18 cikk rendezése:
1. cikk / 18 Projektszerződés keretében vasbeton elemek gyártása
Kérdés: Társaságunk egyedi vasbeton elemeket gyárt megrendelésre. A megrendelővel projektenként vállalkozási szerződést köt, mely magában foglalja a megrendelt vasbeton termékek gyártását, szállítását és épületbe való szerelését. A szerződésben több esetben egyösszegű vállalási ár szerepel, a megrendelőnek nem fontos, hogy mennyibe kerülnek egyedileg az elemek, illetve előfordul, hogy a megrendeléshez képest végül egészen más elemek kerülnek gyártásra, mert másra van szükség, de összességében ugyanabban a szerződött köbmétermennyiségben. A társaság a számviteli törvény 14. §-ának az előírása alapján köteles önköltségszámítási szabályzatot készíteni, és az önköltséget utókalkuláció módszerével megállapítani. Az előállításhoz szükséges alapanyagok termékekhez rendelhetők. A termék-előállításhoz kapcsolódó személyi jellegű költségek, igénybe vett szolgáltatások, értékcsökkenési leírás (gépköltség) nem rendelhetők közvetlenül a termékekhez, egyszerű vetítési alappal rendeljük a termékekhez, így kalkulálva az előállítási költséget. A késztermékek (vasbeton elemek) közvetlen (előállítási) önköltségét az egyedi értékelés elve alapján mindenképpen termékenként szükséges meghatározni? Esetleg van lehetőség a termékek önköltségét projektenként, mint kalkulációs egységet meghatározni? A késztermékleltárban az elemek tételesen kerülnének felsorolásra, de történhetne a beértékelésük projektenként?
2. cikk / 18 Leltárkészítés módszerei, követelményei
Kérdés: A könyvvizsgálatok során gyakran tapasztalom, hogy az Szt. 69. § (1)-(2) bekezdéseinek követelményeit csak részben teljesítik a beszámolót összeállítók, előfordul, hogy önálló leltárdokumentációt egyszerűen nem is készítenek, a főkönyvi egyenlegek és az analitikák egyeztetéséről nem készülnek végrehajtást igazoló dokumentumok, mert azt mondják, ezt a törvény nem írja elő, sok esetben elegendőnek tartják a főkönyvek zárásának bemutatását. Hivatkoznak a törvény 165. § (1) bekezdésére, mely szerint bizonylattal az eszközök források összetételének változását kell alátámasztani, és a főkönyvi könyvelés-analitika egyeztetés nem eredményez változást, csupán ténymegállapítást. Az ellenőrzésre alkalmasság követelménye is gyakran sérül, rendszerint azzal, hogy a leltárnak nevezett dokumentumok tartalma és terjedelme hiányos, és nem teljesül az Szt. 165. § (4) bekezdésében elvárt logikailag zárt rendszerre vonatkozó elvárás, távolról sem felelnek meg a 166. § és 167. § (1) bekezdésében leírt számviteli bizonylattal szembeni követelményeknek. Míg az ellenőrzésre alkalmasság, lehetőségmeghatározás véleményem szerint igen tág fogalom, és nehezen számonkérhető, addig a logikailag zárt rendszer teljesülése talán pontosabban mérhető és megkövetelhető. Hogyan kell értelmezni a számviteli törvényben meghatározott leltárkészítési követelményekben megfogalmazott elveket? Milyen bizonylatolási, alaki és tartalmi követelmények vonatkoznak a főkönyvi könyvelés és az analitikák egyeztetésére és általában a tényeket rögzítő leltárra? Mit jelent pontosabban az ellenőrzésre alkalmasság és a logikailag zárt rendszerre vonatkozó követelmény?
3. cikk / 18 Követelések, kötelezettségek év végi egyeztetése
Kérdés: A vevői követelések, szállítói kötelezettségek év végi egyeztetésénél sok ellentmondás tapasztalható. A kiküldött egyenlegközlőkből derül ki, hogy a cégek eltérő módon könyvelnek, van, akinél a számla 2018. évi vevői követelés, a partnernél pedig 2019. évi szállítói kötelezettség. Az egyértelmű, hogy az árbevétel és a költség a felmerülés évének az eredményében kell, hogy szerepeljen. A követelés és kötelezettség mikor, milyen esetben és hogyan szerepel a beszámolóban? Mikor kell elhatárolásként könyvelni? Ezekhez kapcsolódik még a program korlátozottsága, hiszen van olyan, amelyik nem engedi meg a felhasználónak, hogy az előző időszakra rögzítse a számlát. A számviteli törvény értelmezése sem egyértelmű.
