10 talált cikk a számlázás , mérlegfordulónap , szerződés , kiállítás kifejezésre

Kérdés: Saját fejlesztésű ügyviteli szoftvereket forgalmazunk havi, negyedéves és éves díjfizetéssel. Az ügyfél a programbérleti díj megfizetésével csak használati jogot szerez. A programok különböző regisztrációs időszakokra bérelhetők, melyek megfelelnek a díjfizetési időszakoknak. A számla mindig az időszak elején kerül kiállításra. A regisztrációs időszakot kell értelmeznem számviteli teljesítésnek? Az időszak eleje vagy vége a konkrét számviteli teljesítési nap a könyvelésben? A szerződésbe beírhatom-e, hogy a számla kelte a számviteli teljesítés, mivel akkor már rendelkezésre áll a program használata arra a negyedévre, amiről a számla szól? Ha esetleg a regisztrációs időszak 2023. július 1-től tartana 2024. június 30-ig, és a számlát július elején állítom ki, akkor is lehetne a kelte a számviteli teljesítés napja, vagy akkor már elhatárolni kell? Hogyan kell könyvelnem akkor, ha már decemberben kiállítom a következő év első negyedévéről a számlát? A könyvelés nem manuális, ezért az elhatárolás körülményes, persze ha csak az szabályos, akkor nem kérdés, de hogyan lehetne megoldani máshogy az áthúzódó időszak számlázását és könyvelését, ha a számla kelte, mint számviteli teljesítés, nem járható út? Valamint az elhatárolás a bevételre vonatkozik, de mi a helyzet a vevővel, azt mikor kell kimutatni a mérlegben mint követelést? Az Áfa-tv. szerinti teljesítésre az Áfa-tv. 58. §-a szerint járnék el.

Kérdés:

A földgázszolgáltató zrt. előre számláz földgázdíjat. (Nem használja az előleg kifejezést, és nem a pénzösszeg jóváírása után készíti el a számlát, hanem tervezett fogyasztásról számláz földgázdíjat.) Példán keresztül: 09. 15. számla keltezéssel 10. 01.–10. 31. elszámolási időszakra 10 000 EUR + 27% áfa. A számlán a 09. 15-i MNB-árfolyammal feltüntette az áfa forintösszegét, ami 1 095 255 Ft. Ezt a számlát 11. 15-én teljes egészében pontosan az eredeti összegekkel lesztornírozta úgy, hogy az áfa forintösszegének is az eredeti 1 095 255 Ft-ot írta a sztornószámlára. Ezt a vevő 11. 18-án kapta kézhez. 11. 30-án kiállítottak gáz-elszámolószámla megnevezéssel egy új számlát a 10. 01.–10. 31. időszak tényleges fogyasztásáról, melynek példa szerinti összege: 4000 EUR + 27% áfa. Erre a számlára a számla keltének napján érvényes MNB-árfolyam szerinti forintösszeget szerepeltette, 440 683 Ft-ot. (A tervezett fogyasztás árfolyama 405,65 Ft/EUR, a tényleges fogyasztás árfolyama 408,04 Ft/EUR a szolgáltató által kiállított számlán.) A fent leírt számlázási gyakorlat helyesnek tekinthető-e, illetve a számla befogadója melyik havi áfabevallásaiba mely összegeket állíthatja be levonható adóként? Továbbá az áfa szerinti megítélésen kívül kérjük iránymutatásukat a számlák helyes számviteli elszámolásáról is.

Kérdés: A kft. szerint a megrendelő a korábban kibocsátott számlákat csak részben egyenlítette ki, majd kijelentette, hogy az ez után kiállítandó számlákat nem fogadja, nem ismeri el. A kft. bírósághoz fordult. A bíróság kötelezte a megrendelőt az elvégzett munkák ellenértékének a megfizetésére, a megrendelő ennek ellenére nem fizetett. Mikor és milyen teljesítési nappal állítsa ki a kft. a számlát?

Kérdés: Az eladási bizományi szerződés alapján a bizományos a saját nevében értékesíti a megbízó által átadott termékeket. A bizományos bizományosi jutalékra jogosult az eladott termékek után. A számlázás kétféleképpen történik:
Az egyik: a megbízó az ún. fogyásjelentés alapján a szerződésben rögzített árakon elkészíti a bizományos felé a számláját, a bizományos pedig a bizományosi jutalékról az ő számláját a megbízó felé. Mindkét esetben az Áfa-tv. 58. §-ának (1a) bekezdésében leírtakat alkalmazzák a számla teljesítésére.
A második: a megbízó az ún. fogyásjelentés alapján a számláját úgy készíti el, hogy a szerződésben rögzített árakat (termékek értékét) csökkenti az ehhez kapcsolódó bizományosi jutalék értékével. A teljesítés az előbbiek szerint.
A két számlázási gyakorlat közül melyik a helyes? Hogyan kell bizonylatolni, elszámolni a megbízó által átadott azon termékeket, amelyeket a bizományos nem tud a szerződés megszűnésekor visszaszállítani, mert hiányzik, visszaszállításra alkalmatlanná vált (értékesítés vagy kártérítés)?

