62 talált cikk az éves beszámoló , beszámoló , kötelezettség , költség kifejezésre

Kérdés: Hogyan számoljuk el az alábbi gazdasági eseményeket egy mikrogazdálkodói beszámolót készítőnél?
1. A számla összes dátuma (telj.+kelte+fiz. hat.) 2024. évi, de a belső adattartalma 2023. 12. havi szolgáltatás. Én eddig 2023. évre rögzítettem a számlát, akár bevétel, akár költség oldalról könyveltem (T 31 - K 91 vagy T 52 - K 454 + áfa, amit elhatárolok). Hiszen nem elhatárolás, nem 2024-re kellene rögzíteni, mert teljes egészében a 2023. évet érinti.
2. A számla összes dátuma 2023. évi, de a belső adattartalma csak 2024. évre szól. Én itt is 2023. évre rögzítettem a számlát, és mivel telibe 2024. évre szól, 39-re vagy 48-ra könyveltem.
3. Számla kelte 2023. évi, a teljesítése, a fiz. hat. 2024. évi, de telibe 2024. évre szól. Akkor is a 2-es pont szerint jártam el.
4. Számla kelte 2023. évi, az már mindegy, hogy mi a teljesítés ideje (lehet 2023 vagy 2024), de pl. 2023. 12. 06. - 2024. 01. 05-ig szóló telefon. Én 2023-ra könyveltem, s csak költségre, hiszen itt sem jön elő az elhatárolás.
5. Számla kelte 2024. évi, az már mindegy, hogy mi a teljesítés ideje (lehet 2023 vagy 2024), de pl. 2023. 12. 06. - 2024. 01. 05-ig szóló telefon. Én 2024. évre könyveltem, s csak költségre, hiszen itt sem jön elő az elhatárolás.
A fentiek jók, ha átutalásosak a számlák? Mi van készpénzes számlák esetében? Pl. kelte 2024. évi, de a 2023. évre szól, vagy 2023 a kelte, de a 2024. évre szól? Melyik évre és hogyan könyveljem?

Kérdés: Hulladéklerakót üzemeltető vállalkozás az elmúlt 15 évben a jövőbeli rekultivációs kötelezettségeinek a fedezetére, minden évben költségek passzív időbeli elhatárolását számolta el. A rekultivációval kapcsolatos jövőben felmerülő költségek összege a passzív időbeli elhatárolás időpontjában nem ismert, az elhatárolások kalkulációk alapján történtek. A rekultivációs költség felmerülésekor, a számla alapján költség nem kerül könyvelésre, hanem a számla nettó értéke a T 482. Rekultivációs felhasználás - K 454. Szállítók könyvelési tétellel kerül elszámolásra. A társaság az éves beszámolók kiegészítő mellékletében folyamatosan bemutatta, hogy mekkora értékű rekultivációs elhatárolást tart nyilván. A társaság a rekultivációval kapcsolatban céltartalékot nem képzett. A hulladékról szóló törvény már a 2013-ban hatályos szövegében előírja a céltartalékképzés kötelezettségét, méghozzá a külön kormányrendeletben meghatározott összegben. (A kormányrendelet 2023. év végéig nem jelent meg.) A hivatkozott törvény 2021. 03. 01-től hatályos szövege már nem tartalmazza a kormányrendeletre való hivatkozást, de a céltartalékképzés kötelezettségét fenntartja. A 2024. január 1-jétől hatályos 681/2023. (XII. 29.) Korm. rendelet megerősíti a céltartalékképzési kötelezettségét, és útmutatást ad a céltartalék kiszámításának módjára. Az Szt. a jövőbeli környezetvédelmi költségekre vonatkozóan nem ír elő céltartalékképzési kötelezettséget. Álláspontom szerint meglehetősen bizonytalan szabályozásra tekintettel az alábbi kérdésekben szeretném kérni állásfoglalásukat:
1. Helyes volt-e az elmúlt 15 évben rekultivációs költségekre való tekintettel költségek passzív időbeli elhatárolását elszámolni?
2. Kötelező volt-e céltartalékot képezni egy hulladéklerakót üzemeltető vállalkozásnak a rekultivációs költségekre való tekintettel, és ha igen, mikortól, vagy csak választható lehetőség volt?
3. A számviteli elszámolás módján változtat-e a 681/2023. (XII. 29.) Korm. rendelet?
4. Mit kell tenni a passzív időbeli elhatárolásban lévő tételekkel? Meg kell szüntetni? Ha igen, közvetlenül lehet-e vezetni a céltartalékra? Mint céltartalékképzés társaságiadó-alapot növelő tételnek minősül?
5. Elképzelhető, hogy marad az eddig megképzett passzív időbeli elhatárolás, de 2024-től kezdve már kötelezően céltartalékot kell képezni? Ebben az esetben párhuzamosan él majd a két elszámolás?

