7 talált cikk az áfahiány , követelés , ellenérték kifejezésre

Kérdés:

A szakirodalom szerint a HUF-ban jóváhagyott osztalékot a kifizetés napján érvényes számlavezető banki devizaeladási árfolyamon kell euróra váltani. Az Önök 3838. kérdésre adott válaszában a HUF-os vevői követelés euróban történő kiegyenlítésekor devizavételi árfolyamot kell alkalmazni. Segítségüket kérem annak tisztázásában, hogy a HUF-ban adott kölcsön, a HUF-ban kiállított számla, a HUF-ban jóváhagyott osztalék euróban történő kiegyenlítésekor milyen árfolyamon célszerű meghatározni, hogy az adott HUF összegért mennyi eurót fizessen a másik partner? Van-e különbség az árfolyamnál, ha készpénzben vagy utalással fizetik ki az euróösszeget? Kérjük, válaszuknál azt is vegyék figyelembe, hogy ami egyik félnél követelés, az a másik félnél kötelezettségként jelenik meg.

Kérdés: A cég lakást ad bérbe magánszemélynek. A bérbeadásra nem választott áfakötelezettséget. Szerződés szerint 3 havi bérleti díjnak megfelelő óvadékot fizettek, melyről számlát nem állítottak ki. Az óvadék összege a bérbeadónak okozott károk ellentételezésére használható fel. A bérleti szerződés megszűnik, mivel az ingatlanban károk keletkeztek. Szóban megállapodtak, hogy az óvadékot a bérlő nem kapja vissza. A bérbeadó erről írt egy feljegyzést, de a bérlő már nem fogja aláírni, és az óvadékot sem fogja visszakövetelni. A bérbeadónak van-e számlázási kötelezettsége a nála maradt óvadékkal kapcsolatban? A károk helyreállítási költsége meghaladja az óvadék összegét. Elképzelhető, hogy a bérlő nem minden kárt állít helyre az eredeti állapotnak megfelelően, ez esetben kevesebb lesz a költség, mint az óvadék összege. Hogyan kell könyvelni a cégnél maradt óvadékot?

Kérdés: Lakópark építésével foglalkozó kft. az alvállalkozóját részben úgy fizeti ki, hogy az megvásárol az épülő lakások közül egyet. A pénzügyi rendezés részletekben történt, amikor az alvállalkozó benyújtott egy-egy részszámlát, akkor annak meghatározott százalékát a kft. nem fizette ki, hanem előlegszámlát bocsátott ki a lakásépítéshez kapcsolódóan. Az alvállalkozó és megbízója a lakás adásvételéről előszerződést kötött, azzal, hogy az alvállalkozó maga helyett mást is kijelölhet végleges vevőként. A lakás birtokbaadása 2009 decemberében megtörtént, az építő kft. az értékesítésről számlát bocsátott ki. Mivel az előleg megfizetésének időszakában az áfa 20% volt, a birtokba­adáskor 25%, a számlában is megbontotta az áfa alapját. A végleges adásvételi szerződés megkötése a birtokba adás után, 2010-ben volt. Az alvállalkozó élt az előszerződésben rögzített jogával, maga helyett mást jelölt ki vevőként. Az új vevő engedményezési szerződésben kapta meg az alvállalkozó követelését az építő kft.-től. Az eladó ezért sztornírozta a kibocsátott számlát, és új számlát adott ki az új vevő nevére. Ebben az új számlában is megbontotta az áfa alapját, egyezően az eredeti számlával. Jogosan tette? Mikor kell az ügyletet teljesítettnek tekinteni az építő kft. részéről?

