29 cikk rendezése:
1. cikk / 29 Diszkont Kincstárjegy, Magyar Államkötvény könyvelése mikrogazdálkodónál
Kérdés: Mikrogazdálkodói beszámolót készítő társaság Diszkont Kincstárjegyet (futamidő 1 év) és Magyar Államkötvényt (futamidő 7-10 év) vásárolt. Milyen főkönyvi számokra és milyen összeget kell könyvelni a beszerzéskor (beszerzési ár-névérték) és lejáratkor? Hova könyveljük az Államkötvény után fizetett kamatot?
2. cikk / 29 Értékpapírok árfolyam-különbözete
Kérdés: Gazdasági társaságként októberben értékpapírt vásároltunk, amit a 3. számlaosztályban tartunk nyilván. December 31-én a felgyűlt kamatot/hozamot az értékpapírszámla-kivonaton látjuk, de ez az összeg csak eladás esetén realizálódik. Milyen könyvelési tételeket kell könyvelni az év végi záráshoz kapcsolódóan?
3. cikk / 29 Saját energiamegtakarítás nyilvántartása
Kérdés: Társaságunk – az Energiahatékonysági Kötelezettség Rendszer kötelezettje – energiahatékonyság-javító beruházást, intézkedést hajtott végre. Ennek következtében energiamegtakarítást értünk el, amit energetikai auditáló szervezet hitelesített 2023-ban. A hitelesítésnek díja volt, amit egy összegben költségként számoltunk el. A MEKH tájékoztatása szerint a hitelesített energiamegtakarítás korlátozottan forgalomképes vagyoni értékű jog, amely kizárólag a kötelezett fél részére ruházható át. Milyen áron kell nyilvántartani az EKR-tanúsítvány szerinti megtakarítás mértékét? Mi lesz a bekerülési értéke? Illetve milyen főkönyvi számlával szemben tudom az immateriális javak közé felvenni? Amennyiben éven belül használjuk fel, akkor a készletek közé sorolandó-e? Ennek a hitelesített megtakarításnak egy részét kötelezettség teljesítésére kívánjuk felhasználni, másik része értékesítésre kerül az áfa felszámításával. Amennyiben a tanúsított megtakarítást kötelezettség teljesítésére használjuk fel, akkor a felhasznált megtakarítás könyv szerinti értékét az egyéb ráfordítások között számoljuk el? Az értékesítés bevétele helyesen a nettó árbevétel része, vagy pedig az egyéb bevételekhez sorolandó?
4. cikk / 29 Társasházépítés költségei
Kérdés: Hogyan könyveljem a társasház építési költségeit? A kft. rendelkezik építési telekkel, amelyre társasházat kíván építeni kulcsrakészen, generálkivitelezővel. A kft. megvásárolta a terveket, megbízási szerződés alapján műszaki ellenőr végzi az építkezés terv szerinti teljesítését. Az építkezéshez a villamos energiát a kft. biztosítja. A szükséges közműhálózatokat megvásárolta. Az építési költségek finanszírozása a saját erőn túl banki hitelből és tagi kölcsönökből valósul meg, jelentős mértékű a kamatköltség. A projekt nem valósul meg egy év alatt. A generálkivitelező megállapodás alapján a készültségi foknak megfelelően részszámlákat állít ki. A kft. szemszögéből a társasház áru vagy saját termelésű készlet? Hogyan kell könyvelni a generálkivitelező számláit, a tervdokumentációt, a közműfejlesztést, a villamos energiát, a műszaki ellenőrzést, a hitelkamatokat? A lakásértékesítések az adásvételi szerződések alapján megkezdődtek. A vevők befizetéseit előlegként tartjuk nyilván.
5. cikk / 29 Állampapír értéke
Kérdés: Egyik megbízónk garantált hozamú állampapírt kíván vásárolni, amelynek a vételi értéke jelenleg a névérték alatt van.
1. Hogyan kell nyilvántartani ezt az értékpapírt a cég könyveiben? (A vásárlási értéken névértéken vagy a lejáratkor garantált értéken?)
2. Ha ezt az értékpapírt ez a cég be akarja apportálni egy leányvállalatba vagy alapítványba, akkor mi lehet az apport értéke?
3. Mikor keletkezik a cég életében ezekből a lépésekből adófizetési kötelezettség?
1. Hogyan kell nyilvántartani ezt az értékpapírt a cég könyveiben? (A vásárlási értéken névértéken vagy a lejáratkor garantált értéken?)
2. Ha ezt az értékpapírt ez a cég be akarja apportálni egy leányvállalatba vagy alapítványba, akkor mi lehet az apport értéke?
3. Mikor keletkezik a cég életében ezekből a lépésekből adófizetési kötelezettség?
6. cikk / 29 Forintban számlázott ellenérték kiegyenlítése euróban
Kérdés: Belföldi vállalkozás másik magyar társaságnak szerződés szerint terméket értékesít. Az ellenértéket forintban határozták meg, a számla is forintban készül. A két társaság megállapodott, hogy a vevő a forintban készült számla ellenértékét minden esetben euróban fogja kifizetni. A forint euróárfolyamát azonban az év végéig 360 forintban határoznák meg. A forintban készült számlára minden esetben feltüntetik a rögzített árfolyam alapján kiszámított euró értékét is, mint fizetendő összeget. Megfelel-e az így készített számla a jogszabályoknak, az áfatörvény előírásainak?
