3 talált cikk az adóhiány , kézirat , veszteség kifejezésre

Kérdés: A társaság 2019. évi beszámolójának készítése során hibásan készítette el az eredménykimutatását. Sajnálatos módon az év közben realizált árfolyamveszteségeket nem a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai soron mutatta ki a beszámolójában, hanem a pénzügyi műveletek egyéb bevétele soron (lényegében téves besorolás történt, negatív előjellel, csökkentve az összes pénzügyi műveletek bevétele sor összegét). A fenti hiba folytán a minimumadó alapját tévesen állapította meg, amelynek következtében adóhiány keletkezett. Amennyiben a fenti említett besorolási hiba jelentős összegű, akkor ezt a társaság 2020. évi könyvelésében hogyan tudja javítani, kell-e "3 oszlopos" beszámolót készítenie a 2020-as évre vonatkozóan, azt is figyelembe véve, hogy a "minimumadó-hatás" külön vizsgálva nem lenne jelentős összegű hiba? A fenti kérdés más szemszögből közelítve: amennyiben a társaság könyvelési hibát vétett, és nem a fent leírt besorolási hibát vétette, vagyis a realizált árfolyamveszteséget a társaság tévesen könyvelte a realizált árfolyamnyereség főkönyvi számlára, akkor ez változtat-e bármit is a hiba jelentős összegének meghatározása, illetve a számviteli hiba javítása szempontjából?

Kérdés: A kft. 2016-ban értékesítette a visszavásárolt üzletrészt a könyv szerinti érték 10 százalékáért. Az adásvételi szerződést az egyik tulajdonos megtámadta és pert indított. Az elsőfokú bíróság kimondta az adásvételi szerződés érvénytelenségét, amelyet a másodfokon eljáró bíróság 2020 októberében helybenhagyott, és az eredeti állapot visszaállítására kötelezte a vevőt és az eladót. Hogyan és mikor kell könyvelni az eredeti állapot helyreállítását, annak figyelembevételével, hogy a Cégbíróság az eredeti állapotot csak 2020-ban tudja helyreállítani?

Kérdés: Társaságunk úgy véli, hogy a 2006. évi IV. törvény 160. § (2) bekezdése hatályon kívül helyezésével a tőkekivonás megfelelő számviteli kezelése körül bizonytalanság alakult ki, ezzel kapcsolatosan kérjük a segítségüket. Kérdésünk egyrészt arra irányul, hogy az új Ptk. 3:202-3:203. §-ai szerinti tőkekivonás esetén a Ptk. nem írja elő az Szt. 21. §-ában meghatározott közbensőmérleg-készítési kötelezettséget. Ugyanakkor – tapasztalatunk szerint – közbenső mérleg elkészítésével a tőkeleszállítás körülményeit célszerű alátámasztani. A gyakorlati problémát abban látjuk, hogy amennyiben a tag a közbenső mérleg alapján kívánja meghatározni a kivonható tőke nagyságát, a törtidőszak adózott eredménye felosztásra kerülhet-e vagy sem? Amennyiben a közbenső mérlegben szereplő adózott eredmény is felosztásra kerülhet a tőkekivonás során, akkor ennek számviteli kezelése pontosan hogyan történik a saját tőkét és a taggal szemben fennálló kötelezettségét illetően a társaság könyveiben? Kérdésünk másrészt arra vonatkozik, hogy ha a fenti jogszabályok alapján a társaság a tőkekivonás mellett dönt, akkor hogyan kell eljárni a jegyzett tőkén felüli egyéb tőkeelemek vonatkozásában: pontosabban az Szt. 36. § (2) bekezdésének c) pontjában, 37. § (2) bekezdésének f) pontjában foglaltakat úgy kell-e értelmezni, hogy a jegyzett tőke kivonásának arányában kötelező a tagnak kiadni az egyéb tőkeelemeket, vagy a tag ettől az aránytól eltérhet? Amennyiben a tőkekivonásra vonatkozó határozatban a tulajdonosok kizárólag a jegyzett-tőke-csökkentés mértékéről, módjáról és annak végrehajtásáról rendelkeznek, abban az esetben a saját tőke további elemeinek arányos csökkentésétől eltekinthet-e a társaság, vagy ezzel megsérti az érvényben lévő jogszabályokat? Az utóbbi esettel kapcsolatban, a jogellenes magatartás utólagos megállapításánál pontosan mely jogszabályra hivatkozhat a hatóság, illetve milyen következményekre, szankciókra számíthat a társaság?