4 talált cikk a telefon , térítés , magáncélú használat kifejezésre

Kérdés: A személyi jellegű egyéb kifizetéseket az Szt. 3. §-a (7) bekezdésének 3. pontja tartalmazza. Az Szja-tv. 1. számú melléklete hosszan részletezi a személyijövedelemadó-mentes bevételeket (amelyek jellemzően magánszemélyek bevételei, azaz személyi jellegű egyéb kifizetésnek minősülnek, de nem így nevesítettek), az Szja-tv. 70. §-a egyes meghatározott juttatásokról, a 71. §-a a béren kívüli juttatásokról, mint adóköteles jövedelmekről rendelkezik. A KSH munkaügyi statisztikája, ami a kereseten kívüli jövedelem egyes elemeit egyéb munkajövedelemként, szociális költségként, egyéb munkaerőköltségként határozza meg. A probléma az, hogy a három helyen történő szabályozás csak részben fedi le egymást, nehezen (vagy egyáltalán nem) feleltethetők meg egymásnak, esetenként nem is azonosíthatók. A kérdés az, hogy a többirányú követelményeknek a számvitel hogyan tud megfelelni?

Kérdés: A kft. részére érkező mobiltelefon-szolgáltatáshoz kapcsolódó számlákon az alábbiakat tudjuk mobilszámonkénti részletezéssel elkülöníteni és könyvelni:
- a parkolási költséget bruttó értéken, áfa levonása nélkül könyveljük az igénybe vett szolgáltatások között;
- az internet díját az áfa nélküli nettó értéken rögzítjük az igénybe vett szolgáltatások között, az áfáját előzetesen felszámított áfaként könyveljük és levonásba helyezzük;
- a parkolási és internetdíjakat nem tartalmazó telefon-előfizetés és -használat díja bruttó összegének 20%-a költségtérítésként kerül a munkavállalók munkabéréből levonásra (így nem minősül egyes meghatározott juttatásnak). Ezen bruttó összeg áfájának 30%-át nem helyezzük levonásba. Helyesen járunk el?
Mi a következménye, ha a kft. nem vonja le a mobiltelefonok áfáját? Egy kolléga véleménye szerint: ami az Áfa-tv.-ben nincs tiltás alatt, azt vissza kell igényelni. Ha nem igényeljük vissza az áfáját, az nem a vállalkozás érdekében felmerült költség, és a társasági adó alapját is növeli. Önök osztják ezt a véleményt?

Kérdés: A Számviteli Levelek 136. számában a 2768. kérdésre adott válaszban az olvasható, hogy nem kell szja-t fizetni, ha a magánszemély megfizeti a telefonszámla 20 százalékát. Az Szja-tv. úgy fogalmaz, hogy tételesen el kell különíteni a forgalomarányos kiadásokat, valamint a nem forgalomarányos kiadásokat arányosítani kell, és ha a dolgozó ezt megtéríti, nem kell szja-t fizetni. Ennek hiányában a kiadás 20 százaléka adóköteles bevétel. Mivel ilyen tételesen rögzíti, hogy mikor nem kell szja-t fizetni, ezért nem alkalmazható az a feltevés, hogy ha 20 százalék megtérítésre kerül, nem kell cégtelefonadót fizetni. Az egyik szaklap szerint: tételes elkülönítés hiányában mindenképpen természetbeni juttatásnak minősül a telefon magáncélú használata.

Kérdés: Amennyiben a magánbeszélgetések tételes elkülönítése nehézséget jelent, a 20 százalék választása jelentheti-e azt, hogy ha ezt megtérítik a dolgozók, nem keletkezik a cégnek adófizetési kötelezettsége?