11 cikk rendezése:
1. cikk / 11 Készletek nyilvántartása
Kérdés: Éves beszámolót készítő gyártó középvállalkozás milyen árat használhat a készletek nyilvántartására? Az alapanyagot megvásárolja, ebből előállít készterméket, amit értékesít. Év végén marad alapanyagkészlet, befejezetlen és félkész termék. Ezek vonatkozásában milyen árat lehet alkalmazni?
2. cikk / 11 Elszámolóáras nyilvántartás és értékvesztés
Kérdés: A társaság saját termelésű készleteit elszámolóáron tartja nyilván. Az évek során felhalmozott készletekre értékvesztést is elszámolt. Például a 251. Késztermék elszámolóáron: 2000 egység, ebből tárgyévi 400 egység, a 258. KÉK Tartozik 200 egység és a 259. Értékvesztés Követel 1000 egység. A társaság eddig a KÉK értékét a teljes készletre osztotta fel, és így minden egyes készleten lévő késztermék elszámolóára módosult. Ha a tárgyévi KÉK csak a tárgyévi termelésből készleten maradt késztermékek elszámolóárát korrigálja, akkor ugyanannak a termékfajtának évente eltérő elszámolóára lenne. Lehetséges ilyen megoldás? (A nyilvántartás technikailag kivitelezhető lenne, de a készletről történő értékesítés elszámolása hogyan biztosítható?) A jelentős, 50%-os értékvesztést össze lehet-e vezetni az elszámolóárral? És így értékvesztéssel csökkentett elszámolóár lenne? (Vállalkozás szintjén a készlet mérlegértéke nem változik.)
3. cikk / 11 Anyagköltség tartalmáról részletesen
Kérdés: Azt, hogy mit kell anyagköltségként kimutatni, illetve mivel kell az anyagköltséget csökkenteni, tömören az Szt. 78. §-ának (2) bekezdése tartalmazza. Kérem, hogy az anyagköltségre vonatkozó ismereteket részletesebben mutassák be annak érdekében, hogy az eddig alkalmazottak helyességéről vagy helytelen voltáról meggyőződhessünk!
4. cikk / 11 Elszámolóáron tartott készlet átárazása
Kérdés: A kft. a készletét elszámolóáron tartja nyilván. Év végén a leltárkészletet a cikkelemes nyilvántartás alapján elszámolóáron leltározzuk, majd a leltárkészletet az utolsó beszerzési árra "átárazzuk", így a leltárkészletet beszerzési áron mutatjuk ki. Az "átárazás" miatt kiszámolt árkülönbözetet a készletre és az árkülönbözet számlára, majd az árkülönbözetet az elábére könyveljük. Helyes ez az elszámolás és könyvelés?
5. cikk / 11 Elszámolóár alkalmazása
Kérdés: A társaság mennyiségben és értékben tartja nyilván vásárolt készleteit. A készletek értékeléséhez elszámolóárakat alkalmaz. Az elszámolóárakat a vásárolt készletek számlacsoportjaival összhangban alakította ki. Havonta a beérkezés során képződött elszámolóár-különbözeteket az elszámolóáras készletekre vetítve arányosan felosztja a közvetlen, a közvetett anyagfelhasználásra és értékesítésre, majd elszámolja az 5-6-7-8. számlaosztályban. Elfogadható-e a társaság által alkalmazott gyakorlat az Szt. által nevesített átlagos (súlyozott) beszerzési ár alkalmazásának az év végi értékeléskor?
6. cikk / 11 Kereskedelmi áruk év végi értékelése
Kérdés: Kereskedelmi cégünk folyamatos mennyiségi és értékbeni nyilvántartást vezet készleteiről. Ettől függetlenül az elszámolás, az értékelés érdekében év végén leltárt vesz fel a készletekről. Az októberben felvett leltár szerinti készletre eső árrést meghatározza, majd a december 31-i könyv szerinti készletre kiszámítja a leltár szerinti árrést. A könyv szerinti árrés és a kiszámított árrés közötti eltérést az elábé és az árrés számla között könyveli. Kérem ezt véleményezni!
7. cikk / 11 Vásárolt készletek nyilvántartása
Kérdés: Szakmai körökben vita tárgyát képezi, hogy a készletek nyilvántartási ára és az év végi készletértékelési ár miként határozható meg helyesen, egy vállalkozáson belül, a számviteli politikában, az értékelési szabályzatban. Egyes vélemények szerint egy-egy készletcsoportnál azonos módon kell eljárni. Az Szt. nem ad arra lehetőséget, hogy a kereskedelmi áruknál másként értékeljék a nagykereskedelmi készleteket, mint a kiskereskedelmi árukat. Azokat vagy a FIFO-módszerrel, vagy mérlegelt átlagáron, vagy elszámolóáron kell értékelni. Más vélemény szerint ez a számviteli törvényből nem következik. Ha egy vállalkozás nagykereskedelmi raktárt működtet, és ott a nyilvántartás vezetése folyamatosan mennyiségben és értékben történik, lehetséges a mérlegelt átlagár. Ugyanakkor, ha ez a vállalkozás kiskereskedelmi boltot is működtet, és ott nem vezet folyamatos mennyiségi és értékbeni nyilvántartást, ott – csak az év végi értékelésnél – a FIFO-elv szerint határozza meg a készletértéket. Ezt abban az esetben is megteheti, ha a nagykereskedelmi raktár is ad át kiskereskedelmi egységének eladásra árut, az egyébként nagykereskedelmi célra beszerzett áruból. Melyik a járható megoldás?
8. cikk / 11 Határidős részvényvásárlás és -eladás
Kérdés: Hogyan történik a tőzsdei határidős részvényvásárlás, -eladás könyvelése? A kötésekhez kapcsolódó jutalék elszámolható-e a beszerzési ár részeként? Összevonható-e az egyes kötéseken elért árfolyamnyereség, illetve árfolyamveszteség? Vagy kötésenként kell az elért eredményt elszámolni? Mindez hogyan jelentkezik egy kettős könyvvitelt vezető evás cég eredményében és az evaalapjában? Ha lehet, kontírozzák a tételeket!
9. cikk / 11 Határidős leszállítási ügyletek elszámolása
Kérdés: A társaság az árutőzsdén leszállításos, fizikai teljesítésű vételi és eladási ügyleteket köt. Hogyan kell az árutőzsdei ügyleteket elszámolni? Ha az ügylet a mérlegkészítés időpontjáig nem zárul le, a kötési ár és az elszámolóár közötti árkülönbözet időarányos veszteségét vagy nyereségét el kell-e határolni? Van-e eltérés a számviteli elszámolásban annak függvényében, hogy az ügylet zárásakor a tényleges adásvétel megtörténik-e vagy sem?
10. cikk / 11 Határidős leszállítási ügyletek elszámolása
Kérdés: A határidős leszállítási (delivery) tőzsdei ügyletek számviteli elszámolásával kapcsolatosan szíveskedjenek szakmai segítséget nyújtani (lehetőség szerint példán is bemutatva). Hangsúlyosan a fordulónapig, illetve a mérlegkészítés időpontjáig le nem zárt pozíciókkal kapcsolatos elszámolási és értékelési kötelezettségekre kérnék választ.