8 talált cikk az elengedett követelés , váltó , bizonylat kifejezésre

Kérdés: Vállalkozásunk bizonyos vevői követeléseinek elengedésén gondolkozik: eddig a számviteli politikában meghatározottak szerint számoltunk vevőértékvesztést, azonban előfordulnak olyan esetek, amikor (a törvényben nevesített eseteken felül) úgy döntene cégünk, hogy elengedne bizonyos vevőköveteléseket, így nem értékvesztést képeznénk rájuk. Az elengedéshez nem kell megállapodás, egyoldalú nyilatkozat is elég? Ha az elengedéssel élnénk, milyen adóhatásra kellene számolnunk?

Kérdés: Társaságunk tevékenysége húsfeldolgozás (sertés- és marhahúsok, húskészítmények előállítása), termékeinket nagykereskedelem formájában értékesítjük. Üzleti partnereinknek (gazdasági társaságok és egyéni vállalkozások) egyes esetekben ingyenesen szállítunk ki termékeinkből. Esetek:
-termékkóstoltatásra,
-kereskedelmi forgalomba hozható mintaként,
-mennyiségi megrendeléshez kötött ingyenes termékként,
-forgalom után számolt bónuszként,
-rendezvényre történő felhasználásra.
Az árukat minden esetben szállítólevél kíséretében adjuk át a boltoknak, amelyek igazolva veszik át a termékeket. Segítségüket kérem a fenti esetek adózási és könyvelési területen történő kezeléséhez. Hogyan kell bizonylatolni az eseteket, kell-e számlát kiállítani? Mit kell tartalmaznia a számlának? Fennáll-e áfakötelezettség? Ha igen, de nem szeretnénk a partnerrel megfizettetni, hogyan számlázzuk és könyveljük? Egyéb adómegfizetés terheli-e ezeket az átadásokat? Üzleti ajándéknak minősülhet-e az átadás? (Véleményünk szerint nem, mert az Szja-tv. csak magánszemélyekre vonatkozik.)

Kérdés: Hogyan könyveljük az utólag kapott nem számlázott engedményt, ami az ellenérték fizetési határidőn belül történő pénzügyi rendezéséhez kapcsolódik? A számla eredeti teljes áfatartalma levonásba helyezhető? Esetleg kamatként kell elszámolni az engedmény összegét?

Kérdés: Egy társaság őstermelőkkel termeltetési szerződést kötött termények felvásárlására 2009. évre vonatkozóan 2009 márciusában. A szerződés alapján felvásárlásra került a termény. A teljesítéstől számított 15 napon belül kiállításra került a 3 dátumos felvásárlási jegy, ahol a teljesítés időpontja az átvétel napja, a kiállítás napja a teljesítéstől számított 15 napon belül, fizetési határidő a szerződés alapesetét figyelembe véve a teljesítéstől számított 75 nap. A szerződés szerint a fizetési határidő alapesete azt jelenti, hogy amennyiben a társaság megkapja a továbbértékesített termény ellenértékét határidőre, úgy 75 napon belül kifizeti az őstermelőket. További kitétel a szerződésben a fizetési feltételek között, hogy abban az esetben, ha a továbbértékesített termény ellenértékét nem kapja meg a társaság határidőre, azaz késve fizetik ki az ellenértéket, úgy a társaság az ellenérték bankszámlájára érkezését követő 5. banki napon belül köteles kifizetni az őstermelőknek a felvásárlási jegyek ellenértékét. A továbbértékesített termények ellenértéke nem került megfizetésre határidőre a társaság részére, ezért a társaság és az őstermelők megállapodást kötöttek követeléselengedésre. Ez azt jelenti, hogy az őstermelő elengedi a társasággal szemben fennálló bruttó követelésének 2,68%-át, és ennek fejében a társaság saját pénzeszközeiből kiegyenlíti a felvásárlási jegyek értékét a határidő lejárta előtt. Számokkal alátámasztva: a termény nettó értéke 100 egység, a kompenzációs felár 12, a felvásárlási jegy bruttó összege 112. Az elengedett követelés 3. A fennmaradó 109 kifizetésre került pénztárból, bankból, összevezető levéllel. Kérdéseim: Az Áfa-tv. 204. §-a (2) bekezdésének a) pontja értelmében helyesen gondolom-e, hogy a felvásárlási jegy így teljes mértékben kifizetettnek minősül, és az áfabevallásban levonásba helyezhető a 12 egység kompenzációs felár? A 0908-as bevalláson az őstermelőnek kifizetett összeg jelentésekor a fenti összegek közül melyiket kell bevallani? A 112-t vagy a 109-et? Az őstermelő szempontjából a fenti számok alapján mi számít bevételnek? A 109 vagy a 112? Az őstermelők esetében értelmezhető-e a követeléselengedés?

