3 talált cikk a beszerzés , személygépkocsi , kézirat , adólevonási jog kifejezésre

Kérdés: 3 db eszközt adnék át a tulajdonosnak. Az egyik személygépkocsi, melynek nem lett az áfája levonva a beszerzéskor. A másik egy utánfutó (2009-ben vásárolt), melyet magánszemélytől vásároltunk, szintén nincs áfalevonás. A harmadik egy garázs (2008-ban vásárolt), melynek szintén nem vontuk le az áfáját. A figyelési időszakon is túl vagyunk. Ebből adódóan úgy értelmeztem, hogy nincs áfafizetési kötelezettség az eszközök átadásakor az áfatörvény 11. §-a alapján. A NAV szerint csak a személykocsi után nem kell megfizetni az áfát, a többi után pedig beáll a fizetési kötelezettség.

Kérdés: Nonprofit gazdasági társaság (nem közhasznú jogállású) adhat-e át ingyenesen (térítés nélküli átadás keretében) önkormányzat tulajdonos tagjának nagy értékű vagyonelemet, tárgyi eszközöket (pl. nagy értékű személygépkocsit)? A gépkocsi szokásos piaci áron történő értékesítése esetén sem keletkezne pozitív eredmény a cégnél a gépjármű értékesítéséből. Milyen feltételeket kell vizsgálni? Nem minősül-e osztalékfizetésnek az ingyenes juttatás a tulajdonos részére? Helyes-e számla kiállítása, ha a számla végösszege az ingyenes juttatásra tekintettel nulla forint, és csak tájékoztató adatként kerül feltüntetésre a gépjármű piaci értéke a számlában? Ingyenes juttatás esetén mi legyen a számla végösszege, a piaci ár vagy nulla forint?

Kérdés: A fióktelep Magyarországon egy javítóműhelyt bérel, amelyben speciális járművek javításával foglalkozik. Rendelkezik néhány alkalmazottal, helyben ők végzik ezt a tevékenységet. Az egyes munkákban azonban gyakran közreműködnek a központ (anyavállalat) alkalmazottai is. Amennyiben anyag, alkatrész szükséges, akkor ezt a központ biztosítja. Biztosít továbbá eszközöket is a munkához (pl. személygépkocsikat a magyar munkavállalóknak). Jelenleg az anyavállalat és a magyar fióktelep között semmilyen elszámolás nincs. A számlákat a vevők felé a külföldi anyavállalat állítja ki. A megrendelők kivétel nélkül külföldi vállalkozások. A központ a fióktelep eredményét cost plus eljárással kívánja megállapítani, azaz a fióktelepnél elszámolt költségekből kíván kiindulni a fióktelepnél kimutatott árbevétel meghatározásakor. Azaz – értelmezésük szerint – a központ megrendelte ezeket a javításokat a magyar fiókteleptől, és értékesítette a megrendelő felé. Szabályos ez az eljárás? Amennyiben igen, hogyan kell eljárni, bizonylatolni? Vagy kötelezően a fióktelepnek kellene kiállítania a számlákat a megrendelők felé, és a központtal is el kell számolni költségoldalon? Melyik eljárás helyes? Esetleg mindkét eljárás alkalmazható? A két esetben hogyan kell kezelni (bizonylat- és áfaszempontból) a központ és a fióktelep közötti anyagmozgásokat és szolgáltatásokat?