6 cikk rendezése:
1. cikk / 6 Fizikai dolgozók nyelvoktatásának minősítése
Kérdés: Társaságunk egy német vállalat ipari tevékenységet végző, főként bérmunkát és ipari szolgáltatást biztosító kapcsolt vállalata, ugyanakkor konszolidált beszámolót nem készít. A 2023-as évben a dolgozók részére biztosított összes németóra díját bérként elszámoltuk és leadóztuk. Mivel 2023-ban ügyvezetőváltás történt (a magyar ügyvezető helyett az egyik német tulajdonos látja el az ügyvezetői teendőket), és a dolgozóknak fokozottan szükséges használni a német nyelvet, hogy kapcsolatot tudjanak tartani az ügyvezetéssel és a kapcsolt jogviszonyú céggel, elgondolkodtunk a változtatáson a következők alapján.
A szellemi dolgozóknak egyértelműen szükséges a német nyelv ismerete, mert az ügyvezetőkkel és a partnerekkel németül tudnak kommunikálni. Ez esetben úgy gondolom, sem a dolgozónak, sem a munkáltatónak nem keletkezik adókötelezettsége, mert ez egyértelműen elszámolható szolgáltatási díj. A fizikai munkát végző dolgozók közül is többen részt vesznek a németórákon, de nekik napi szinten nem kell használniuk a német nyelvet, ugyanakkor a gépek beállítása és a kapcsolódó különböző német nyelvű programok kezelése és a kapcsolattartás a német kollégákkal egyértelműen igényli. De nem mindenkinek kell használni a német nyelvet, így nehezebben alátámasztható a nyelvismeret szükségessége, mint a szellemi dolgozóknál. A szellemi dolgozók többségében a haladó csoportba járnak, és ezután nem fizetünk ez évtől adót. A fizikai dolgozók nyelvoktatása a kérdéses. Ha alá van támasztva, hogy néha nekik is kell használni a német nyelvet, akkor lehet meglátásunk szerint adómentes. Az ő órájukat külön tanár tartja, de jár erre az órára szellemi dolgozó is. Vagyis úgy gondolom, dolgozónként külön kell/kellene megítélni az adózás kérdését, vagy megfelelő alátámasztottsággal, a munkaköri leírásban a pontos feladatleírással bizonyítható az adómentesség ennél a csoportnál is?
A szellemi dolgozóknak egyértelműen szükséges a német nyelv ismerete, mert az ügyvezetőkkel és a partnerekkel németül tudnak kommunikálni. Ez esetben úgy gondolom, sem a dolgozónak, sem a munkáltatónak nem keletkezik adókötelezettsége, mert ez egyértelműen elszámolható szolgáltatási díj. A fizikai munkát végző dolgozók közül is többen részt vesznek a németórákon, de nekik napi szinten nem kell használniuk a német nyelvet, ugyanakkor a gépek beállítása és a kapcsolódó különböző német nyelvű programok kezelése és a kapcsolattartás a német kollégákkal egyértelműen igényli. De nem mindenkinek kell használni a német nyelvet, így nehezebben alátámasztható a nyelvismeret szükségessége, mint a szellemi dolgozóknál. A szellemi dolgozók többségében a haladó csoportba járnak, és ezután nem fizetünk ez évtől adót. A fizikai dolgozók nyelvoktatása a kérdéses. Ha alá van támasztva, hogy néha nekik is kell használni a német nyelvet, akkor lehet meglátásunk szerint adómentes. Az ő órájukat külön tanár tartja, de jár erre az órára szellemi dolgozó is. Vagyis úgy gondolom, dolgozónként külön kell/kellene megítélni az adózás kérdését, vagy megfelelő alátámasztottsággal, a munkaköri leírásban a pontos feladatleírással bizonyítható az adómentesség ennél a csoportnál is?
2. cikk / 6 Alkatrészek felújítása
Kérdés: Hogyan kell könyvelni (kontírozással) azt az esetet, amikor pl. az emelőkosárban lévő alkatrész, lemez stb. cseréje megtörténik, és a kicserélt alkatrészt a cég kicsit felújítja, javít rajta, készletre veszi, vagy eladja, esetleg egy másik gépbe felhasználja? A kinyert anyag vagy áru esetleg használt lesz az eladáskor, emiatt a használt ingóságokra vonatkozó áfát is néznünk kell?
