3 cikk rendezése:
1. cikk / 3 Kereskedelem és gyártás
Kérdés: Cégünk ez ideig csak kereskedelemmel foglalkozott, a beszerzést elábéként könyveltük év közben, év végén tételes leltár készült a meglévő készletről beszerzési áron, amelyet T 26 – K 8141 könyvelési tétellel könyveltünk. Az idei évben a gyártás is elkezdődött a kereskedelem mellett. Számlázóprogramunk, amely készletnyilvántartó is, a beszerzéseket mindig elábéként könyveli. A készletnyilvántartó programból lekérhető a gyártásba kiadott alapanyaglista beszerzési áron, amelyet a T 51 – K 8141 könyvelési tétellel könyvelnénk. Év végén tételes leltár készül, amely alapján árukat beszerzési áron (T 26 – K 8141), a késztermékeket önköltségi áron (T 25 – K 581) vennénk készletre. Helyes-e az elképzelésünk?
2. cikk / 3 Önköltségszámítás norma alapján
Kérdés: Az Szt. 62. §-ának (2) bekezdése szerint a saját termelésű készleteknél az előállítási költség lehet a norma szerinti közvetlen önköltség, a befejezetlen termelés norma szerinti közvetlen önköltsége pedig a félkész termék, a késztermék norma szerinti közvetlen önköltségéből a teljesítési fok alapján arányosítással is meghatározható. De hogyan kell a norma szerinti közvetlen önköltséget meghatározni? Milyen feltételei vannak? A norma szerinti közvetlen önköltség meghatározásának módszerével a szakirodalomban még nem találkoztam.
3. cikk / 3 Készleteltérések rendezése
Kérdés: Hogyan kell elszámolni a vásárolt és a saját termelésű készletek leltározása során megállapított készleteltérések értékét? Ha az eltérés egy része nyilvántartási, elszámolási hibára vezethető vissza, hogyan kell helyesen könyvelni?