10 talált cikk a közvetített szolgáltatás , iparűzési adó alapja , könyvelés kifejezésre

Kérdés: Társaságunk saját telekre ikerházas lakóingatlanokat épít, amelyeket magánszemélyek részére fog értékesíteni. A kivitelezés várhatóan 2 évig tart, amelyhez alvállalkozót is igénybe veszünk. Az építkezés során alkalmazott számviteli nyilvántartás az alábbi: A telket az áruk között tartjuk nyilván. A felhasznált anyagokat és alvállalkozókat a felmerüléskor költségként számoljuk el, a mérlegfordulónapon a saját termelésű készletek állományváltozása számlával szemben befejezetlen termelésként állományba vesszük (T 23 – K 581). Amikor a lakás elkészül, átvezetjük a késztermékek közé (T 25 – K 23). A lakások értékesítésekor a telekrész kivitelezését elábéra könyveljük (T 814 – K 26), a lakás önköltségének a kivezetését (T 581 – K 25) számoljuk el a saját termelésű készletek állományváltozásával szemben. Helyes-e a fentiek szerinti könyvelési elszámolás, illetve az első és a második évben mely tételekkel csökkentheti társaságunk az iparűzési adó alapját? Az anyagköltség és az alvállalkozói költség figyelembe vehető a felmerülés évében iparűzési adót csökkentő tételként?

Kérdés: Egy kft. személygépkocsik műszaki vizsgáztatását végzi engedéllyel, szerződése van erre a hatósággal, ugyanakkor, akik odaviszik a gépkocsit, megrendelőt írnak alá. A hatóság számviteli bizonylatot állít ki a vizsgáztatást végző kft. felé, majd a kft. a megbízója felé továbbszámlázza a hatósági díjat a saját díjával együtt. A hatósági díj elszámolólap alapján minden hónapban mint egyéb ráfordítás könyvelésre kerül, mert ezt átutaljuk a hatósághoz. Ezen összeget levontuk az iparűzési adó alapjából, mivel ez a bevételben is szerepel. Elfogadható-e ez az elszámolás, mivel az iparűzési adó alapja a nettó árbevétel, csökkentve a ráfordításként könyvelt összeggel, ugyanis az már benne van a bevételben?

Kérdés: Kapcsolt vállalkozásaink közül az egyik kizárólag ingatlan-bérbeadással ("A" cég), a másik pedig ingatlanüzemeltetéssel és bérbeadással foglalkozik ("B" cég). A bérlőkkel történő egyszerűbb kapcsolattartás érdekében "B" cég nemcsak az üzemeltetési díjat, hanem egyúttal a bérleti díjat is számlázza, és beszedi a bérlőktől a velük kötött szerződés alapján. A fentiek miatt probléma keletkezett az iparűzési adó vonatkozásában, ugyanis az "A" cégnél bevételként és iparűzésiadó-alapként jelentkezik a bérletidíj-bevétel, ami "B" cégnél is árbevétel és iparűzésiadó-alap. Így ugyanazon bérleti díj után kétszer fizetünk iparűzési adót. Léteznek-e olyan szerződéskötési, illetve könyvelési módosítások, amelyekkel a kétszeres iparűzésiadó-fizetés a cégcsoporton belül megszüntethető úgy, hogy "A" cég továbbra sem kerül közvetlen kapcsolatba a bérlőkkel?

Kérdés: Az 1990. évi C. törvény 39. § (4) bekezdése 2013. január 1-től szigorító intézkedésként az eladott áruk beszerzési értékét (elábé) és a közvetített szolgáltatások értékét csak sávosan engedi meg levonni. Az arányosítás főként a nagykereskedelemmel foglalkozó cégeket érintő, az adóalap védelmét szolgáló előírás. Ugyanakkor a nettó árbevétel és az eladott áruk beszerzési értéke bizonyos esetekben csak technikai jellegű elszámolásokat tartalmaz, növelve az iparűzési adó összegét, így nem szolgálja az arányos és igazságos közteherviselést. Nagykereskedelemben gyakori finanszírozási forma, hogy a finanszírozó pénzintézetek a kereskedő raktári készletének finanszírozására zárt végű pénzügyilízing-szerződést kötnek. Számviteli elszámolása és áfatörvénybeli kezelése a termékértékesítés szabályai szerint történik. Ebben az esetben a nagykereskedő beszerzési áron eladja a raktáron lévő készletét a lízingcégnek, amely a lízingszerződés alapján szintén nagykereskedelmi áron visszaszámlázza azt. A lízingelt eszközt újra készletre veszik, és a kereskedő később értékesíti tényleges vevői felé, amikor is a lízingszerződést felbontották. A lízingszerződés megkötésekor végrehajtott számlázással a nagykereskedő árbevétele megnövekszik a beszerzési áron kiszámlázott összeggel, egyidejűleg az eladott áruk beszerzési értéke is nő a beszerzési áron eladott készlet értékével. Mivel eredményt nem realizál e műveleten, úgy lenne indokolt, hogy adóznia se kelljen, azonban az 1990. évi C. törvény 39. § (4) bekezdése szerinti arányosítás miatt mégis keletkezik adóalap, a bevétel 15-25-30%-os mértékében. Be kell-e vonni az arányosításba a lízingcéggel a finanszírozás miatt könyvelendő technikai elábét, hiszen a könyvelésre nem tényleges kereskedelmi forgalom miatt kerül sor? Csak azért történik az elszámolás, hogy a könyvekben a lízingszerződés alapján kapott finanszírozási forrás – a lízingtartozás – megjelenjen.

