28 talált cikk a telephely , iparűzési adó , szolgáltatás kifejezésre

Kérdés: Részvénytársaságunk fő tevékenysége 6420 Vagyonkezelés. Az általunk nyújtott számviteli szolgáltatást igénybe vevő két kft. fő tevékenysége 6832 Ingatlankezelés, valamint 6832 Saját tulajdonú, bérelt ingatlan bérbeadása, üzemeltetése. Mindhárom gazdasági társaság székhelye Mosonmagyaróvár, a saját tulajdonú egységeik, amelyek bérleti formában üzemelnek, a városon kívüli településeken vannak, nem telephelyeik. Keletkezik-e helyi iparűzésiadó-fizetési kötelezettségük a bérleti formában üzemelő, székhelyen kívüli településeken?

Kérdés: Az alábbi, helyi iparűzési adó telephely-meghatározását érintő kérdésben kérjük állásfoglalásukat. A helyi iparűzési adóról szóló törvény értelmében telephely: az adóalany olyan állandó üzleti létesítménye (ingatlana) – függetlenül a használat jogcímétől –, ahol részben vagy egészében iparűzési tevékenységet folytat. Ezen jogszabályhely kifejezetten felsorol néhány olyan létesítményt, amelyek mindegyike telephelyet keletkeztet. Ezek a következők: gyár, üzem, műhely, raktár, bánya, kőolaj- vagy földgázkút, vízkút, szélerőmű, napelemerőmű, iroda, fiók, képviselet, termőföld, hasznosított (bérbe vagy lízingbe adott) ingatlan, ellenszolgáltatás fejében igénybe vehető közút, vasúti pálya. A fentiekben felsorolt létesítményeken kívüli ingatlanok – a telephely iparűzésiadó-törvényben rögzített fogalmából és az ott felsorolt létesítmények jellegéből következően – véleményünk szerint kizárólag akkor tekinthetők telephelynek, ha az alábbi feltételeket együttesen teljesítik:
-az adóalany tulajdonában, használatában vannak, az adózó jogosult rendelkezni azokkal;
-ingatlan jellegűek (épület, építmény, telek);
-az adózó ott vállalkozási tevékenységet végez; és
-ott a vállalkozó munkavállalója, alkalmazottja – munkarend szerinti jelleggel – munkát végez, vagy onnan kiindulva kell, hogy munkát végezzen.
Társaságunk tevékenységéhez szükség van úgynevezett vevőantennákra, amelyeket – többek között – egy-egy távközlési vállalattól bérelt toronyra telepítünk. A vevőantennák a tevékenységünk ellátásához szükséges jeleket közvetítenek központi szerverünkbe. Üzemeltetésük, felügyeletük nem igényel sem állandó, sem ideiglenes személyes jelenlétet, ennek megfelelően a vevőantennáknál személyes munkavégzés társaságunk munkavállalói által nem történik. Kizárólag időszakos (negyedéves, féléves, pár órát igénybe vevő) karbantartási munkák fordulnak elő a vevőantennákkal kapcsolatban, melyet munkavállalóink végeznek. A fentiek alapján – véleményünk szerint – ezen vevőantennák nem sorolhatók be a törvényben tételesen felsorolt létesítménytípusok egyikébe sem, ezért azt kell vizsgálni, hogy teljesítik-e a fent említett feltételek mindegyikét. A fentiekből következően – bár a vevőantennák a társaságunk használatában vannak, és közvetve segítik a tevékenységünket – azáltal, hogy ott nem valósul meg személyes munkavégzés, munkavállalóink ezen a helyen nem végeznek sem rendszeresen, sem ideiglenes jelleggel munkarend szerinti munkát, véleményünk szerint az antennák nem keletkeztetnek telephelyet az iparűzési adó szempontjából. Kérjük szíves megerősítésüket, miszerint helyes az álláspontunk a telephely megítélését illetően!