4. cikk / 18 Elfogadott vagy nem elfogadott a teljesítés
Kérdés: A társaság teljesítésigazolás alapján 2017. augusztusban kiszámlázta a vevőnek a teljesítésigazolásban szereplő összeget. Év végi egyeztetésnél kiderült, hogy a vevő a számlát nem fogadta be, nem könyvelte, és vitatja a teljesítést. Ezért a kimutatott vevőkövetelést nem igazolta vissza. Ebben az esetben az eredeti teljesítésigazolás alapján a társaság kimutathatja-e az árbevételt és követelést, vagy le kell sztornírozni a számlát?
5. cikk / 18 Vevőanalitika a könyvelési rendszeren kívül
Kérdés: Lehetséges-e a vevőanalitikának a könyvelési rendszeren kívüli kihelyezése, vagyis egy külön szoftverben való kezelése? A vevőszámlákat egy cég külön számlázóprogrammal állítja ki, a számlák kiegyenlítését is ezen program fogja rögzíteni. Lehetséges-e a számlázóprogram alapján havonta összesítve könyvelni az árbevételt, az áfát és a vevőkövetelést, a számlakiegyenlítéseket? A könyvelőprogram használatát kötelező jelleggel nem írja elő törvény vagy jogszabály, így akár kézzel is végezhető a könyvelés. Ezért véleményünk szerint, ha biztosítani tudjuk a megfelelő analitikák meglétét, akkor a fenti eljárás elfogadható. Kérjük a fentiekkel kapcsolatos állásfoglalásukat!
6. cikk / 18 Személyi jövedelemadó 1%-ának elszámolása
Kérdés: Egyesületünk az szja 1% felajánlásából az adóhatóság által 2012 októberében átutalt teljes összeget a 2012. évi mérlegben passzív időbeli elhatárolásként könyvelte, mivel 2012-ben már nem merültek fel olyan költségek, amelyeket az szja 1%-a felhasználásaként könyvelhettünk volna. A 2013. évben felmerült költségeket szeretnénk ennek az összegnek a terhére elszámolni a passzív időbeli elhatárolás megszüntetésével. Az adóhatóság tájékoztatása szerint a 2012-ben átutalt összeget még 2013-ban nem használhatjuk fel, és azt nem passzív időbeli elhatárolásként, hanem az adóhatósággal szembeni kötelezettségként kellene kimutatni. Ha a mérlegkészítés időpontját előbbre hoznánk, az elszámolást már 2014. január 2-án beküldenénk az adóhatósághoz, akkor elszámolhatnánk 2013. évre?
7. cikk / 18 Kötelezettség elévülése
Kérdés: 2007-ben Hollandiából vásároltunk árut, amit nem fizettünk ki. A szállító nem követelte az ellenértéket. 2013-ban leírhatjuk-e elévült kötelezettségként? Ha igen, milyen bizonylat kell hozzá, és hogyan kell könyvelni, milyen társaságiadó-vonzata van?
8. cikk / 18 Forintban kiállított számla kiegyenlítése euróban
Kérdés: Forintban kiállított számlát euróban egyenlítettük ki. Így a szállítóhoz érkezett összeg nem egyezik meg a számlán szereplő összeggel. A szállítóval történő egyeztetés során tájékoztattak a különbözetről, és várják annak a rendezését. Mi a helyes eljárás ilyen esetben?
9. cikk / 18 Nullára leírt tárgyi eszközök nyilvántartása
Kérdés: Több éve nullára leírt tárgyi eszközöket selejtezünk (veszélyeshulladék-lerakó helyre szállítjuk el), de hulladékértékük nincs. A tárgyieszköz-nyilvántartásból kivezettük. Az analitikából is kitörölhetők ezek az eszközök? A leltári szám évet is tartalmazó, évente folyamatosan növekvő sorszám. Ha ebből kitörlöm, nem lesz folyamatos a nyilvántartás (nagyon sok nulla értékű, kivezetett eszköz van az analitikában).
10. cikk / 18 Ki nem fizetett szállító
Kérdés: A társaság által befogadott, a mai napig vissza nem küldött, de ki nem egyenlített számlát a társaság nem is fogja kifizetni. A szállítóval nem tudnak megegyezni a vitatott kérdésben. A társaság jogi képviselője arról adott tájékoztatást, hogy az egy év után fennálló kötelezettséget mindeddig nem peresítették. Mi a teendő a 2011-ben költségként elszámolt, ki nem fizetett szállítóval?