23 talált cikk a hitel , GYED , üzleti év kifejezésre

Kérdés: Hogyan kell elszámolni a hitelviszonyt megtestesítő kamatozó értékpapírok hozamát?

Kérdés: Egyéni cég úgy döntött, hogy beolvadna egy kft.-be. Ezt az ügyletet egy lépésben végre lehet hajtani? Vagy szükséges, hogy az egyéni cég először bt.-vé vagy kft.-vé alakuljon át, és csak az után olvadjon be a kft.-be? Az átalakulás költségei jelentősek, fontos tudni, hogy van-e lehetőség egy lépésben a beolvadásra.

Kérdés: A tőkekivonással megvalósított jegyzett tőke leszállításához kapcsolódó tőkekivonás összegének miért kell a jegyzett tőke leszállításával arányosnak lennie? Azonkívül, hogy azt a számviteli törvény előírja. Miért nem dönthetnek annak mértékében a tulajdonosok, illetve az egyszemélyes társaság alapítója, mint egyedüli tulajdonos?

Kérdés: A társaság leszállította a jegyzett tőkét szeptember 21-én 3000 E Ft-ra. A jegyzett tőke leszállítása előtti, lezárt üzleti évben a jegyzett tőke 50 000 E Ft, az eredménytartalék -43 000 E Ft. Szeptember 21-én a jegyzett tőke 50 000 E Ft, az eredménytartalék -43 000 E Ft, adózott eredmény -2000 E Ft. Mikori állapot szerint kell a saját tőke elemeit rendezni, a beszámolóval lezárt üzleti év szerint, vagy a tőkeleszállításkor fennálló állapot szerint?

Kérdés: Az Szt. 3. §-a (4) bekezdésének 10. pontja a behajthatatlan követelések minősített eseteit sorolja fel. A behajthatatlanság törvényben előírt dokumentumai mellett mire kell tekintettel lenni, milyen egyéb bizonylatokkal kell a behajthatatlanná minősítést alátámasztani? Milyen időpontig kell a dokumentumoknak rendelkezésre állniuk?

Kérdés:

Kérdés: Az elengedett kötelezettség számviteli elszámolása egyszerű volt 2015 végéig. A hitelező által elengedett követelést rendkívüli bevételként kellett elszámolni, és időbelileg csak akkor kellett elhatárolni, ha a kötelezettség beszerzett eszköz(ök)höz kapcsolódott, és az eszköz még a könyvekben szerepelt, maximum a kapcsolódó eszköz könyv szerinti összegében kellett elhatárolni, az elhatárolt összeget a kapcsolódó eszköz bekerülési (könyv szerinti) értékének költségként, ráfordításként történő elszámolásakor kellett megszüntetni. Hogyan változott ez 2016-tól, és hogyan kell az új előírások alapján könyvelni?

Kérdés: Mikrogazdálkodói beszámolót készítő társaság kölcsönt nyújt egy külföldi társaság részére, határozatlan ideig. A kölcsönszerződés alapján járó kamatot minden évben könyvelnie kell a társaságnak kamatbevételként az időbeli elhatárolásokkal szemben, vagy csak akkor kell bevételként kimutatni, ha a kamatot a kölcsönbe vevő megfizette?