Kérdés: Társaságunk a havi számviteliidőszak-zárás gyakorlatát szeretné megvalósítani annak érdekében, hogy a már lezárt időszak adatai és az arra épülő riportok tartalma ne változzon. A jelenlegi gyakorlatunkban azonban nem látjuk pontosan, hogy ezt hogyan tudjuk jól megvalósítani. Gyakran találkozunk késve érkezett szállítói számlával (ami a tárgyhónapot megelőző hónapokat érinti), és az is előfordul, hogy a vevőink részére nem tudunk időben számlát kiállítani. A jelenleg alkalmazott gyakorlat szerint a késve érkezett szállítói/alvállalkozói számlákat a tényleges teljesítés időpontjára könyveljük, azaz pl. a szeptemberi teljesítésre vonatkozó alvállalkozói számlát megkapjuk november 20-án, akkor a könyvelésben alvállalkozói teljesítésként és szállítói kötelezettségként ez a számla szeptemberre kerül könyvelésre. Hasonlóan a vevői oldalon: az előbb említett alvállalkozói számla továbbszámlázása november 21-én van, viszont a könyvelésbe vevőkövetelésként és árbevételként szeptemberi teljesítéssel. (A konkrét kérdéseket – az ismétlések elkerülése érdekében – a válaszban ismertetjük.)
Válasz: Az Szt. 165. §-ának (3) bekezdése az éves beszámoló elkészítéséhez feltétlenül szükséges határidőket rögzíti. A kérdés szerinti bizonylatok esetében: legkésőbb a tárgynegyedévet követő hó végéig kell azokat a könyvekben rögzíteni.

Kérdés: Kérdésünk alapítványunk könyvvezetésére és éves beszámolókészítésére vonatkozik. Az alapítványunkat a törvényalkotó az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény 1. § 12. pontjában meghatározottak szerint kormányzati szektorba sorolt egyéb szervezetnek minősíti, és alapítványunk felsorolásra került a 2021. 06. 18-ai PM közleményben. Ez további kötelezettségeket ró az alapítványra, melyekről az Áht., Gst., Ávr. és Bkr. rendelkezik. Álláspontunk szerint azonban a fent említett törvényhelyek ellenére az alapítványunk könyvvezetésére és beszámolókészítésére továbbra is az Szt. előírásai vonatkoznak, melyeket ki kell egészítenünk az Ectv., a 479/2016. (XII. 28.) Korm. rendelet és a 350/2011. (XII. 30.) Korm. rendelet előírásaival, azaz nem vonatkozik ránk az államháztartás számviteléről szóló 4/2013. (I. 11.) Korm. rendelet. Kérjük álláspontunk felülvizsgálatát!

Kérdés: Gazdasági társaság éves beszámoló készítésére kötelezett annak okán, hogy anyavállalatnak minősül. Az éves beszámoló számszaki értékhatáraitól messze elmarad (árbevétele és létszámadata is). Emellett árbevétele az 1 milliárd forintot és költségei (költségnemei) az 500 millió forintot meghaladja. Kötelezett-e a társaság önköltségszámításra, elkerülhető-e ez a kötelezettség, ha csak anyavállalat mivolta miatt kell éves beszámolót készítenie?

Kérdés: Van egy magyar cég, amelynek van egy szlovákiai fióktelepe. A fióktelep kölcsönt kapott a magyar cégtől euróban, amelyet euróban is fog visszafizetni. A fióktelepen történik a tényleges munkavégzés, a bevétele euróban van, a magyar cégnél bevételszerző tevékenység nincs. Ebben az esetben a magyar cégnél át kell-e értékelni az adott kölcsönt, vagy mivel a szlovák fióktelep intézi ezt a bevételéből a magyar céggel, nem kell az árfolyam-különbözettel foglalkoznunk? Sajnos, ha átértékelem, akkor a cég nagyon veszteséges lesz, ami pályázat miatt nem szerencsés. Kötelező-e elszámolni ebben az esetben az árfolyam-különbözetet vagy sem?

Kérdés: Ügyfélkörünkben merült fel kérdés a 2022. 10. 10-én esedékes Pénzügyi vállalkozások különadójával (Extraprofitadó) kapcsolatban: A Magyar Közlöny 2022. évi 118. számában megjelent 257/2022. kormányrendelet módosítja a korábbi – 93. számban megjelent – Pénzügyi vállalkozások különadója alapjának meghatározását, melyben az adó alapja:
"A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény szerinti, az adóévet megelőző adóévi éves beszámoló alapján meghatározott nettó árbevétel, azzal, hogy nem tartozik a nettó árbevételbe a Htv. 40/D. § (2) bekezdés f) pontja szerinti, a nem a szokásos tevékenység keretében keletkezett áruértékesítésből, szolgáltatásnyújtásból származó bevétel."
Jól értelmezzük, hogy esetünkben (nem választottuk az IFRS-t) a Magyar Közlöny 93. számában megjelentekkel [197/2022. (VI. 4.) kormányrendelet] ellentétben, nem kell az adó alapjának meghatározásánál az áruértékesítésből származó bevételt figyelembe venni, vagy ez csak azokra a pénzügyi vállalkozásokra vonatkozik, amelyek az IFRS szerint vezetik a számviteli nyilvántartásaikat? Hogyan kell eljárni a nem IFRS szerint könyvelőnek a nem szokásos tevékenység keretében keletkezett szolgáltatásnyújtásból származó bevétel esetében?