Kérdés: Egyes építőipari szolgáltatások tekintetében a vonatkozó kivitelezési szerződésben rész- (szakasz-) elszámolásban állapodtak meg a megrendelővel, rész- (szakasz-) számla egyidejű benyújtása mellett. Az így kialakításra kerülő rész- (szakasz-) számlák szerinti összegek azonban nem a ténylegesen elvégzett teljesítményhez igazodnak, hanem a különmegállapodás tárgyát képező fizetési feltételekhez (a fizetés ütemezéséhez). Ennek viszont egyenes következménye, hogy a ténylegesen elvégzett és a rész- (szakasz-) számlákban érvényesített összegek (árbevételek) nincsenek összhangban, az összhangot a számviteli elszámolás során, az összemérés elvére hivatkozással, az árbevételként elszámolt összeg passzív időbeli elhatárolásával igyekeznek megteremteni. Helyes ez így?

Kérdés: A számviteli törvény szerint a mérlegfordulónapja előtti időszakot terhelő költséget – amely csak a mérlegfordulónapja utáni időszakban merül fel, kerül elszámolásra – passzív időbeli elhatárolással kell elszámolni. Ugyanakkor – számos helyen olvastam – szállítói kötelezettségként kell kimutatni, és nem lehet elhatárolással könyvelni például a 12. havi könyvelési díjat, ha a számla kelte 2017. évi, és a fizetési határidő is 2017. évi. Ellentmondást látok a két információ között, bár lehet, hogy nem értelmezem jól a törvényi szöveget.

Kérdés: A mérlegfordulónapot követően kiállított, illetve érkezett számlákat hogyan kell nyilvántartani a könyvekben? A vevői és szállítói leltárak egyeztetésénél eltérés szokott mutatkozni az elszámolások különbözősége miatt. A tárgyévet érintő, de évet követően kiállított vevői és szállítói számlákat a vevői, illetve szállítói folyószámlákra kell nyilvántartásba venni. Az áfát az Áfa-tv.-nek megfelelően fizetendő adó esetén önellenőrzéssel, levonandó adó esetén követelésként kell előírni, majd a számla megérkezésekor visszaigénylésbe helyezni. Ebben az esetben a vevői-szállítói folyószámla-egyeztetéseken természetesen szerepelnek az adott tételek, és a mérlegben a vevői és a szállítói soron jelennek meg az összegek. Az utólag érkezett számlák nettó összegeit aktív és passzív elhatárolásként kell nyilvántartásba venni, a mérleg hasonló elnevezésű sorában szerepeltetni, ebben az esetben nem jelennek meg az egyenlegközlőn az adott tételek. Az utólag kiállított számláknál sokszor nem ismerik el az egyenlegközlőn az utólagos tételeket, mondván, a vevők ezt már a következő évben kapták, tehát a következő évben könyvelték. Mi a helyes megoldás az utólagos számlák nyilvántartásánál?

Kérdés: Kettős könyvvitelt vezető evás kft. év végén olyan – a 25 millió forintos értékhatárt meghaladó – bevételt számláz ki, amely már a következő évre vonatkozik. Ezt az összeget elhatárolt bevételként könyveljük, de az értékhatár meghaladása miatt a számla kiállítása előtti nappal megszűnik a cég evaalanyisága?

Kérdés: A pékség naponta szállítja a pékárut az üzletekbe. A számlázás heti rendszerességgel történik. A számlákat készpénzzel egyenlítik ki. A teljesítés tényét milyen dokumentumokkal, milyen részletezettségben kell alátámasztani készpénzes és átutalásos fizetés esetén?

Kérdés: Mi a teendő az áfával akkor, ha a vevő a teljesített és átvett áruról kiállított számlát az árra, a fizetési határidőre hivatkozással nem fogadja el, visszaküldi? Az áfát befizettük, bevallottuk. Az ügy bíróságra került. Mi a teendő a befizetett és bevallott áfával akkor, ha a mérlegkészítés időpontjáig nem születik döntés?