Kérdés: A társaság a Ptk. szerint megkötött építési vállalkozási szerződés keretében lakó- és irodaépület építését és átadását vállalta. Ehhez kétféle formában vesz igénybe alvállalkozókat:
a) olyan vállalkozókat, akik az Építményjegyzék szerinti termék vagy építési szakasz elkészítésére vállalkoztak, ezek továbbszámlázására a számviteli törvény nem tartalmaz előírást, így ezekre a számlában utalni nem kell;
b) olyan vállalkozókat, akik szolgáltatói típusú munkákat végeznek (festést, mázolást, villanyszerelést stb.), ezekkel a vállalkozókkal a Ptk. szerinti vállalkozói szerződést kötöttek, csak ezeket kell közvetített szolgáltatásként elszámolni.
Hogyan kell rögzíteni a fővállalkozó által kiállított számlán a közvetítés tényét?

Kérdés: Társaságunk több ezer partnernek értékesít termékeket különböző feltételekkel. Az értékesítés főbb jellemzői: a vevő az eladó telephelyén veszi át a terméket, vagy kiszállítva kéri; a fizetés készpénzben, pár napos átutalás, vagy feltételhez kötött, halasztott fizetési lehetőség; a vevő a vásárlást követően nem viszi el a terméket, azt a társaság több hónapig is tárolja a vevő részére. A kialkudott ár a fentiek figyelembevételével kerül meghatározásra, de csak egy árat tüntetünk fel a számlán. Az árak képzésében szereplő „szolgáltatási” egységárak kalkulált értékei nem feltétlenül egyeznek meg azok tényleges beszerzési költségével. Azokat a belső informatikai rendszerben rögzítjük. A kialakított megoldás célja a társaság jövedelmezőségének nyomon követése, mivel az informatikai rendszer az árképzéshez használt tételeket automatikusan külön főkönyvi számlákra könyveli. Például értékesítünk 10 tonna terméket. A számlán 10 tonna 100.000 Ft/tonna = 1.000.000 Ft+áfa. Belső könyvelés: 800.000 Ft értékesítési árbevétel, 100.000 Ft szállítási szolgáltatás árbevétel, 50.000 Ft raktározási szolgáltatás, 50.000 Ft halasztott fizetés kamata (kamatbevétel). Kifogásolható-e a fenti gyakorlat számviteli és adózási szempontból? Az áfa a termékre meghatározott szerinti!

Kérdés: Cégünk termékgyártással foglalkozik, s a gyártott termékeket exportálja. A vevőkkel kötött szerződés alapján a kockázatviselés az eladó, gyártó (cégünk) telephelyén száll át a vevőre, ennélfogva az áru fuvarozásával kapcsolatos költségek és kockázatok is a vevőt terhelik. A termékek elfuvarozását ugyan társaságunk rendeli meg, azonban azt változatlan formában és áron átterheli a vevőkre. Egyes vevőkkel kötött szerződések tartalmaznak arra vonatkozó utalást, hogy a fuvarozást a gyártó közvetített szolgáltatásként nyújtja. A társaság a fuvarköltséget külön tételként számlázza, azzal a megjegyzéssel, hogy az közvetített szolgáltatás. Csökkenthető-e a közvetített fuvarozói szolgáltatással a nettó árbevétel a helyi iparűzési adó alapjánál, figyelemmel arra, hogy a fuvarozási költség az Áfa-tv. 70. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint beépül a termékértékesítés ellenértékébe?

Kérdés: Társaságunk fő tevékenysége személygépkocsi-bérbeadás flottakezelési szolgáltatás keretében. Levonható-e a társaság tulajdonában lévő, adóköteles tevékenységvégzésre használt személygépkocsira megvásárolt autópálya-matrica 7,5%-a a HIPA összegéből? Ha igen, akkor csökkenthető a társaságunk által megvásárolt, majd a bérbe vevő partnereknek "továbbszámlázott" autópálya-matrica díjával is? Vagy kizárólag a társaságunk saját célra használt gépjárműveihez megvásárolt autópálya-matrica díjait vehetjük figyelembe? Ha a továbbszámlázott autópálya-matrica díját társaságunk nem veheti figyelembe, akkor a partnereink tudják-e érvényesíteni ezen adócsökkentő tételt (a továbbszámlázás során a számlán egyértelműen látható az "autópálya-matrica" díjtétel, ami – természetesen – értékben megegyezik az általunk megfizetett díjjal)?

