5 talált cikk a számlázás , javítás , képviselet kifejezésre

Kérdés: A fióktelep Magyarországon egy javítóműhelyt bérel, amelyben speciális járművek javításával foglalkozik. Rendelkezik néhány alkalmazottal, helyben ők végzik ezt a tevékenységet. Az egyes munkákban azonban gyakran közreműködnek a központ (anyavállalat) alkalmazottai is. Amennyiben anyag, alkatrész szükséges, akkor ezt a központ biztosítja. Biztosít továbbá eszközöket is a munkához (pl. személygépkocsikat a magyar munkavállalóknak). Jelenleg az anyavállalat és a magyar fióktelep között semmilyen elszámolás nincs. A számlákat a vevők felé a külföldi anyavállalat állítja ki. A megrendelők kivétel nélkül külföldi vállalkozások. A központ a fióktelep eredményét cost plus eljárással kívánja megállapítani, azaz a fióktelepnél elszámolt költségekből kíván kiindulni a fióktelepnél kimutatott árbevétel meghatározásakor. Azaz – értelmezésük szerint – a központ megrendelte ezeket a javításokat a magyar fiókteleptől, és értékesítette a megrendelő felé. Szabályos ez az eljárás? Amennyiben igen, hogyan kell eljárni, bizonylatolni? Vagy kötelezően a fióktelepnek kellene kiállítania a számlákat a megrendelők felé, és a központtal is el kell számolni költségoldalon? Melyik eljárás helyes? Esetleg mindkét eljárás alkalmazható? A két esetben hogyan kell kezelni (bizonylat- és áfaszempontból) a központ és a fióktelep közötti anyagmozgásokat és szolgáltatásokat?

Kérdés: Egy német cég magyarországi képviselete vagyunk magyar tulajdonosokkal (nem leányvállalat). Évek óta bonyolítunk le egymás között ügyleteket. Importálunk anyagot (a közösségi beszerzés szabályai szerint itthon számítjuk fel és vonjuk le az áfát), szolgáltatásimportot veszünk igénybe (gépjavítás), kifelé számlázunk ügynöki jutalékot a gépeik eladása után, közvetítünk részükre magyarországi hirdetési szolgáltatást, melyek az áfa területi hatályán kívüli értékesítések. A napokban véletlenül szereztünk róla tudomást, hogy a fenti német cégnek van Magyarországon adószáma (az APEH felszólította áfabevallás benyújtására), be van jelentkezve nálunk. Kérdésünk az, hogy változik-e emiatt a fent vázolt áfaelszámolási és számlázási gyakorlatunk? Különösen a szolgáltatások tekintetében?

Kérdés: Csehországban bejegyzett adóalany magyar vállalkozással üzemeltetési és karbantartási szerződést kötött. A szerződés tárgya: a magyar vállalkozás magyarországi telephelyén üzemelő gázmotorok szerviz-, karbantartási és javítási feladatainak ellátása, mely több évre szól. Ezeket a feladatokat a cseh vállalkozás nem saját maga végzi el Magyarországon, hanem magyar adóalany alvállalkozó bevonásával végezteti. A cseh vállalkozás a magyar adóhatóságnál bejelentkezett, az általános forgalmi adónak az általános szabályok szerint alanya. Magyarországi telephelyként a magyar vállalkozás (a karbantartási helyszín) telephelye van bejelentve. A számlázás a magyar áfaszabályok szerint történik. Abban szeretnék segítséget kérni, hogy a Tao-tv. 2. §-ának (4) bekezdése szerint ez a külföldi vállalkozás alanya-e a társasági adónak? Ez a gazdasági tevékenység a Tao-tv. 3. §-ának (2) bekezdése szerint keletkeztet-e társaságiadó-kötelezettséget? A Tao-tv. 4. §-ának 33. pontja szerint ez egyáltalán telephelynek számít-e? Elegendő-e ennek a munkának a folyamatos végzéséhez ez az adószám, vagy kötelezően kérni kell a fióktelephelyként történő cégbírósági nyilvántartása vételt az 1997. évi CXXXII. tv. alapján?

Kérdés: Cégünk a garanciális javítások során a vevő részére nulla forintról szóló számlát állít ki, amelyben feltünteti a felhasznált anyagokat és a szolgáltatások értékét. A vezérképviseletünk részére garanciális jelentést küldünk, amelyben közöljük a felhasznált alkatrészek és szolgáltatások nettó értékét, amelyet a vezérképviselet havonta megtérít. A beépített alkatrészekről a vezérképviselet nulla forintos szállítólevelet küld, amely alapján az alkatrészeket bevételezzük, majd kiadjuk a munkalapra, és ennek alapján készül a nulla forintos számla. A külső szolgáltatások és az egyéb anyagok számláin szereplő előzetesen felszámított áfát levonásba helyezzük. A vezérképviselet által megtérített összeget egyéb bevételként számoljuk el. Helyesen járunk el?

Kérdés: Cégünk gépjármű- és alkatrész-értékesítéssel, szervizeléssel és kárügyintézéssel is foglalkozik. Előfordul, hogy az új gépjármű szállítás közben megsérül. Mivel ezen gépjárművekre a szállító cég vagy a vezérképviselet biztosítást köt, javítás után a biztosító a kárt megtéríti. Ezen gépjárműveket mi javítjuk meg és számlázzuk a biztosító felé. A biztosító azonban csak a nettó öszszeget hajlandó megtéríteni. Mi a vevőszámlák áfaösszegét fizetendő áfaként beállítjuk. Mi legyen azzal az áfával, amelyet a biztosító nem térít meg? Az áfát saját cégünk nevére számlázzuk? Ezzel könyvvizsgálónk nem ért egyet. A biztosító a teljes összeget térítse meg, hiszen a teljesítést elismerte. Mi tiltja meg, hogy a biztosító ne térítse meg az áfa összegét?