7. cikk / 29 Kriptovalutához kapcsolódó kérdések
Kérdés: Kérdéseink kriptovaluták tőzsdei kereskedésének céges formában történő adózásával kapcsolatosak. Ha jól tudjuk, akkor kriptovaluták kezelésével külön sem a számviteli törvény, sem a társaságiadó-törvény nem foglalkozik, vagyis az interneten elérhető NAV-állásfoglalások és különböző cikkek alapján az alábbiakat szűrtük le: a kriptovaluta-ügyleteket követelésként kell kezelni, nyilvántartást kell vezetni az egyes kriptovalutákról, amely tartalmazza a "fajtáját", mennyiségét, a beszerzés időpontját, valamint szerzéskori értékét. Az ügyletek során nyereség vagy veszteség keletkezik. Látnak-e Önök problémát azzal kapcsolatban, hogy egy kft. fő tevékenységként kriptovaluta-kereskedéssel foglalkozzon? Van-e annak törvényi akadálya, hogy céges formában a gazdasági társaság a kriptotőzsdén akár napi 10.000 tranzakciót elvégezzen? Lehetséges kriptovaluta apportálása a cégbe? Ha igen, milyen értéken történik az apportálás? Beszerzéskori vagy aktuális piaci árfolyam melletti értéken? Amennyiben a kriptovaluta tőzsdei kereskedését céges formában végzi, valóban van lehetőség az ügyleteken elszenvedett veszteség elszámolására? Tudomásunk szerint a magánszemélyek egyéb jövedelemként kötelesek adózni a kriptovaluta-ügyleteikből származó jövedelmük után, és adózásuk során adóalapjukba a nyereséges ügyletek eredménye kerül, amellyel szemben a veszteséges ügyleteiket nem tudják beállítani, vagyis a céges formában történő adózás jelentősen előnyösebbnek tűnik számukra. Jól gondoljuk?
8. cikk / 29 Eladásra épített épületekhez kapcsolódó terhek elszámolása
Kérdés: Amikor a társaságok telket vásárolnak, többlakásos lakóépületet, sorházakat, lakóparkokat stb. hoznak létre, tereprendezést, közművesítést hajtanak végre, különböző hozzájárulásokat fizetnek, hitelt vesznek igénybe stb. Hogyan kell eljárni a kivitelezést végző fővállalkozónál, hogyan kell számlázni a végső tulajdonos felé? Lehet-e az alvállalkozói teljesítmények értékével csökkenteni a helyi iparűzési adó alapját?
9. cikk / 29 Vízdíj, csatornadíj közvetített szolgáltatás?
Kérdés: A kérdező idézi a közvetített szolgáltatás számviteli definícióját. Kérdése – sajátosnak tekintve – ehhez kapcsolódik. A cég önkormányzati lakások és helyiségek bérbeadásával foglalkozik. A bérleti szerződés szerint a közüzemi szolgáltatásokat a bérlők fizetik, kötelesek a közüzemi órákat saját nevükre átíratni. Előfordul, hogy a szolgáltatási díjakat a cég kénytelen fizetni. Ha a bérlőnél víz- és csatornadíj-tartozás halmozódik fel, társaságunk vállalja a fizetést, amit később a bérlővel megtéríttet. A szerződésben ilyen rendkívüli helyzetre nincs utalás. Cégünk kapja a szemétszállítási díjról a számlát, amelyet négyzetméter alapján terhel tovább a bérlőkre. A bérleti szerződésben csak annyi szerepel, hogy a bérlőnek fizetnie kell a bérbeadó által továbbszámlázott szemétszállítási díjat. A fenti két esetben megvalósul-e a közvetített szolgáltatás ténye? Minősülhet-e közvetített szolgáltatásnak az, ha a megállapodás alapján egy mérőn mért fogyasztásnak csak bizonyos hányadát terheljük tovább?
10. cikk / 29 Visszlízingelt készletek az iparűzési adónál
Kérdés: Az 1990. évi C. törvény 39. § (4) bekezdése 2013. január 1-től szigorító intézkedésként az eladott áruk beszerzési értékét (elábé) és a közvetített szolgáltatások értékét csak sávosan engedi meg levonni. Az arányosítás főként a nagykereskedelemmel foglalkozó cégeket érintő, az adóalap védelmét szolgáló előírás. Ugyanakkor a nettó árbevétel és az eladott áruk beszerzési értéke bizonyos esetekben csak technikai jellegű elszámolásokat tartalmaz, növelve az iparűzési adó összegét, így nem szolgálja az arányos és igazságos közteherviselést. Nagykereskedelemben gyakori finanszírozási forma, hogy a finanszírozó pénzintézetek a kereskedő raktári készletének finanszírozására zárt végű pénzügyilízing-szerződést kötnek. Számviteli elszámolása és áfatörvénybeli kezelése a termékértékesítés szabályai szerint történik. Ebben az esetben a nagykereskedő beszerzési áron eladja a raktáron lévő készletét a lízingcégnek, amely a lízingszerződés alapján szintén nagykereskedelmi áron visszaszámlázza azt. A lízingelt eszközt újra készletre veszik, és a kereskedő később értékesíti tényleges vevői felé, amikor is a lízingszerződést felbontották. A lízingszerződés megkötésekor végrehajtott számlázással a nagykereskedő árbevétele megnövekszik a beszerzési áron kiszámlázott összeggel, egyidejűleg az eladott áruk beszerzési értéke is nő a beszerzési áron eladott készlet értékével. Mivel eredményt nem realizál e műveleten, úgy lenne indokolt, hogy adóznia se kelljen, azonban az 1990. évi C. törvény 39. § (4) bekezdése szerinti arányosítás miatt mégis keletkezik adóalap, a bevétel 15-25-30%-os mértékében. Be kell-e vonni az arányosításba a lízingcéggel a finanszírozás miatt könyvelendő technikai elábét, hiszen a könyvelésre nem tényleges kereskedelmi forgalom miatt kerül sor? Csak azért történik az elszámolás, hogy a könyvekben a lízingszerződés alapján kapott finanszírozási forrás – a lízingtartozás – megjelenjen.