3. cikk / 6 Kártérítés vagy kártalanítás
Kérdés: Cégünk bontási tevékenység során robbantást végzett, aminek következtében kárt okozott a bontási terület szomszédságában lévő épületben. A kárt alvállalkozónk okozta, így a kár összegét közvetlenül megtérítette a cégnek. A károk helyreállításának idejére elrendelt üzemszünet miatt a feldolgozandó árut át kellett szállítaniuk másik csarnokba, ami miatt többlet-üzemanyagköltség, túlóra-, többletbérmunka- (logisztika) költségük keletkezett. Ezen költségeket a cég áfával növelten számlázta nekünk, amit mi továbbszámláztunk az alvállalkozónknak. Az alvállalkozónk az áfával növelt számlát nem fogadja be, arra való hivatkozással, hogy a kártérítés nem tartozik az áfa hatálya alá. Úgy gondolom, egy átszámlázott szolgáltatást fizetünk meg, és számlázunk tovább, ami már adóköteles gazdasági eseménynek minősül. A számlát helyesbítenénk az "üzemszüneti kár" helyett "káreseménnyel kapcsolatos üzemszünet miatt felmerült költségek" továbbszámlázására. Ez esetben is fel kell számítani az áfát?
4. cikk / 6 Ingatlanfelújítás költségei
Kérdés: A kft. ingatlanok adásvételével és a megvásárolt ingatlanok esetenkénti felújításával foglalkozik. Áfa szempontjából nem választotta az adókötelessé tételt. Eddig egy használt ingatlant vásárolt, amelyet alvállalkozókkal felújít. Az anyagot és esetenként a munkaeszközöket is a társaság bocsátja az alvállalkozók rendelkezésére. Mivel a felújítás során az épület műszaki ismérvei, paraméterei nem változnak, az épületet (+ telket), az alvállalkozói teljesítményeket, a vásárolt és felhasznált anyagot az áruk között mutatja ki. Helyesen jár el? Az értékesítés áfamentesen történik majd, így a beszerzések áfáját nem helyezte levonásba, a számlákat bruttó módon számolja el bekerülési értékként? A megvásárolt tárgyi eszközök a társaság tulajdonában maradnak, azok a megfelelő értékcsökkenési leírási kulccsal kerülnek nyilvántartásba, áfával növelt bruttó értéken. Mi történik a tárgyi eszközök le nem vont áfájával, ha a későbbiek során ezeket áfás értékesítéshez használja a társaság?
5. cikk / 6 Vetőmag ellenében új termék felvásárlása
Kérdés: Társaságunk főtevékenysége növénytermeltetés és -feldolgozás. A termelőktől felvásárolt termelői szárított növénylevelet társaságunk a vevőink igénye szerint feldolgozza, és az előállított saját termelésű készterméket a vevők részére értékesíti. A szükséges alapanyag biztosítása érdekében társaságunk termesztési és felvásárlási szerződést kötött romániai termelőkkel és a tulajdonukban álló termelői csoport – Romániában bejegyzett és működő – vállalkozással, hogy társaságunk részére növényt termeljenek Romániában. Társaságunk a termesztéshez szükséges jelentős értékű vetőmagot (melynek beszerzésével kapcsolatban társaságunkat áfalevonási jog illette meg) térítésmentesen biztosítja a termelők részére azzal, hogy aki nem használja fel az átadott vetőmagot a leszerződött terület beültetésére, annak a fel nem használt vetőmag kiszámlázásra kerül a termelői csoporton keresztül közösségi értékesítés keretében. A termelők által megtermelt és megszárított növénylevelet felvásároljuk. Véleményem szerint: A fenti ügylet keretében a leszerződött terület beültetésére felhasznált vetőmag tekintetében egyfajta bérmunka valósul meg. Társaságunk a térítésmentesen átadott vetőmag értékét anyagköltségként számolja el, ami részét képezi a felvásárolt növényből előállított késztermék önköltségének. A térítésmentes vetőmagátadás vállalkozási célból és tulajdonjog-fenntartással valósul meg, így ez nem minősül ellenérték fejében teljesített termékértékesítésnek. Következésképpen, az átadott és felhasznált vetőmag értéke után társaságunknál nem keletkezik áfafizetési kötelezettség, és nem kell társaságiadó-alapot sem módosítani.
6. cikk / 6 Őstermelő, egyéni vállalkozó az áfakörben
Kérdés: Áfaalany egyéni vállalkozó és egyúttal mezőgazdasági őstermelő – aki mint őstermelő nem élt választási jogával – tehát felvásárlási jegyet kap értékesítéseiről. Kérdésem a következő: ugyanaz a magánszemély kétféle adózást (áfát és kompenzációs felárat) egyidejűleg alkalmazhat-e? Vagy pedig áfabevallásában a mezőgazdasággal kapcsolatos számláit is szerepeltetnie kell? Mint őstermelő jelentkezzen be az áfa alá? Kérdezem továbbá, ha mint egyéni vállalkozó kombájnt vásárol, őstermelőként kompenzációs feláras, a tárgyi eszköze után levonhatja-e az áfát, ha mint vállalkozó végez mezőgazdasági bérmunkát.