22 talált cikk az átlagár , könyvelés kifejezésre

Kérdés: Milyen árfolyamon kell könyvelni az olyan gazdasági eseményt, amikor a devizabank pozitív egyenlegből negatív egyenlegbe fordul egyetlenegy terheléssel? Mi a helyzet akkor, ha a bankszámlához tartozik folyószámlahitel, és ha nem tartozik? Alapesetben a választott árfolyam MNB. Amikor pozitív oldalon terhelések vannak, akkor átlagárfolyamot használunk. Számszaki példával szemléltetve: Az egyenleg 30 euró, az átlagárfolyam 370 Ft/euró. A terhelés 40 euró. A választott árfolyam 390 Ft/euró. Akkor milyen árfolyamon kell könyvelni a -40 eurót, ha van folyószámlahitel, ha nincs? Illetve, ha egy könyvelési tételben szeretném könyvelni, vagy ha kettészedve: -30 euró és -10 euró.

Kérdés: A bérleti szerződés alapján a bérleti díjat a magánszemély euróban kéri. Az Szja-tv. 6. § (4) bekezdésének a) pontja alapján a teljesítést megelőző hónap 15-én érvényes MNB-árfolyamot alapul véve számolom ki a bérleti díjat és a személyi jövedelemadót, aminek a nettó összege a 471. főkönyvi számlán van. A nettó bérleti díjat az eurószámláról utaljuk. Ennek a könyvelése átlagárfolyamon történik, amelyet a 471. főkönyvre könyvelünk. A két összeg között biztosan lesz árfolyam-különbözet (a 471. főkönyv egyenlege). Ennek a különbözetnek mi lesz a sorsa?

Kérdés:

Devizakonverzió könyvelésével kapcsolatban kérem tájékoztatásukat, megerősítésüket. Ügyfelünk több devizaszámlát használ. Ha az egyik euróbankszámláról a másik euróbankszámlára vezet át pénzösszeget, akkor a kimenő euróösszeget átlagárfolyamon értékeljük, míg a másik eurószámlára érkező összeget ugyanazon az értéken, és nem az aznapi kereskedelmi középárfolyamon könyveljük. Árfolyam-különbözet ez esetben nem keletkezik, és nem is tekinthetjük konverziónak, mindössze átvezetésnek. Amennyiben viszont különböző devizanemű bankszámlák között mozog a pénzösszeg, akkor a kimenő devizaértéket átlagárfolyamon, míg a másik bankszámlán beérkező pénzösszeget aznapi kereskedelmi középárfolyamon értékeljük. Ennek köszönhetően árfolyam-különbözet keletkezik. Helyesen járunk-e el a fenti esetekben?

Kérdés: Társaságunknál jelentős értékű, több éven át húzódó beruházás van folyamatban, amelynek részeként külföldi és belföldi devizás szállítóktól is történik beszerzés. A devizás tételek kedvező árfolyamon történő kiegyenlítése érdekében devizavásárlások és határidős ügyletkötések történnek. Társaságunk célja, hogy a beruházás értékét a vásárolt deviza árfolyamán lehessen elszámolni. Az Szt. 47. §-a (4) bekezdésének c) pontja azonban előírja, hogy a tárgyi eszköz bekerülési értékeként kell aktiválni az eszközökhöz kapcsolódó devizás kötelezettség – devizaszámlán lévő eszközzel nem fedezett – üzembe helyezésig felmerült árfolyam-különbözetét. Ezzel kapcsolatban kérdezzük:
Milyen esetben beszélhetünk devizaszámlán meglévő devizakészlettel fedezett devizatartozásról? Ha jól értelmezzük, a feltétel megléte esetén nem kell/nem szabad a tárgyi eszköz beszerzési (bekerülési) értékét módosítani?
Devizakészlettel fedezettnek minősül-e a devizatartozás akkor, ha a vállalkozás a számlavezető bankjánál nyit egy elkülönített devizás számlát, és az ezen lévő pénzt saját döntése szerint csak a beruházási szállítók pénzügyi rendezésére használja fel? Ha a társaság csak egy devizaszámlával rendelkezik, megoldható-e a beruházáshoz kapcsolódó deviza elkülönítése a könyvviteli nyilvántartásban egy technikai főkönyvi számla vezetésével?
A fenti törvényi hivatkozás alapján a tárgyi eszközök bekerülési értékét növelik a devizás szállítói tartozások után keletkezett árfolyam-különbözetek is, ha azok még az üzembe helyezést megelőzően kerültek elszámolásra. Belföldi szállító devizában történő számlázása esetén a ráaktiválás során a bruttó (áfás) értékre eső árfolyammal kell a tárgyi eszköz értékét korrigálni, vagy a tárgyi eszköz nettó (áfa nélküli) értékére jutó összeggel? Vagy csak a külföldi szállítók esetében kell a tárgyi eszköz bekerülési értékét módosítani az árfolyammal?
A társaság rendelkezésére áll a beruházáshoz szükséges devizaösszeg nagy része, azonban a kivitelezési munkák áthúzódnak a következő évre. Év végén a beruházáshoz kapcsolódó devizakészlet értékelésre kerül, és az összevont árfolyam-különbözet részeként a tárgyévi eredményben jelenik meg. Az átértékelt összegre a bankanalitikában is rá kell állni, vagy a főkönyvi tételként kell kimutatni a különbözetet? Az év végi (nem realizált) beruházás aktiválandó értékét az eredetileg vásárolt devizaárfolyamon tudjuk kimutatni?
A beruházáshoz kapcsolódóan előleget is fizetünk. A devizában adott előleg forintértékének meghatározására milyen árfolyamot kell alkalmazni? Devizaszámláról történő kifizetés esetén az alkalmazott könyv szerinti átlagáras árfolyamon lehet-e az előleget nyilvántartásba venni? A mérlegfordulónapi értékeléskor keletkezett árfolyam-különbözetek a bekerülési (beszerzési) érték részeként számolhatók el, vagy a pénzügyi műveletek egyéb bevételei, illetve egyéb ráfordításai között? A beruházás bekerülési értékének meghatározása előző évben kifizetett adott előlegrész esetében milyen árfolyamon történik? Utalás átlagárfolyamnál, az utaláskor érvényes választott árfolyamon, december 31-i vagy a szállítói végszámla könyvelésekor alkalmazott árfolyamon?
A beruházási szállítók kifizetése érdekében kötött határidős devizavételi ügyleteket szerepeltetni kell-e, és ha igen, hogyan az év végi beszámolóban? Vannak SWAP-ügyletek, amelyek már a mérlegkészítés időszakában teljesülnek, illetve vannak opciós ügyletek, amelyek feltételek teljesülése esetén lépnek életbe. Fontos-e ebből a szempontból, hogy devizakészletünk év végén meg fogja haladni a kötelezettségek értékét?

