4 cikk rendezése:
1. cikk / 4 Áfa 50%-os levonhatósága – bérleti díj
Kérdés: Az Áfa-tv. 2018. évi LXXXII. törvénnyel történt módosítása alapján a személygépkocsi bérbevételét terhelő előzetesen felszámított adó összegének 50%-a nem vonható le. A rendelkezést arra az esetre kell először alkalmazni, amikor az elszámolási időszak 2018. december 31-ét követően kezdődik, és a levonási jog 2018. december 31-ét követően keletkezik. Társaságunk 2018 júliusától nyílt végű pénzügyi lízing formájában bérel személygépkocsit, amelynek sem az első 50%-nyi lízingdíja, sem pedig a havi lízingdíjai után felszámított áfát egyáltalán nem vonta le a céges és magánhasználat arányában. (A kérdező hivatkozik a Számviteli Levelek 362. számában a 7243. kérdésre adott válaszunkra.) Mi a teendő a törvénymódosítás figyelembevételével a 2018. és a 2019. év vonatkozásában?
2. cikk / 4 Személygépkocsi-használat kiküldetésnél
Kérdés: Szaklapban olvastam, hogy a kiküldetési rendelvény alkalmazásának egyik feltétele a saját tulajdonú személygépkocsi. Ha viszont útnyilvántartás alapján számolják el a személygépkocsi-költségtérítést, elfogadható a szívességi használatba kapott vagy bérelt személygépkocsi is, azonban ilyenkor nem lehet elszámolni a 9 Ft/km összegű normaköltséget, és meg kell fizetni a cégautóadót is. Helyes-e ez az állítás?
3. cikk / 4 Üzemanyag-megtakarítás adóztatása
Kérdés: Adóköteles jövedelemnek minősült-e az 1998-2000. évek közötti időszakban a munkáltató által az alkalmazottnak üzemanyag-megtakarítás címén kifizetett összeg, ha azt nem a gépjármű vezetője kapta? Az általam képviselt társaság az Szja-tv. [25. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján] adta lehetőséggel élve, 1998. évi taggyűlési határozata alapján – a társaság által üzemeltetett gépjármű használatára tekintettel – üzemanyag-megtakarítást fizetett ki 1998. november és 2000. január közti időszakban három munkaviszonyban lévő ügyvezetője (akik egyben tagok is) részére úgy, hogy egyikük sem vezette az érintett gépkocsit. Az Szja-tv. az érintett időszakban nem határozta meg a "használatára tekintettel" fogalmát.A később megjelent állásfoglalásokba a "használó" fogalma bekerült, de annak pontos tartalmát azok sem határozták meg. Véleményünk szerint a gépjármű kizárólagos használója nem a gépkocsi vezetője, hanem a társaság, mely a gépjárművet kizárólag a vállalkozás érdekében bevételszerző tevékenysége során használja. Elsőként a 2001. január 1-jétől hatályos Szja-tv. tartalmazza egyértelműen, hogy a gépjármű vezetője kaphatja adómentesen az üzemanyag-megtakarítás összegét. A tárgyban kiadott, és egymást is kiegészítő állásfoglalások, valamint a törvény ezen részének 2001. 01. 01-től hatályos módosítása is azt igazolják, hogy nem volt egyértelmű a korábbi szabályozás. A 2000. év májusában megjelent 65/2000. sz. APEH iránymutatás megjelenése után már várható volt a törvény változása, ezért 2000 júniusától már csak a gépkocsivezetők részére fizettünk üzemanyag-megtakarításért.Önrevíziót emiatt a korábbi időszakra nem végeztünk, tekintettel arra, hogy a társaság a kifizetést megelőzően ez ügyben kiadott rendelkezéseket vette figyelembe. Vagyis a társaság annak megfelelően döntött, és jóhiszeműen járt el. Kérem az előbbiekben leírtak megerősítését.
4. cikk / 4 Munkába járás telephelyek között
Kérdés: Fő tevékenységünk a növénytermesztés és állattenyésztés. Munkavállalóinknak és a tulajdonosoknak sajátgépkocsi-használatukért útnyilvántartás alapján költségtérítést fizetünk. Ez tartalmazza az APEH által közzétett üzemanyagáron számított értéket és a 3 Ft/km térítést. Az említett személyek munkakörébe tartozik a mezőgazdasági ágazat munkáinak felügyelete és irányítása, naponkénti bejárása, kijárás az állattenyésztési telepre. Elszámolhatjuk-e költségtérítésként a munkavállalónak, ha az egyik területről átmegy a másikra, ill. az állattenyésztési telepre saját gépjárművével, hiszen ez a mezőgazdaságban kivételes eseteket képez, feladatuk ellátása szükségessé teszi ezt? Munkahelytől eltérő helynek minősül-e az rt. bérelt földterületeire való kijárás (nem a munkáltató telephelye)?