Kérdés: Társaságunk az alapanyagok beszerzéséhez kapcsolódó bejövő fuvardíjat az alapanyagok között, az 51. számlacsoportban számolja el, annak ellenére, hogy az szolgáltatás. Az iparűzési adó alapjának kiszámításánál ezt az alapanyagok költségébe beszámíthatjuk?

Kérdés: Társaságunk jelentős mennyiségű árut vásárol külföldről. A belföldre eső fuvar és az importfuvar költségeit az 52. számlacsoportban elkülönítetten mutatjuk ki. Az eladási ár kalkulációjában szerepel a fuvarköltség, a vámköltség. Az eladott áruk beszerzési értékében viszont csak a beszerzési ár és a vámköltség szerepel, a belföldre és a külföldre eső fuvarköltség nem. A fuvarköltséget – a készletre jutó kivételével – elszámolhatjuk elábéként?

Kérdés: Ügyfelünk közösségiszálláshely- (munkásszállás-) szolgáltatást nyújt több megrendelője részére. Saját ingatlanja nincs, a szolgáltatást teljes egészében közvetíti. Az esetek egy részében az adott ingatlanok csak részben érintettek ügyfelünk szolgáltatásával, és a tulajdonos alkalmazottai látnak el minden, a szolgáltatással kapcsolatos feladatot (pl. takarítás). Ilyen pl., amikor egy egyetemi kollégium egy részében történik a szállásoltatás. Más esetekben egy teljes ingatlanban kizárólag ügyfelünk üzleti partnereinek az alkalmazottai kerülnek elszállásolásra, és ügyfelünk alkalmazottai látják el a helyszíni feladatokat (takarítás, ágyneműmosatás...). Ez utóbbi esetben olyan is előfordul, amikor a több évre kötött szerződés értelmében ügyfelünket terheli a beköltözés előtti festés, illetve a szerződéses időszakban az esetlegesen elhasználódó kisbútorok/fogyóeszközök pótlása, cseréje... Az ingatlan tulajdonosa minden esetben közösségiszálláshely-szolgáltatást számláz ügyfelünk felé, és ügyfelünk is ekként állítja ki a számlát a megrendelői felé.
1. Helyesen járnak-e el a felek a számlázás során? Ha nem, mi lenne a helyes eljárás?
2. Ha igen, helyesen jár-e el az ügyfelünk, ha kimenő számláin (és megrendelőivel kötött szerződéseiben) feltünteti, hogy "közvetített szolgáltatást tartalmaz"?
3. A szolgáltatással érintett ingatlanok telephelyet keletkeztetnek-e ügyfelünknél, vagy ezek csak a szolgáltatás eredeti nyújtójánál (az ingatlan tulajdonosánál) számítanak telephelynek?
4. Ha telephelynek minősülnek, szükséges-e ezen ingatlanok címének a cégjegyzékben való feltüntetése, vagy elegendő az állami és az önkormányzati adóhatósághoz történő bejelentés?
5. Azonos-e a 4. pontban leírtakkal a kérdéses ingatlanok telephelykénti megítélése a helyiadó-törvény szempontjából?

Kérdés: Cégünk több vállalkozás számára végez könyvelést, s bizonyos esetekben nem világos, hogy kell-e adott településen iparűzési adót fizetni. Van olyan társaság, amelyik bérelt raktárban tárolja termékeit, továbbá olyan ügyfél is előfordul, amelyik más vállalkozástól logisztikai szolgáltatást rendel meg beszerzett készletei és az elkészült termékek tárolása, kiszállítása érdekében. Előfordul olyan eset, amikor a cégiratok őrzése az ügyvezető tulajdonos saját lakásában, az általa rendelkezésre bocsátott helyiségben történik, máskor pedig az iratokat – külön­megállapodás alapján – cégünk őrzi, tárolja.