Kérdés: Cégünk a devizás bankszámla könyvelése során azt az eljárást alkalmazza, hogy a jóváíró tételeket a jóváírás napján érvényes MNB-árfolyamon tartja nyilván, a terhelések forintértékét a súlyozott átlagár módszerével határozza meg. A probléma abból adódik, hogy a kft. és számlavezető bankja közötti megállapodás alapján a cég folyószámlahitelre jogosult. Ez esetben a bankszámla mínusz egyenleget mutat. Ha mínusz egyenlegű a devizaszámla, akkor a kiadásokat kell a választott árfolyamon könyvelni, a bevételeket pedig súlyozott átlagáron, mert ilyenkor a banki hitel visszafizetése történik?

Kérdés: A valutakezelésről szeretnék tájékoztatást kapni, mind az Áfa-tv., mind az Szt. szempontjából, példával illusztrálva. Szállítói számla készpénzben való kiegyenlítésénél helyesen járunk el az átlagáras könyveléssel? Két hónappal később érkező számlánál a teljesítéstől számított következő hónap 15-i árfolyamot kell alkalmazni abban az esetben is, ha a kifizetés a számla beérkezése előtt megtörtént? Utalásos jóváíró számla esetében nem történik visszautalás, csak készpénzben levonás egy későbbi számla összegéből? Mi a helyes eljárás az árfolyamok tekintetében, és keletkezhet-e árfolyam-különbözet?

Kérdés: A 398/2012. Korm. rendelet alábbi előírásának értelmezéséhez kérem segítségüket. "A valutapénztárba bekerülő valutakészlet, a devizaszámlára kerülő deviza, a külföldi pénzértékre szóló követelés, befektetett pénzügyi eszköz, értékpapír, illetve kötelezettség könyv szerinti értékének csökkenéseit a könyv szerinti árfolyamon kell forintra átszámítani, egyedi értékeléssel, illetve ha ez nem lehetséges, akkor átlagárfolyamon." Ezek szerint a csökkenés nem könyvelhető a FIFO módszer alapján? Ha a vevő kiegyenlítését a bankból a vevő könyv szerinti értéken kell könyvelni, akkor a bankszámlán keletkezik árfolyam-differencia? A bankköltséget is napi árfolyamon kell könyvelni? Eddig a vevőn napi árfolyamon könyveltem, és a vevőn volt árfolyam-különbözet, a szállító kiegyenlítését pedig könyv szerinti értéken, a bankból FIFO módszerrel könyveltem.

Kérdés: Mikrogazdálkodói beszámoló választása esetén a bekerülő devizaösszeget az MNB teljesítés napján érvényes árfolyamán könyveljük, illetve vásárlás esetén amennyiért vettük. A csökkenések könyvelésének szabálya azonban nem egyértelmű. [A kérdező idézi a 398/2012. Korm. rendelet 11. §-ának (6) bekezdését.] Mit jelent a könyv szerinti árfolyam? Ha a FIFO szerint könyvelek, helyesen járok el?

Kérdés: Cégünk a készleteit 2013-ban és az azt megelőző években elszámolóáron tartotta nyilván. 2014-től azonban a súlyozott átlagáras nyilvántartásra térünk át, emiatt 2014-ben nyitás után lesznek rendező tételeink. Egyrészt meg kell szüntetni az árkülönbözeti számlákat az áruszámlákra történő átvezetéssel, másrészt ha átállnak az új nyilvántartásra, akkor a 2014. évi nyitó állományban az analitika és a főkönyv nem fog egyezni. Hová kell majd könyvelni az eltérést? A rég nem mozgó készletekkel mit lehet tenni?

Kérdés: A kft. Ausztriában vett fel beruházási hitelt, ezért ott is kellett nyitnia bankszámlát. A korábbi könyvelő, könyvvizsgáló szerint ezt nem lehet másként könyvelni, csak a gazdasági események aznapi árfolyamának alkalmazásával, amikor a pénz befolyt, amikor a számláról kifizetés történt. Ez a külföldi bankszámla euróban egyezik a könyveléssel, de itt is – véleményem szerint – alkalmazni kellene a FIFO vagy az átlagár módszerét, különben nagyon torz lehet az árfolyam-különbözet.