8 talált cikk a termék-előállítás , MÁK kifejezésre

Kérdés: Társaságunk élelmiszeripari termékek előállításával foglalkozik, a termékek gyártása belföldi üzemben történik. Az ehhez szükséges alapanyagokat a külföldi anyavállalattól szerzi be, amely devizás számlát állít ki. A számviteli politika alapján folyamatos készletnyilvántartást vezetnek. A könyvelési program nem integrált rendszer, a készlet nyilvántartása külön készletprogramban történik. Kérdésünk az árfolyam helyes kezelésére vonatkozik. A kapott számlán az alábbi dátumok és információk vannak: a számla kelte: 2022. 06. 17., a felrakodás dátuma az anyavállalatnál: 2022. 05. 23., amikor az áru elindul az EU-s tagországból. Az áru kb. 2 nap alatt érkezik be a magyarországi raktárba, a készletre vétel dátuma: 2022. 05. 25. A készletre vétel a beérkezés dátumához tartozó MNB-árfolyamon történik a szállítólevél alapján. A számla könyvelési programban való rögzítésekor a számla kelte szerinti MNB-árfolyamot használjuk, a 2. alapanyagok főkönyvi számlán és az áfabevallásban is ezen árfolyammal szerepel. Mely napi árfolyamot kellene használnunk, hogy megfelelő legyen számviteli szempontból és az Áfa-tv. szempontjából is? A számla könyvelésekor két árfolyamot kellene használni: egyet a számviteli teljesítéshez, ami megegyezik a készletprogramban használttal, és külön az áfához is meg kellene adnunk az árfolyamot, amely a számla kelte szerinti vagy a teljesítést követő hó 15-ei árfolyam lenne? Tudomásunk szerint áfa szempontjából a Közösségen belül termékbeszerzés esetében alkalmazandó árfolyam az adófizetési kötelezettség megállapításának időpontjában érvényes árfolyam. Az Áfa-tv. 63. §-a (1) bekezdésében foglaltak értelmében a fizetendő adót az ügylet teljesítését tanúsító számla kibocsátásakor, de legkésőbb a teljesítést követő hónap tizenötödik napján kell megállapítani.

Kérdés: Társaságunk fő tevékenysége szerint fémmegmunkálással, járművek és gépek alkatrészeinek gyártásával foglalkozik. Nagy részben megrendelőink által megadott gyártmányrajzok alapján készítjük el a termékeket (ebbe beleértendő az anyag, munkaerő, géphasználat, a gyártáshoz szükséges szerszám és készülék készítése stb.). Ezek egyedi megrendelés alapján kerülnek gyártásra, a cégünk esetében többezer-féle termékfajtát jelentenek. A gyártási folyamatok általában 4-12 hetet is felölelnek, de előfordulnak éveken átívelő keretrendelések is (általában 2-3 év alatt kifutók). A számlázás csak a tényleges teljesítés után történik, a szállításkor. A 2021. évi LXIX. tv. szerinti Szt. módosításban pontosították a szerződés elszámolási egységére vonatkozó szabályait, amely kimondja, hogy az azonos munkafolyamattal, nagy tömegben, sorozatosan történő gyártásra irányuló szerződések esetén a vállalkozó dönthet úgy, hogy nem alkalmazza a szerződés elszámolási egységére vonatkozó előírásait. Ebben az esetben a szerződés elszámolási egységéhez kapcsolódó egyéb előírásokat sem alkalmazza. Meglátásunk szerint a fenti törvénymódosítás mentesíti cégünket a projektelszámolás módszere alól, és ezt a döntésünket azzal indokoljuk, hogy az esetünkben a szerződési egységre vonatkozó előírásnak való megfelelés gyakorlati alkalmazása – tekintettel a termékek sokszínűségére – nehézséget okoz, a szakmai magyarázatokban főként az építőipari szférában megjelenő, akár több éven átívelő eseteket hoznak fel, az árbevétel tényleges teljesítéskori elszámolását és elhatárolását részesítjük előnyben. Kérem ez ügyben az állásfoglalásukat, hogy valóban mentesülünk-e a projektelszámolás módszere alól!

Kérdés: Társaságunk autóipari és egyéb műanyagipari alkatrészek, termékek előállításával foglalkozik. A gyártás során speciális gyártóeszközöket (szerszámokat) használunk, amelyek az előállítandó termékek fajtájának megfelelően cserélődnek a gyártási folyamat során. Az előállítandó termékkör folyamatos bővülésének köszönhetően mára már 1400 db-os szerszámkészlettel rendelkezünk. A szerszámok használati ideje rendkívül változó, alapvetően a megrendelői igény határozza meg, hogy mennyi ideig vesznek részt a gyártási folyamatban. Ezen szerszámok rendkívül nagy értéket képviselnek, általában több tíz, de van olyan szerszám is, amelynek előállítása 30-40 milliós költséget jelent. Jelenleg is van olyan gyártás alatt lévő szerszám, amelynek csak a tervezési és konstrukciós költsége 24 millió Ft, a teljes bekerülési értéke pedig eléri a 43 millió forintot. A 2020. év során ezen a jogcímen már 415 millió forint került elszámolásra. A nagyságrend bemutatásával csak azt kívántam érzékeltetni, hogy ennek a témakörnek a helyes számviteli és adózási elszámolása kiemelkedően fontos a társaság számára.

Kérdés: a) Nemzetközi és belföldi árufuvarozással foglalkozó társaság a 2012-2013. években vásárolt és üzembe helyezett új kamionja után igénybe veheti-e a kisvállalkozói kedvezményt az adóbevallásában? b) Elsődlegesen mezőgazdasági tevékenységet végző vállalkozás a 2012-2013. évben vásárolt és üzembe helyezett új mezőgazdasági erő- és munkagépe után igénybe veheti-e a kisvállalkozói kedvezményt az adóbevallásában?
a) kérdés

Kérdés: Magyar társaság saját rezsis beruházás keretében gyárt kis darabszámban "bemutató" termékeket, amelyeket leendő partnereknek ad ingyenesen marketing céljából. A beruházás összértéke után milyen adókötelezettsége keletkezik?

Kérdés: Pályázati kiírásokban, állami normatív támogatás felhasználásában találkozunk azzal a megkülönböztetéssel, hogy működési, fenntartási költségek, kiadások, illetve felhalmozási célú kiadások. Szeretnénk választ kapni arra, hogy mi rendelkezik e két fogalom megfelelő tartalmi elhatárolásáról, illetve mi az, ami meghatározza az egyik vagy a másik kategóriába való besorolást?

Kérdés: Az Szt. 62. §-ának (2) bekezdése szerint a saját termelésű készleteknél az előállítási költség lehet a norma szerinti közvetlen önköltség, a befejezetlen termelés norma szerinti közvetlen önköltsége pedig a félkész termék, a késztermék norma szerinti közvetlen önköltségéből a teljesítési fok alapján arányosítással is meghatározható. De hogyan kell a norma szerinti közvetlen önköltséget meghatározni? Milyen feltételei vannak? A norma szerinti közvetlen önköltség meghatározásának módszerével a szakirodalomban még nem találkoztam.

Kérdés: Hogyan történik a tárgyi eszközök maradványértékének meghatározása? Lehet-e a maradványérték a bekerülési értékkel azonos összegű? Mikor változhat a már megállapított maradványérték?