Kérdés: Az adóhatóság másodfokú határozatában milliárdos nagyságrendű áfahiányt állapított meg. Az adózó bizományosi konstrukcióban vásárolt különféle árukat, amelyeket adómentes közösségi értékesítésként adott el. Az adóhatóság a beszerzési számlákat nem fogadta el adólevonási jogot keletkeztető dokumentumként, az ügylet egészét fiktívnek minősítette. A felszámolás alatt álló adózó bírósági felülvizsgálatot kér. Jelen kérdésünk a következményekre vonatkozik: a jogerős határozat birtokában hogyan kell kezelni a határozat megállapításait? A bejövő, a kimenő számlákat sztornírozni kell? Ha igen, akkor fontos, hogy az érintett partner megkapja a sztornószámlát? A könyvelés során változik az adózás előtti eredmény és így az adófizetési kötelezettség is? Ha lényeges a saját tőkére gyakorolt hatása, akkor a beszámolót ismételten közzé kell tenni? Mi lesz majd a számviteli teendő, ha a bíróság – részben vagy egészében – helyt ad az adózó keresetének? Az adóhatóság az áfavizsgálatok után átfogó vizsgálatot is indított. Kötelező-e figyelembe vennie az átfogó vizsgálat során az áfavizsgálatok fent említett jogerős megállapításainak a következményeit?

Kérdés: A magyar kft. megrendelt egy összetett beruházást (amely alapozásból, felszíni műszaki berendezést befogadó alapépítményből, kiszolgáló műszaki berendezésből áll) a holland cégtől, mintegy 50 millió forintos összegben. Mivel a holland cég a szerződés szerinti időben nem kezdte el a beruházást megvalósítani, az alapozási, az alépítményi munkákat a magyar kft. más magyar vállalkozókkal végeztette el, az általuk számlázott ellenértéket beruházásként számolta el. Ezt követően a holland cég a műszaki berendezést leszállította, azt fel is szerelték. Bár a holland cég nem a teljes beruházást valósította meg, mégis az eredeti összeget számlázták, amit a magyar kft. megkifogásolt. A holland cég javaslatára a magyar kft. – áfa felszámítása nélkül – a holland cég felé kiszámlázta a magyar vállalkozók által elvégzett alapozási, alépítményi munkák értékét, és azt elszámolta árbevételként, de nem csökkentette annak összegével a beruházás ráfordításait, holott a holland cég által számlázott – bár megkifogásolt – összeggel is növelte a beruházás bekerülési értékét. Így mintegy 20 millió forinttal nagyobb összegű eredményt mutatott ki. Később – külső szakember javaslatára – a holland cég helyesbítette a számláját, a magyar kft. pedig sztornírozta saját számláját. A helyesbítést megelőzően az APEH áfaellenőrzést tartott, és szerinte a holland cég felé az ingatlanhoz kötődő szolgáltatást áfásan kellett volna számlázni. Az APEH-revizor nem a számlázás helytelen voltát kifogásolta, véleménye szerint a számla kiállítása tanúsítja, hogy a gazdasági esemény megtörtént. A revizor szerint az adózó a bruttó elszámolás alapelvét is megsérti, ha csökkenti az elszámolt beruházási ráfordítást. Mi a számviteli és adózási szempontból is helyes álláspont?

Kérdés: Cégünk a követeléseit visszterhes faktoringügylet során faktorálja. Egy adott időpontban faktorkövetelésként mutatjuk ki annak a számlának a végösszegét, amelyet benyújtottunk a faktorcéghez, és kötelezettségként mutatjuk ki a faktorcég által átutalt előleget. Az összevezetésre csak akkor kerül sor, amikor a faktorcég sikeresen hozzájutott az eredeti vevőnktől a pénzhez. Az elszámolás során a követelésértékesítést nem számoljuk el egyéb bevételként, illetve egyéb ráfordításként, hanem azt folyószámlán könyveljük, mint ahogyan azt egy szakmai folyóirat javasolta. Év végén a faktorcéggel kapcsolatosan kimutatott követelést és kötelezettséget nem vonjuk össze, azt külön-külön mutatjuk ki. Helyes ez így? Helyes az egyéb bevétel, egyéb ráfordítás számlák mellőzése?

Kérdés: Társaságunk – szerződés alapján – egész évben szolgáltatást vesz igénybe. A szolgáltatást nyújtó ezt év végén számlázza ki egy összegben áfa felszámításával úgy, hogy a számlában külön soron azonnal 100%-os engedményt ad. Így a számla egyenlege nulla. Az engedmény nem szerződésen alapul, és más társaságoknak is számláz így a szolgáltató. Szerintünk ez ingyenesen igénybe vett szolgáltatás. Milyen számviteli, adózási (társasági adó, áfa) következményei vannak a szolgáltatást igénybe vevőnél és a szolgáltatást nyújtónál?