6 cikk rendezése:
1. cikk / 6 Életbiztosítás biztosítási díjának adózása, elszámolása
Kérdés: Adott egy kft., amely az életbiztosításnál díjfizetőként jelenik a szerződésben. A felépítés a következő: díjfizető: cég, szerződő: magánszemély (ügyvezető), biztosított: magánszemély alkalmazott (ügyvezető). Ebben az esetben a vállalkozásnak milyen adófizetési kötelezettsége merül fel? Amikor a magánszemély megkapja a biztosítási összeget, a vállalkozás részéről keletkezik-e adófizetési kötelezettsége?
2. cikk / 6 Magyar cég angol ügyvezetőjének angliai útja
Kérdés: Cégcsoportunk vezérigazgatója, aki egyben az anyavállalat egyik tulajdonosa is, illetve mind az angliai tagvállalat, mind a magyar tagvállalat ügyvezetője, angol-magyar állampolgár. Mindkét országban rendelkezik állandó lakcímmel, de a magyar cégkivonaton az angol címével szerepel, és az év nagyobb hányadában Magyarországon tartózkodik, csak a magyar cégben van bejelentett munkaviszonya. Ez az ügyvezető rendszeresen utazik Angliába, a cégcsoport üzleti ügyeit intézni, amire a magyar cégben elszámoltatja és felveszi a külföldi kiküldetés napidíjait, illetve a szállásköltségen kívül (Angliában való tartózkodása alatt a saját házában lakik) minden, az utazással kapcsolatban felmerülő költségét – többek között egy angol rendszámos saját autó üzemanyagát – dologi kiadásként. Kérem álláspontjukat, hogy helyes-e az Angliában felmerülő költségek magyar cégben történő elszámolása?
3. cikk / 6 Igazolás az üzleti ajándékról
Kérdés: Mi a teendő, ha üzleti ajándékot adunk a minimálbér 25 százalékát meghaladó értékben? (Értelmezésünk szerint ajándék csak magánszemélynek adható, társaságnak nem. Utóbbi esetben térítés nélküli átadásról van szó!) Véleményünk szerint: a belföldi magánszemélynek igazolást adunk az átadott ajándék áfás értékéről. Társaságunknál a tétel társaságiadó-alapot növel, és áfáját is meg kell fizetnünk (ha a beszerzéskor azt visszaigényeltük). Külföldi magánszemély esetén van-e értelme igazolást kiadni a szerzett jövedelemről?
4. cikk / 6 Kiállításszervezés költségei
Kérdés: Kiállításszervező cég kiállításon Magyarországot reklámozza. A szerződés szerint ebbe a következők tartozhatnak: borkóstoltatás, korongozás, herendi porcelánok bemutatása stb. Ezen attrakciókhoz meg kell szerveznie a hoszteszeket, a borkóstoltatót, a korongozót, a keramikusokat stb., és fedeznie kell a kiállítás érdekében keletkezett költségeiket. Ez alapján nekik napidíjat fizet (nem alkalmazottai), ill. számla alapján kifizeti a költségeiket: vonat-, repülőjegy, autópályadíj, üzemanyagköltség, biztosítás, szállásköltség, parkolás. Mindezekről a kiutaztatottal aláírt kiküldetési rendelvény készül, megbízási szerződést nem kötnek. A napidíj után (az adómentes rész levonását követően) a legmagasabb adókulcs szerinti szja-t és 11% eho-t fizet. Helyesen járt-e el 2003-ban? Mi a teendő 2004-ben? Elszámolhatja-e a fenti költségeket közvetített szolgáltatásként? Ha a "kiküldött" saját gépkocsijával utazik ki a kiállításra, hogyan lehet elszámolni az üzemanyagköltség számláját? (A cég nevére állíttatja ki.) Milyen dokumentációt kell készíteni a rendelvényen kívül? Elszámolható-e telefon-költségtérítés nem a cég nevére szóló számla esetén nem alkalmazottnak, ha a számlában egyértelműen megjelölhető az az összeg, ami a kiállítás érdekében keletkezett?
5. cikk / 6 Belföldi napidíj
Kérdés: Van-e számviteli szabályozás a napidíj összegének megállapítására, akár belföldön, akár külföldön? Vagy minden társaság maga állapítja meg és rögzíti a számviteli politikában a napidíj összegét? A kiküldött dolgozó az előlegként elszámolásra átadott összeggel – a kiküldetéssel kapcsolatos számlák leadásával – számol el, és amiről nem hoz számlát, az lesz a napidíj. Helyes ez?
6. cikk / 6 Német állampolgárok munkavállalása: tb és szja
Kérdés: Német állampolgárok magyarországi munkavállalásának milyen tb- és szja-feltételei vannak?
