerez be EU-tagállamból. A több kg-os fűszereket kis zacskóba csomagoltatják bérmunka keretében. A zsákban érkezett fűszer könyvelhető-e elábéként? Lehet-e saját termelésű készlet címén állományba venni a csomagolt fűszereket?