Kérdés: Saját boltunkban saját termelésű terméket és vásárolt terméket is értékesítünk. Üzleti ajándékként partnerünknek 10 ezer forintos vásárlási utalványt adunk, amelyet boltunkban vásárolhat le. Hogyan történik a vásárlási utalvány könyvelése, amikor a partnernek átadjuk, és amikor azt az üzletünkben beváltja?

Kérdés: Társaságunk ipari parkba elsőnek települt be, és létesített raktározó csarnokot. A beruházás során fizetnünk kellett a vízszolgáltatónak az ipari park tulajdonosán keresztül (továbbszámlázta felénk a közműszolgáltató által igényelt összeget) közműfejlesztési hozzájárulást, kiépítettünk egy 35 kV-os elektromos vezetéket, valamint gázfogadó állomás létesítése is megvalósult. Ezenfelül útépítésre is sor került, egyrészt az ipari park területén belül (a társaságunk ingatlanán kívül), másrészt az ipari parkon kívül közúthoz csatlakozva. A fenti létesítményeket "elvileg" át kell adnunk az érintett szolgáltatóknak. A korábbi Számviteli Levelekben olvasott állásfoglalások alapján (92/2001., 499/2002., 970/2002., 1209/2003., 2486/2006.) és véleményünk szerint ezeket a létesítményeket térítés nélkül ugyan, de áfásan ki kell számlázni. Ezzel szemben az áramszolgáltató kifogásolja eljárásunkat, arra való hivatkozással (1999/172. APEH-iránymutatás), hogy társaságunk nem igényelheti vissza az áfát, ezért nem is kell azt kiszámlázni. Kérem szíves véleményüket arról, hogy a 2006. évi jogszabályi keretek között, az egyes közművek esetében külön-külön mi a követendő eljárás számviteli szempontból és áfa szempontjából (pl. áfa levonható, nem levonható), az átadást hogyan bizonylatoljuk (számla, megállapodás, egyéb)? A bizonylaton milyen értékek szerepelhetnek?

Kérdés: Társaságunk telephelyén 2001-2002-ben jelentős értékű felújítás volt, amelyet aktiváltunk. A felújítás 2 éve alatt az ügyvezetőnél közel 7 millió forint elszámolásra felvett előleg halmozódott fel (ami a könyvelésben követelésként szerepelt), amellyel végül az ügyvezető akként számolt el, hogy 2003 márciusában felújításról szóló, az elszámolási előleggel közel megegyező összegű készpénzes számlákat fogadott be. A társaság egyik tulajdonosa sikkasztás gyanúja miatt feljelentést tett. A számlákat a nyomozás során a rendőrség lefoglalta, annak könyvelése, áfatartamának levonásba helyezése akkor nem történt meg. A bírósági eljárás 2007 áprilisában lezárult. A bíróság nem találta bizonyítottnak, hogy az ügyvezető a rábízott pénzeszközöket jogtalanul eltulajdonította vagy sajátjaként rendelkezett volna vele. Ezért az ügyvezetőt jogerősen felmentette. A gazdasági esemény teljesítettnek minősül-e? 2007-ben megtörténhet-e a számlák befogadása, áfatartamának levonása? Milyen időponttal történjen az aktiválás? A bírósági iratokban lévő eredeti számlákról kért hiteles másolat megfelelő-e?

Kérdés: A termelőszövetkezet 2005-ben az áramszolgáltatótól taposási kár címén 2 hektár árpa, 3 hektár búza és 15 hektár szántóterület után 1300 E Ft kártérítést kapott. Számlát nem kellett kiállítani. Az Szt. előírásainak megfelelően a kapott összeget egyéb bevételként számolták el, a Számviteli Levelek 171. kérdésre adott válaszának megfelelően. Az APEH-ellenőrzés kártalanításnak tekintette a villamos energiáról szóló törvény 69. §-a alapján, ezért áfakötelesnek minősítette, és mint ilyent számlázni kellett volna. Ebben az esetben a taposási kár kártalanítása történt? Pótlólag számlázni kell-e? Vagy az adóhatóság jogerős határozata szerint kell könyvelni, mint szolgáltatást?