5 talált cikk a Közösségen belül , termékértékesítés , megrendelés kifejezésre

Kérdés: A fióktelep Magyarországon egy javítóműhelyt bérel, amelyben speciális járművek javításával foglalkozik. Rendelkezik néhány alkalmazottal, helyben ők végzik ezt a tevékenységet. Az egyes munkákban azonban gyakran közreműködnek a központ (anyavállalat) alkalmazottai is. Amennyiben anyag, alkatrész szükséges, akkor ezt a központ biztosítja. Biztosít továbbá eszközöket is a munkához (pl. személygépkocsikat a magyar munkavállalóknak). Jelenleg az anyavállalat és a magyar fióktelep között semmilyen elszámolás nincs. A számlákat a vevők felé a külföldi anyavállalat állítja ki. A megrendelők kivétel nélkül külföldi vállalkozások. A központ a fióktelep eredményét cost plus eljárással kívánja megállapítani, azaz a fióktelepnél elszámolt költségekből kíván kiindulni a fióktelepnél kimutatott árbevétel meghatározásakor. Azaz – értelmezésük szerint – a központ megrendelte ezeket a javításokat a magyar fiókteleptől, és értékesítette a megrendelő felé. Szabályos ez az eljárás? Amennyiben igen, hogyan kell eljárni, bizonylatolni? Vagy kötelezően a fióktelepnek kellene kiállítania a számlákat a megrendelők felé, és a központtal is el kell számolni költségoldalon? Melyik eljárás helyes? Esetleg mindkét eljárás alkalmazható? A két esetben hogyan kell kezelni (bizonylat- és áfaszempontból) a központ és a fióktelep közötti anyagmozgásokat és szolgáltatásokat?

Kérdés: Közösségi megrendelőinknek egyedi tulajdonságokkal rendelkező biztonsági papírra van szüksége, amely egyediségvédelmi elemekkel testesül meg. Társaságunk arra vállal kötelezettséget, hogy ezen egyediséget eredményező védelmi elemek megjelenését egyszeri ellenszolgáltatás fejében mintegy gyártási jogként biztosítja a megrendelt papírban. A papír gyártásához a vevő elképzelései szerint társaságunk elkészíti a szükséges terveket és szerszámokat, amelyeket azonban nem ad át a megrendelőnek. A társaság arra vállal kötelezettséget, hogy az adott termékből – megrendelésre – gyárt, illetve meghatározott ideig gyártásra rendelkezésre áll. A mennyiség túllépése vagy a meghatározott idő elteltét követően ugyanezen biztonsági papír megrendelése esetén az eredetiségi költséget ismét ki kell fizetnie a megrendelőnek. A fenti szerződéses konstrukció áfa szempontjából hogyan ítélhető meg? Belföldi megrendelő – számviteli szempontból – miként kezeli az eredetiségi költséget?

Kérdés: Társaságunk piackutatás során arra a lehetőségre talált, hogy egy harmadik országból (USA) importált terméket továbbértékesítene ugyancsak harmadik országba (Románia). A tervezett eljárás hagyományos ügynöki tevékenység lenne, társaságunk rendeli meg és fizeti ki a szállító partnernek az árut, ami Magyarországra nem lépne be, egyenesen a célországba érkezne. A mi ismereteink szerint a beléptetés nem Magyarországon történne, így a vám- és áfaszabályok a fogadó ország törvényei szerint érvényesülnek. A mi társaságunk könyveiben szerepelne a vételi számla (az amerikai partnertől), és szerepel az exportszámla a fogadó partner részére (román), ami ezek szerint áfamentes kell, hogy legyen.

Kérdés: Magyarországon székhellyel rendelkező társaság marketingszolgáltatásról számlát állít ki EU-tagállambeli és harmadik országbeli partnere részére. Ebben az esetben a kiszámlázott szolgáltatást terheli-e áfafizetési kötelezettség?

Kérdés: Az előző kérdésben leírtaktól eltérően a német adóalany megrendelő részére végzett bérmunkához Magyarországra behozott alkatrészeknek csak egy részét szállíttatja ki a magyar adóalany a német megrendelő részére, bizonyos hányadukat a német adóalany Magyarországon kívánja értékesíteni. A magyarországi értékesítések miatt a német adóalany Magyarországon pénzügyi képviselőt bízott meg. Hogyan alakul az áfafizetési kötelezettség ez esetben?