4 talált cikk az árrés , előlegszámla , végszámla kifejezésre

Kérdés: A társaság (vevő) 2018 őszén adásvételi szerződést kötött társasházi üdülő vásárlására. Az üdülő kulcsátadása és a birtokbaadás a 2019. év végi részműszaki átadást követően a 2020. évben történik meg. A vételár öt részletben került, illetve kerül megfizetésre. Az első négy vételárrészletet a szerződés előlegnek nevesíti, ebből az első foglaló. Az előlegszámlák kiegyenlítésre kerültek a vevő felé 2019. december 31-ig, a teljes vételár 90%-áig. A vevő részére a földhivatali nyilvántartásba bejegyzésre került 2019. évben a tulajdonjog-fenntartással történt eladás ténye, majd 2020. év elején tulajdonjog-adásvétel címen. Az üdülő teljes birtokbavételi jegyzőkönyvvel történő birtokbaadása még nem történt meg, nem készült el a végszámla. A vevőnél a 2019. évi egyszerűsített éves beszámolóban mi az ügylet helyes bemutatása? A tárgyi eszközök értéke soron a beruházásra adott előlegek kerülnek kimutatásra, és a kiegészítő mellékletben egy rövid szöveges leírás? Vagy befejezetlen beruházásként kell a nem számlázott szállításokkal szemben felvenni a teljes vételárértéket, és mellette bemutatni az adott előlegeket is?

Kérdés: Az utazásszervezők áfaelszámolása 2020. január 1-től megváltozott. Az árrésáfát utasonként, utanként külön-külön kell megállapítani, a negatív árréseket nem lehet összevonni, valamint az árrés elszámolását az út teljesítésekor kell megállapítani. Az előlegszámla mindig olyan áfatartalmú, mint amilyen az alapügylet. A gyakorlatban a következő kérdések merülnek fel:
1. Az utak foglalásakor (előleg számlázásakor) sokszor nem áll rendelkezésre a külföldi fél számlája, de az utazási iroda a szerződés alapján már átutalta a külföldi fél díját. Milyen bizonylatok fogadhatók el az előleg áfatartalmának megállapítása során? Lehetséges-e egy előkalkulált árrés alapján megállapítani az előleg áfatartalmát?
2. Szállás-, busz- vagy repülőgép-kontingens esetében a szerződött és kifizetett férőhelyek feltöltése nem mindig 100%-os. Ha nem teljes a kihasználás, akkor csökken az árrés összege. Milyen feltételekkel lehet figyelembe venni a várható kihasználás mértékét az előlegárrés meghatározása során? Hogyan történjen a tényleges kihasználtság után a helyesbítés?

Kérdés: Ügyfelünk használt cikk áfával érintett tevékenységet folytat. A NAV szerint a globális nyilvántartáson alapuló módszer alkalmazása esetén az adott adómegállapítási időszak összesített értékesítési ár összegében kell figyelembe venni az előleget is. A számítás menetét és adójogi hatásait értjük, számviteli elszámolásukat tekintve azonban tanácsot kérünk: az előleg kifizetésre kerül, a kiállított előlegszámla alapján: T 311 – K 453 és T 38 – K 311. A kapott előleg az adómegállapítási időszak áfaelszámolásakor beszámító tétel, az áfa elszámolásra kerül az árbevétel után: T 911 – K 467, az előleg után T 453 – K 467. Ez esetben a végszámla kiállításakor az előleg beszámítható összege az adóval csökkentett összeg lesz. Helyes ez így?

Kérdés: A társaság főtevékenysége ingatlanforgalmazás, új lakások, társasházak értékesítése. A társaság már 2003-ban megkezdte a lakások értékesítését előszerződések megkötésével. 2004-2005 folyamán a végleges adásvételi szerződések is aláírásra kerültek. A szerződések mellékletében meghatározott fizetési ütemezés alapján a vevők előlegeket fizettek. Az utolsó 10 százalék megfizetésére 2006-ban kerül sor. A lakások várható átadásának időpontja 2006 márciusa, a tulajdonjog az utolsó vételárrészlet kiegyenlítésével száll át. A társaság az adásvételi szerződésekben külön-külön szerepelteti a lakások nettó értékét és a 25%-os áfát. Mivel a lakások 2006-ban kerülnek átadásra, milyen mértékű áfával kell a végszámlát kiállítani? Kell-e módosítani a szerződéseket, mivel azok a nettó értéket és az áfát külön-külön tartalmazzák?