Kérdés: A kettős könyvvitelt vezető alapítvány a tárgyévi bevételei terhére dönt támogatások kifizetéséről, miközben a támogatások elszámolása a számviteli törvény szerint pénzforgalmi tétel. Ez az éves számviteli eredmény indokolatlan ingadozását okozhatja, gátolja a valós vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzet megítélését. A kuratórium gazdálkodási döntéseit a tárgyévben járó és legkésőbb a mérlegkészítésig pénzben is megkapott támogatások terhére hozza. Ezek terhére kerülnek az adott támogatások megítélésre. Lehetséges elszámolási mód lehetne az Szt. 4. §-a (4) bekezdésének alkalmazása a következők szerint: a kuratórium döntése alapján a teljes támogatási összeget felvesszük kötelezettségként: T 86 – K 479 (Egyéb ráfordítás – különféle egyéb kötelezettség); a pénzforgalommal elszámoljuk a támogatás ütemezése szerint a kötelezettség csökkenését: T 479 – K 384, 381; év végén a rövid lejáratú kötelezettségek közül az egy éven túl lejárókat átsoroljuk a hosszú lejáratú kötelezettségek közé. Ez az elszámolási rend könnyen követhető, analitikája egyszerűen szervezhető. Egyedül az egyéb ráfordítást, összhangban az összemérés elvével, nem pénzforgalommal könyveljük. Másik alternatíva: a kuratórium döntését könyvvitelen kívül vezetjük, majd pénzforgalommal elszámoljuk a támogatást ütemezés szerint: T 86 – K 384; a támogatási szerződésből még hátralévő biztos tartozásokat – a realizációs elvet felrúgva, az összemérés elvét nem teljesítve – nem könyveljük.
Magánszemélyek részére adott támogatások esetén: Ott az elszámolt összegeket személyi jellegű kifizetésként indokolt kimutatni, miközben a szerződött, fix összegű, adott időpontban esedékes nemteljesítéshez kötött jövőbeni kifizetésekre nem is tudnánk más módon fedezetet képezni, mint az Szt. 4. §-a (4) bekezdésének az alkalmazásával a következők szerint:
- -a kuratórium döntése alapján a teljes támogatási összeget felvesszük kötelezettségként: T 55 – K 479; pénzforgalommal elszámoljuk a támogatás ütemezése szerint a kötelezettség csökkenését: T 479 – K 384, 381;
- -év végén, az éven túli elszámolásokat átsoroljuk a hosszú lejáratú kötelezettségek közé;
- -a még ki nem fizetett, nem számfejtett összegekre, a bizonytalan, de várható adókra, járulékokra céltartalékot képezünk: T 86 – K 42.
A másik alternatíva szerint nem vennénk figyelembe az összemérés elvét, és a számfejtéssel elszámoljuk a támogatás ütemezése szerint az esedékes támogatást és járulékait: T 55 – K 479. Így a könyvelés a jövőbeli biztos tartozásokat nem tartalmazná.

Kérdés: A kft. tulajdonában áll egy leromlott állapotú lakóingatlan. A kft. felújításra forrásokkal nem rendelkezik, banki hitelt nem kap. Bérbe­adással tudná hasznosítani. A bérlő egy magánszemély lenne, aki a bérleti díj elengedése fejében saját erőből vállalná az ingatlan felújítását. A magánszemély a felújítás költségeiről nem tud számlát kiállítani. Szerződés alapján lehet-e a felújítás költségeit aktiválni, a magánszeméllyel szembeni kötelezettségként előírni, illetve a kiállításra kerülő bérleti díjról szóló számlákat ezen kötelezettséggel kompenzálni? Vagy a magánszemélynek kölcsönszerződéssel kell a kft. rendelkezésére bocsátani a felújítás költségeinek a fedezetét?

Kérdés: Szövetkezeti hitelintézet (a 2006. évi LIX. tv. 4/A. §-a alapján számított) különadója: 9814 E Ft, amit a 8624. számlára könyvelt a 4615. számlával szemben. A hitelintézetnek 4960 E Ft vesztesége keletkezett, aminek 30%-át, 1488 E Ft-ot mint adó-visszatérítést könyvelt. Így az adózás előtti eredmény: 17 179 E Ft, a 8624. számlán pedig 8326 E Ft. A 4/B. § szerinti hitelintézeti különadó: 17 179+8326 = 25 505x0,3 = 7652 E Ft. Vizsgálni kellett, hogy ez az összeg több vagy kevesebb, mint a pénzügyi szervezetek különadója. Kevesebb, ezért a könyvelése: T 896 – K 4611. A 4/A. § (7) bekezdése alapján a hitelintézeti különadót csökkenti a pénzügyi szervezetek különadója (8326-7652) = 674 E Ft, amit ténylegesen meg kell fizetni. Ezt a csökkentést kell-e könyvelni, mert ha igen, megváltoztatja az adózás előtti eredményt? A hitelintézeti különadót a társasági adóval együtt kell kimutatni, az nem csökkenti az adózás előtti eredményt. A társasági adó számításánál az adózás előtti eredményt csökkenti a hitelintézeti külön­adó üzleti évre fizetendő összege. A visszakönyvelés utáni adózás előtti eredmény: 24 831 E Ft, ebből levonva 7652 E Ft-ot, az 17 179 E Ft, amelynek a 10%-a 1718 E Ft. A hitelintézeti különadó és a társasági adó együttes összege, mint fizetendő adó: 1718+7652 = 9370 E Ft, az adózott eredmény: 24 831-9370 = 15 461 E Ft.
Helyesen számítottuk ki a fentiek szerinti három adót, és helyesen könyveltük?