Kérdés: Végelszámoláskor, ha a cégben van ingatlan, és az előző két évben veszteséges volt, az ingatlanárak növekedése következtében, ha az ingatlant eladják, akkor az előző kettő év vesztesége csökkenti a vállalkozásból kivehető összeget? Ha viszont az egyszemélyes tulajdonosnak természetben adják ki, akkor az ingatlan piaci értékét csökkentheti az előző évek veszteségével és a végelszámolás során felmerült költségekkel?

Kérdés: Egy áfakörös társas vállalkozás fő tevékenységéül egy hobbi borászati tevékenységet jelölt meg, amelynek kialakításához ingatlant vásárolt. A vásárolt ingatlan egy használaton kívüli borospincét és egy omladozó présházat tartalmazott. A társaság nyilvántartásában a magánszemélytől vásárolt ingatlan a tárgyi eszközök között áfamentes nyilvántartással szerepel, a felépítmények állapotuk miatt érték nélküliek voltak. A társaság tulajdonosai közül két személy 2012-2015 között elhalálozott, a megmaradt egyén pedig ügyvezető igazgatóként tovább irányította a társaság ügyeit. Az örökösödési eljárások befejezése után az elhunyt alapítók feleségei örököltek és tulajdonosok lettek. A társaság aktív működéssel lezárt utolsó időszaka a 2012. év volt. Az ezt követő időszakban a társaság már nem számolt el költségeket, nem is végzett gazdasági tevékenységet, változatlan tartalommal készítette el a beszámolóit egészen a 2020. év végéig. A társaság képviseletét ellátó ügyvezető saját pénzeszközeit felhasználva fizette a bankszámlavezetési díjat, egyéb kötelezettségeket, adókat, illetékeket, azonban ezek feltüntetésére a társaság költségei között nem került sor, és így tagi hitelként történő elszámolásuk sem történt meg. Az ügyvezető építési engedélyt kért az ingatlanon található érték nélküli eszközök felújítására, saját erőből és vagyona fedezetével felújította a pincét, és felépítette a présházat is. Az építmény elkészült, és a kizárólag az ügyvezető saját erős hozzájárulásával kialakított létesítmény lakóházként – a kérelmező társaság nevére szóló – végleges használatbavételi engedélyt kapott. Az építkezés, a hatósági eljárások és a közműbekötések díjai nem kerültek a társaság költségei között elszámolásra, a saját hozzájárulással készült építési munkák, anyagbeszerzések számlái nem állnak már teljes mértékben rendelkezésre, azok nem a társaság nevére kerültek kiállításra. Az éves beszámolók adatai nem tartalmazzák ezeket a költségeket. Magánszemély érdeklődők jelezték vételi szándékukat, a kialkudott vételár összegét ügyvédi letétbe helyezték. Atársaság gazdálkodásának vitelében közreműködést nem tanúsító tagok javasolták a társaság tevékenységének végelszámolással történő megszüntetését. Hogyan számolhatók el a kvázi tagi hitellel finanszírozott és igazolt ráfordítások, banki, ügyviteli, hatósági eljárások költségei? A tárgyi eszközök nyilvántartásban nem szereplő és tagi hitelből megvalósuló épület értékesítése áfásan vagy áfamentesen történhet? Hogyan állapítható meg a több év alatt saját erőből létrehozott épület bekerülési értéke a számlák és dokumentumok nélkül? Mi lehet a tagi hozzájárulások visszatérítésének útja, amelyről nincs névre szóló nyilvántartás? Szükséges-e módosítani az utolsó beszámolót, vagy elegendő csak az egyszerűsített végelszámoláshoz készített beszámoló adatainak aktualizálása? Alkalmazható-e a saját erőből létrehozott építmények értékének meghatározására az ingatlan értékesítési árának az ingatlanbeszerzési árral csökkentett mértékének 75%-kal történő elszámolása? Egyszerűsített végelszámolást megelőzően az igazolt tagi hiteleket el kell számolni a vételárral szemben, vagy a végelszámolási eljárás során kell hitelezői igényként bejelenteni?

Kérdés: Társaságunknál 2020. december végén vált ismertté a jelentős összegű (a mérlegfőösszeg 2%-át jóval meghaladó), a 2019. üzleti évet érintő árbevétel (elszámolási időszak 2019. 01. 01. – 2019. 12. 31.). Elkülönített vevői és értékesítés nettó árbevétele főkönyvi számlákon tartjuk nyilván a kiszámlázott összeget (egy db kimenő számla készült) a 2020. évi könyvelésben. Az áfafizetés időszaka 2020. február hónap, amely időszak áfabevallását önrevízióval korrigáltuk. 2020. évben háromoszlopos egyszerűsített éves beszámolót készítünk. A gazdasági esemény az egyszerűsített éves beszámoló mérlegének és eredménykimutatásának mely sorait fogja érinteni a lezárt üzleti évre vonatkozó módosítások oszlopában? Az iparűzésiadó-bevallást és a társaságiadó-bevallást önrevízióval kell korrigálni a 2019. évre, vagy a 2020. évi bevallásba kell korrekcióként beállítani?