4 talált cikk az anyagfelhasználás , nyilvántartás , rendeltetésszerű használat kifejezésre

Kérdés: Cégünk gépeket vásárol külföldről, amelyeket külső fuvarozó szállít be a cég magyarországi telephelyére, ahol a cég munkavállalói a gépek továbbértékesítése előtt elvégzik az ún. nullrevíziót, ellenőrzik a gépeken a megfelelő folyadékokat, a csavarok meghúzási nyomatékát, a világítóberendezéseket, az üzemi féket, az önindító és akkumulátor helyes működését, de elvégzik a megrendelő (vevő) igénye szerinti cseréket, szereléseket is. A gépeket az áruk között tartjuk nyilván a beszerzéstől az értékesítésig. A társaság szervizében elvégzett szerelések, egyéb munkák során felhasznált anyagokat, alkatrészek értékét, a szerelésre fordított munkaórákat munkalapon rögzítik. A bejövő számlák alapján az áruk főkönyvi számlán a gép beszerzési értéke és a telephelyre történő beszállítás költsége kerül könyvelésre. Felmerült kérdésként, hogy a telephelyen elvégzett munkák munkalapok alapján elszámolt költségei tekinthetők-e az áruként nyilvántartott gépek bekerülési értékébe tartozó tételnek? Ha igen, akkor hogyan kell elszámolni? Ezeket a gépeket a cég rendeltetésszerűen nem veszi használatba, így a telephelyen végzett munkák költségei csak a gépek áruként történő értékesítése során térülnek meg.

Kérdés: Targoncák, rakodógépek kereskedelmével és szervizelésével foglalkozó társaság vagyunk. Az új gépeket külföldről vásároljuk, a beszállítást külső fuvarozó cég végzi. A gépeknél – értékesítés előtt – minden esetben el kell végezni az ún. nullrevíziót, amely során ellenőrzik a gépeken a megfelelő folyadékokat, a csavarok meghúzási nyomatékát, a világítóberendezéseket, az üzemi féket, az önindító és az akkumulátor helyes működését. A megrendelő-vevő igénye szerint egyéb munkákat is elvégeznek. A továbbértékesítési céllal beszerzett gépeket a társaság áruként tartja nyilván a telephelyre történő beérkezéstől a vevő felé történő értékesítésig. Ezen időtartam alatt végzik el a már említett munkálatokat, amelynek során a felhasznált anyagok, alkatrészek értéke és a munkavállalók által a szerelésre ráfordított órák munkalapon rögzítésre kerülnek. Az Szt. 51. §-ának (1) bekezdése szerint a munkalapok alapján számolt összeg tekinthető-e az eszköz (az adott gép) bekerülési értékének? Ha igen, akkor hogyan történik ennek a könyvelése, átvezetése az áruk közé, hogyan számolandó el az eladott áruk beszerzési értékeként? Jelenleg az értéknövelő összeg a saját előállítású eszközök aktivált értékén keresztül kerül átvezetésre a készletértékben. A statisztikai hivatal vizsgálta a beruházások tárgyévi növekményét és a saját előállítású eszközök aktivált értékét, értékbeni eltérésre hívta fel a figyelmet, hiányolta a gépek értékét növelő összegnek a beruházási statisztikában történő szerepeltetését.

Kérdés: A társaság nagy értékű épülete leégett, amelyről kiderült, hogy nem szerepel a tárgyi eszközök nyilvántartásában. Az iratokból az állapítható meg, hogy még 1998-ban vagy 1999-ben üzletrészvásárlás címén került a társaság tulajdonába. A tűzeset 2006. 01. 12-én történt. A társaság értékbecslő szakértővel felbecsültette az épületet. A szakértő szerint az épület forgalmi értéke 10,5 millió forint, használati értéke 7,3 millió forint. Az épület után kárbiztosítási díjat fizettek. A biztosító a kártérítés összegét 17,9 millió forintban elismerte, de a rendőrségi vizsgálat lezárásáig csak 2 millió forintot utalt át anyagbeszerzésre. Mikortól kell állományba venni az ingatlant? Milyen értéken? Az elismert vagy az átutalt összeget kell könyvelni? Kell-e visszamenőlegesen önellenőrzést készíteni?

Kérdés: A társaság építőipari kivitelezéshez 3 millió Ft-ért vásárolt zsaluzáshoz fa- és fémelemeket. Darabonkénti egységáruk – a tárolóláda és paletta kivételével – 10 ezer Ft alatti. Helyes-e, ha a felhasználáskor azonnal költségként elszámoljuk? Az 50 ezer Ft alatti tárgyi eszközökre vonatkozó előírások szerint vagy anyagköltségként? Az év végén meglévőket készletre kell venni?