7 talált cikk a pénzbevétel , tartozás , kötelezettség kifejezésre

Kérdés: A partnerem egyéni vállalkozó, normál vállalkozói jövedelemadót választott. Alanyi áfamentes, ezért külön pénzforgalmi számlát nem nyitott. A vállalkozása megkezdésekor hónapokig csak kiadása van – alapanyagot, szerszámokat vett, ráadásul bankkártyával fizetett. A problémám az, hogy ha én ezeket a kiadásokat rögzítem a naplófőkönyvbe, a pénzkészlet egyenlege negatív lesz. Kezdőtőke itt nincs, hiszen nem különül el a privát bankszámlája a vállalkozásitól, és teljes vagyonával felel a vállalkozása tartozásaiért. Természetesen, ha majd lesz bevétel, az egyenleg pozitívba is fordulhat. A kérdés tehát az, hogy hogyan kell a kiadásokat könyvelni addig, amíg nincs bevétel, de nincs kezdőtőke sem? Esetleg könyveljek valamiféle "alapítói kölcsönt"?

Kérdés: Vállalkozásunk ingatlan-bérbeadással foglalkozik. A bérletidíj-tartozás rendezése érdekében társaságunk a bérleményt lezárta, az abban tárolt eszközökön (kézi) zálogjogát érvényesíteni kívánja. Ezen árukat, eszközöket társaságunk értékesíteni szeretné. Hogyan történik ezen eszközök számviteli, adójogi elszámolása mind a bérbeadónál, mind a bérbevevőnél?

Kérdés: Az új Ptk. alapján van-e lehetőség arra, hogy a negatív összegű saját tőke rendezését a kft. úgy oldja meg, hogy a tulajdonossal szemben fennálló jelentős összegű kölcsöntartozást a felek a következő évben átminősítsék pótbefizetéssé? A könyvelés pénzmozgás nélkül történne.

Kérdés: A kettős könyvvitelt vezető alapítvány a tárgyévi bevételei terhére dönt támogatások kifizetéséről, miközben a támogatások elszámolása a számviteli törvény szerint pénzforgalmi tétel. Ez az éves számviteli eredmény indokolatlan ingadozását okozhatja, gátolja a valós vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzet megítélését. A kuratórium gazdálkodási döntéseit a tárgyévben járó és legkésőbb a mérlegkészítésig pénzben is megkapott támogatások terhére hozza. Ezek terhére kerülnek az adott támogatások megítélésre. Lehetséges elszámolási mód lehetne az Szt. 4. §-a (4) bekezdésének alkalmazása a következők szerint: a kuratórium döntése alapján a teljes támogatási összeget felvesszük kötelezettségként: T 86 – K 479 (Egyéb ráfordítás – különféle egyéb kötelezettség); a pénzforgalommal elszámoljuk a támogatás ütemezése szerint a kötelezettség csökkenését: T 479 – K 384, 381; év végén a rövid lejáratú kötelezettségek közül az egy éven túl lejárókat átsoroljuk a hosszú lejáratú kötelezettségek közé. Ez az elszámolási rend könnyen követhető, analitikája egyszerűen szervezhető. Egyedül az egyéb ráfordítást, összhangban az összemérés elvével, nem pénzforgalommal könyveljük. Másik alternatíva: a kuratórium döntését könyvvitelen kívül vezetjük, majd pénzforgalommal elszámoljuk a támogatást ütemezés szerint: T 86 – K 384; a támogatási szerződésből még hátralévő biztos tartozásokat – a realizációs elvet felrúgva, az összemérés elvét nem teljesítve – nem könyveljük.
Magánszemélyek részére adott támogatások esetén: Ott az elszámolt összegeket személyi jellegű kifizetésként indokolt kimutatni, miközben a szerződött, fix összegű, adott időpontban esedékes nemteljesítéshez kötött jövőbeni kifizetésekre nem is tudnánk más módon fedezetet képezni, mint az Szt. 4. §-a (4) bekezdésének az alkalmazásával a következők szerint:
- -a kuratórium döntése alapján a teljes támogatási összeget felvesszük kötelezettségként: T 55 – K 479; pénzforgalommal elszámoljuk a támogatás ütemezése szerint a kötelezettség csökkenését: T 479 – K 384, 381;
- -év végén, az éven túli elszámolásokat átsoroljuk a hosszú lejáratú kötelezettségek közé;
- -a még ki nem fizetett, nem számfejtett összegekre, a bizonytalan, de várható adókra, járulékokra céltartalékot képezünk: T 86 – K 42.
A másik alternatíva szerint nem vennénk figyelembe az összemérés elvét, és a számfejtéssel elszámoljuk a támogatás ütemezése szerint az esedékes támogatást és járulékait: T 55 – K 479. Így a könyvelés a jövőbeli biztos tartozásokat nem tartalmazná.

Kérdés: A betéti társaság végelszámolással megszűnik. A társaságnak pénzeszköze nincs, adótartozását (a beltag járulékait) csak a beltag tulajdonostól kapott pénzből tudja kifizetni. A beltag által befizetett összeg tagi kölcsönnek minősül-e? Ha igen, és mivel visszafizetésre nem számíthat, elengedettnek kell-e tekinteni? Fennáll-e az illetékfizetési kötelezettség?

Kérdés: Gépkocsi-márkakereskedők vagyunk. Hogyan könyvelnék le Önök, ha az ügyfél a használt, de hitellel terhelt gépkocsiját akarja beszámítani az új autó árába? A pénztár, a pénzmozgás könyvelése érdekel elsősorban bennünket mint tulajdonosokat.

Kérdés: "A" társaság folyamatos gazdasági kapcsolatban van "B" társasággal mint vevőjével, és "C" társasággal mint szállítójával. A három társaság kölcsönösen megállapodott, hogy a "B" társaság az "A" társaság számláit nem az "A" társaságnak fizeti, hanem a "C"-nek. A "B" társaság minden egyes átutaláskor készít egy elszámolást, amit megküld az "A" és a "C" társaságnak is, hogy az átutalt összeggel "A" társaság mely számláit fizette ki. Az "A" és "C" társaság időszakonként egyeztet és rendezi az esetleges eltérést. Helyes ez így? Ha nem, akkor milyen jogszabályi előírásokba ütközik?