Kérdés: A Számviteli Levelek 350. számában a 7055. kérdésre adott válaszban a közös költség megtérítése kapcsán azt írták, hogy az nem közvetített szolgáltatás, viszont azt sugallják, hogy az árbevétel, amikor azt írták, "annak a fedezetét a tulajdonosnak a bérleti díjban kell megkapnia". A válaszban elfelejtettek kitérni arra, hogy az is törvényes megoldás, ha a közös költséget csupán pénzügyileg közvetítik, és azt nem számlázzák, így az nem árbevétel, és nem is képezi az iparűzési adó alapját. Arról is kellett volna írni a válaszban, hogy a közös költség nagy része energiaköltség, így azt – a társasház éves adatai alapján – anyagköltségként számolta el, és csökkenti az iparűzési adó alapját.

Kérdés: Kiállítást szervező cég X millió Ft + áfa összeget kap, ha egy adott kiállítást külföldön megszervez. A szervező cégnek kell állnia a kiállítással kapcsolatos minden költséget. A standellátáshoz, kóstoláshoz szükséges élelmiszereket, italokat úgy adózza le, mintha saját reprezentációja lenne. Év végén minden kiállítási reprezentációt (adóval, járulékkal együtt) átvezet a továbbszámlázott költségek közé (csökkenti az iparűzési adó alapját). A kimenő számlában tételesen semmit sem tüntet fel. Közvetített szolgáltatásként számolja el a kiállítási standok bérleti díját, a standok villany- és fűtésszámláit stb. Helyesen járt el a cég 2003-ban? Mi a teendő 2004-ben? Megtehetné-e, hogy a standellátás, kóstolás költségeit egyből közvetített szolgáltatásként kezeli, az áfát levonja, egyéb adóval, járulékkal nem foglalkozik, a számlában tételesen az adatokat nem szerepelteti?

Kérdés: Egy cég ingyenes hirdetési újság előállításával foglalkozik. Bevétele a hirdetési díjakból származik. Az újságot postai úton terjesztik. A nyomdaköltséget az 51. számlacsoportban, az igénybe vett nyomdai előkészítés költségét az 539. számlán, a terjesztési díjat az 527. számlán számolja el. Helyes-e ez a könyvelés? Iparűzési adónál mi vonható le az adóalapból?

Kérdés: Cégünk biztonságtechnikai rendszerek telepítéséhez, karbantartásához, javításához igénybe vesz alvállalkozókat. A közvetített szolgáltatás kritériumai nem teljesülnek. Ezen igénybe vett szolgáltatások – mint alvállalkozói teljesítések – az iparűzésiadó-alapot csökkentik. Ezen szolgáltatásokat az 5-ös számlaosztályban, mint igénybe vett szolgáltatásokat könyveljük, holott az új Szt. nem nevesíti az alvállalkozó fogalmát. Helyesen járunk-e el?

Kérdés: Az új Szt. szerinti közvetített szolgáltatással kapcsolatban kérdezem, ha a vállalkozás az év elején elmulasztotta az új Szt.-nek megfelelő számlázást, azt hogy a kibocsátott számlán szolgáltatásfajtánként külön tüntesse fel a közvetített szolgáltatást, ezt a számla utólagos helyesbítése nélkül lehet-e valamilyen más módon, belső kimutatással pótolni annak érdekében, hogy a szolgáltatást megfelelő módon könyvelhessük és az iparűzési adó alapjának megállapításánál, adóalapot csökkentő tételként érvényesíthessük?

Kérdés: Hogyan kell elszámolni a bérbeadónál a bérlő által fogyasztott víz, gáz, áram díját? Lehet-e ez esetben közvetített szolgáltatásról beszélni?