8 talált cikk a támogatás , bizonylat , magánszemély , könyvelés kifejezésre

Kérdés: A MOHU alvállalkozója ösztönzőt fizet a lakosságnak a hulladék leadásának ellentételezésére. Az alvállalkozónak megtéríti a MOHU az ösztönzőt, amelyről később teljesítési igazolást állít ki. Kell-e számviteli bizonylatot kiállítania az alvállalkozónak a teljesítési igazolásra? Hogyan kerül könyvelésre? A lakossági ösztönző adózása hogyan alakul [gondolok itt az Szja-tv. 58. § (10) bekezdés 1. melléklet 7.46. pontjára, fémhulladék esetében]:
- amennyiben a MOHU általi (koncessziós) fémhulladék kerül leadásra,
- illetve, ha nem koncessziós fémhulladék kerül leadásra?

Kérdés: Az eredeti kérdést a Számviteli Levelek 409. számában a 7987. kérdés tartalmazza, emiatt itt azt nem ismételjük meg. Az eredeti kérdésre itt csak a jóléti és kulturális költségekre, az egyéb személyi jellegű kifizetésekre vonatkozik a válasz.

Kérdés: A munkába járás költségeinek elszámolásával az elmúlt években többször foglalkoztak. A vonatkozó jogszabályok alkalmazása során – az Önök válaszai ellenére – többször adódnak problémák. Ezért és az időközben bekövetkezett változásokra is tekintettel, kérem Önöket, térjenek vissza a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésekre, azok számviteli elszámolására, bizonylatolására is.

Kérdés: Egy nem közhasznú alapítvány a céljaihoz adományokat kap (szervezetektől és magánszemélyektől egyaránt) készpénzben, utalványokban és eszközökben. Ezen adományokat adományként tovább is adja. Jól gondolom, hogy a könyvekben ezeket a tételeket a 96-os főkönyvi számlával szemben a 86-os főkönyvi számlán kell nyilvántartani?

Kérdés: A kettős könyvvitelt vezető alapítvány a tárgyévi bevételei terhére dönt támogatások kifizetéséről, miközben a támogatások elszámolása a számviteli törvény szerint pénzforgalmi tétel. Ez az éves számviteli eredmény indokolatlan ingadozását okozhatja, gátolja a valós vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzet megítélését. A kuratórium gazdálkodási döntéseit a tárgyévben járó és legkésőbb a mérlegkészítésig pénzben is megkapott támogatások terhére hozza. Ezek terhére kerülnek az adott támogatások megítélésre. Lehetséges elszámolási mód lehetne az Szt. 4. §-a (4) bekezdésének alkalmazása a következők szerint: a kuratórium döntése alapján a teljes támogatási összeget felvesszük kötelezettségként: T 86 – K 479 (Egyéb ráfordítás – különféle egyéb kötelezettség); a pénzforgalommal elszámoljuk a támogatás ütemezése szerint a kötelezettség csökkenését: T 479 – K 384, 381; év végén a rövid lejáratú kötelezettségek közül az egy éven túl lejárókat átsoroljuk a hosszú lejáratú kötelezettségek közé. Ez az elszámolási rend könnyen követhető, analitikája egyszerűen szervezhető. Egyedül az egyéb ráfordítást, összhangban az összemérés elvével, nem pénzforgalommal könyveljük. Másik alternatíva: a kuratórium döntését könyvvitelen kívül vezetjük, majd pénzforgalommal elszámoljuk a támogatást ütemezés szerint: T 86 – K 384; a támogatási szerződésből még hátralévő biztos tartozásokat – a realizációs elvet felrúgva, az összemérés elvét nem teljesítve – nem könyveljük.
Magánszemélyek részére adott támogatások esetén: Ott az elszámolt összegeket személyi jellegű kifizetésként indokolt kimutatni, miközben a szerződött, fix összegű, adott időpontban esedékes nemteljesítéshez kötött jövőbeni kifizetésekre nem is tudnánk más módon fedezetet képezni, mint az Szt. 4. §-a (4) bekezdésének az alkalmazásával a következők szerint:
- -a kuratórium döntése alapján a teljes támogatási összeget felvesszük kötelezettségként: T 55 – K 479; pénzforgalommal elszámoljuk a támogatás ütemezése szerint a kötelezettség csökkenését: T 479 – K 384, 381;
- -év végén, az éven túli elszámolásokat átsoroljuk a hosszú lejáratú kötelezettségek közé;
- -a még ki nem fizetett, nem számfejtett összegekre, a bizonytalan, de várható adókra, járulékokra céltartalékot képezünk: T 86 – K 42.
A másik alternatíva szerint nem vennénk figyelembe az összemérés elvét, és a számfejtéssel elszámoljuk a támogatás ütemezése szerint az esedékes támogatást és járulékait: T 55 – K 479. Így a könyvelés a jövőbeli biztos tartozásokat nem tartalmazná.

Kérdés: A társaság gyógycipőkészítéssel foglalkozik. Többségében az orvos által felírt vény ellenében készíti el a cipőt, aminek egy részét a vevő magánszemély, egy részét pedig a tb téríti. A jelenlegi gyakorlat szerint a vevő magánszemély csak arról kap számlát, amit ő fizet (például 10 E Ft + áfa), a tb-térítésről pedig egy elszámolás készül a tb-nek (például 60 E Ft + áfa). Így az 1 db 70 E Ft + áfa értékű cipőről 2 db bizonylat van, amiket könyvelünk. Van olyan eset is, amikor a teljes összeget a tb fizeti, ekkor nem állítunk ki számlát. Helyes ez a gyakorlat? Véleményem szerint az 1 db cipőről a magánszemély vevőnek kellene kiállítania a számlát, amit a magánszemély, illetve a tb egyenlít ki. Mi a helyes megoldás?

Kérdés: Az alapítvány külön adószámmal rendelkező óvodát működtet, kiadási számlái az óvoda nevére szólnak. Bevételt az óvoda az alapítványtól kap oly módon, hogy a szülők az óvodai ellátásért úgy fizetnek, hogy az alapítványt havi összeggel támogatják, amelyet az alapítvány – mint fenntartó – továbbutal az óvodának. A szülők a befizetésről bevételi pénztárbizonylatot kapnak. Kell-e egyéb dokumentum a könyveléshez? Kötelező-e mindenkinek adóigazolást adni? A fenti eljárással nem vállalkozási célú bevétel keletkezik? Ugyanez az alapítvány természetben kap támogatást (konzerv, cipő, ruha stb.), amelyet értékesíteni szeretne. A befolyt pénzt az óvodának utalná tovább az óvoda költségei fedezetére. Ez a bevétel is minősíthető cél szerinti bevételnek? A pénztárbizonylat mellett nyugtát is ki kell állítani? A beszerzési ár könyveléséhez elegendő egy nyilatkozat az adományozótól? Az adományozónak a nyilatkozaton szereplő értékről adható-e ki igazolás?

Kérdés: Ez évtől indul be a mezőgazdasági szövetkezetekben a lekötött tartalékba helyezett közösségi alap felhasználása. Szükség lenne egy átfogó tájékoztatásra az alap eredménytartalékból való feltöltésére, az alapból való felhasználás éves mértékére (arányára), a különböző jogcímeken történő kifizetések adóvonzataira, a könyvelés, elszámolás módjára, az alap teljes kezelésére vonatkozóan.