5 cikk rendezése:
1. cikk / 5 Külföldi illetőségű edző járuléka
Kérdés: Társaságunk sporteseményekkel kapcsolatos mérkőzések megszervezésével, lebonyolításával foglalkozik. A sporteseményen részt vevő csapatok felkészítéséhez kellő szakértelemmel rendelkező, külföldi illetőségű edzőt hívtunk, aki megbízási szerződés keretében/megbízási díj ellenében fogja elvégezni a rábízott feladatokat. Az edzések mindössze 3-4 napot fognak havonta igénybe venni, vagyis ennyi időt fog a magánszemély Magyarországon tartózkodni. A belföldi tartózkodás idejére a megbízó a megbízási díjon felül a társaság nevére szóló számlával igazolt repülőjegyet, szállásköltséget és étkezést is kifizeti. A magánszemélynek fizetendő megbízási díj éves szinten eléri a minimálbér 30 százalékának tizenkétszeresét. A felsorolt esetekben keletkezik-e társaságunknak adófizetési kötelezettsége, ha a felsorolt szolgáltatások ténylegesen a megrendelt rendezvényekhez, felkészítésekhez kapcsolódnak, és kizárólag azok érdekében merültek fel? A megbízási díjból – mint önálló tevékenységből származó bevételből – mind a személyi jövedelemadó, mind pedig a társadalombiztosítási járulékok esetében a jövedelmet tételes költségelszámolással, vagy az igazolás nélkül elszámolható 10 százalékos költséghányad levonásával állapítjuk meg. Az önálló tevékenységből származó jövedelem kiszámításánál alkalmazhatjuk-e ezen számítási módszert, függetlenül a magánszemély illetőségétől?
2. cikk / 5 Két ügyvezető és a kiküldetés
Kérdés: A kft.-ben két tag van, akik egyben ügyvezetők is. Munkájukat tagi jogviszonyban látják el. Ebben az esetben működik-e az, hogy az egyik ügyvezető a kiküldött, a másik a kiküldő, és így kiküldetési rendelvény alapján számolják el a gépjármű-költségtérítést?
3. cikk / 5 Kiküldetés vagy költségtérítés?
Kérdés: A cégautóadó bevezetése kapcsán a munkáltatók sokszor bizonytalanok, mely esetben kell kiküldetési rendelvényt alkalmazni, és mely esetben kérjenek a rendszeresen telephelyen kívül végzett munka esetén a saját gépjárművel történő utazás költségeinek a megtérítéséhez útnyilvántartást. A két bizonylat adattartama lényegében azonos. Amikor a munkaszerződésben vállalt feladat folyamatos személygépjármű-használatot kíván, és a munkavállaló tulajdonában lévő gépkocsival oldják meg a konkrét feladatot a folyamatos munkavégzésből adódóan, annak feltétele, hogy egy adott időszakra útnyilvántartást vezetnek. A munkáltató a munkavállaló részére a gépkocsi hivatalos használatának költségtérítését utólag, útnyilvántartás alapján, az Szja-tv. vonatkozó előírásainak megfelelő összegben téríti meg. A munkavállalónak ebből nem származik jövedelme. Szabályszerűen mely esetekben kell kiküldetési rendelvényt és mely esetekben útnyilvántartást vezetni? Milyen logika alapján lesz az egyik személyi jellegű ráfordítás, a másik utazási költség? A költségtérítés után terheli-e a munkavállalót cégautóadó-fizetési kötelezettség? Amikor az útnyilvántartás alapján ugyanolyan mértékű költségtérítést kap, mintha kiküldetési rendelvényt alkalmaztak volna, a gépkocsi üzemeltetésével kapcsolatban felmerült költségeit sehol sem számolhatja el.
4. cikk / 5 Változó munkahely esetén napidíj
Kérdés: Építőipari jellegű szolgáltatás (faanyagvédelem) a tevékenységünk, megbízásaink a székhelytől és a telephelytől távol, többnapos időtartamúak. A belföldi hivatalos kiküldetést teljesítő dolgozók élelmezési költségtérítését a 278/2005. (XII. 20.) sz. kormányrendelet szabályozza. Kiküldetésnek minősül-e, és elszámolható-e napidíj, ha a munkaszerződés szerint "a munkavállaló munkáját változó munkahelyen, heti 40 órában végzi", de a telephelytől a távolság miatt naponta a bejárás nem oldható meg, ezért a munkavégzés helyén szállást, szállodai elhelyezést biztosítunk számára, számukra? Ha a napidíj elszámolható, akkor az 500 Ft napidíjátalány. Az annál kevesebb természetben nyújtott élelmezés számlakülönbözete a munkavállaló részére kifizethető-e?
5. cikk / 5 Cégtelefon utáni munkaadói járulék
Kérdés: A 2899-es számon jegyzett válaszukban azt írják, hogy a személyesen közreműködő tag vélelmezett mobilhasználata miatt 3 százalék munkaadói járulékot is kell fizetni. Véleményem szerint álláspontjuk nem helytálló, mert az 1991. évi IV. tv. 40. §-a "munkaadó"-ról, "munkavállaló"-ról és "munkaviszony"-ról beszél, a személyesen közreműködő tag pedig nem minősül munkavállalónak, és a társaság, ahol személyesen közreműködik, sem minősül foglalkoztatónak, és kettejük jogviszonya nem munkaviszony, következésképpen nem kell a telefonhasználat után 3 százalék munkaadói járulékot fizetni, csak 54 százalék szja-t és az alap 1,54-szerese után 29 százalék tb-járulékot. Kérem, hogy válaszukat pontosítani szíveskedjenek!