11 talált cikk a személyi jellegű , szerződés , tevékenység , személyi jellegű kifizetés , áru kifejezésre

Kérdés: Egy fogászati cég kiva szerint adózik. Tevékenységéhez a NEAK-tól általános támogatást és bértámogatást is kap. Kiva szerinti adózásnál a kapott bértámogatás befolyásolja a kiva alapját? A helyi iparűzési adó alapjának meghatározásához milyen számviteli elszámolással járnak ezen általános (tevékenységre kapott) és bértámogatások? Milyen támogatás árbevétel, és milyen egyéb bevétel?

Kérdés: A Számviteli Levelek 412. számában a 8018. kérdésre adott válasz folytatása.

Kérdés: A Számviteli Levelek 411. számában a 8014. kérdésre adott válasz folytatása.

Kérdés: Társaságunk az alkalmazottaknak a bruttó bér 7 százalékának megfelelő összeget juttat önkéntes nyugdíjpénztári hozzájárulásként, amelyből a munkavállalót terhelő adók levonása után fennmaradó nettó összeget utal az önkéntes nyugdíjpénztárba. Társaságunk a kiva szerint adózik. A fenti gazdasági eseménnyel kapcsolatosan szabályzatot készítettünk, amelyet a munkavállalókkal is elfogadtattunk. Társaságunk nem szeretné a munkaszerződést módosítani, és az alapbér részévé tenni ezt az elemet. Helyesen gondolkodunk? Az önkéntes nyugdíjpénztárba átutalt összeg kezelhető-e személyi jellegű egyéb kifizetésként?

Kérdés: a) Az a megbízási díj, amely nem éri el a minimálbér 30%-át, tekinthető-e kivaalapnak, vagy az nem tekinthető járulékalapnak?
b) Ha a kivás kft. egyszemélyi tagja máshol 36 órát meghaladó munkaviszonyban áll, és a kivás cégben nem vesz fel tagi jövedelmet, akkor a kivás kft.-ben kell kivaalapot képezni utána, vagy 0 összegű kivaelőleg is bevallható? Ekkor a kivás cég nem fizet sem kivát, sem más nyereségadót a bevételei után?
c) A kivatörvény szerinti új beruházás kizárólag gyári új termékek megvásárlásával valósulhat meg, vagy használt termékek megvásárlásával is?
d) Bérelt ingatlanon történő felújítás értelmezhető-e a kivatörvény szerinti új beruházásnak?
e) Kivás társaság akkor is választhatja-e a helyi iparűzési adó számításánál a kivaalap 120%-át mint adóalapot, ha így csak az iparűzési adó töredékét fizeti, mint a másik két számítási móddal?

Kérdés: A növényvédőszer-nagykereskedő cég törzsvásárlói programot hirdet ügyfelei körében. A társaság vevői elsősorban társas vállalkozások, de egyéni vállalkozók és őstermelők is vannak a vevői körben. A szabályzat szerint a pontgyűjtéssel érintett termékek vásárlása esetén, meghatározott összegenként pontot kap a vevő, amelyeket beváltva különböző kedvezményekre lesz jogosult. A kedvezmények egyik csoportja az, hogy a vevő ajándékutalványokat kap, amelyek különböző termékre (műszaki cikk), szolgáltatásra (utazási utalvány) jogosítanak. A kedvezmények másik csoportja a vásárlások nettó értéke alapján járó százalékos visszatérítés (egyfajta utólag adott engedmény). A vevő dönti el, hogy melyik kedvezményt választja. Minősíthető-e a program üzletpolitikai célból adott adómentes juttatásnak? Ha igen, milyen dokumentációs, adminisztrációs, számlázási kötelezettséget kell a társaságnak teljesítenie? Ha nem, akkor milyen adófizetési kötelezettség keletkezik a program keretében adott juttatásokkal kapcsolatban? Levonható-e az áfa a programhoz beszerzett termékek és szolgáltatások után? A társasági adó szempontjából elismert költség-e a program szerinti juttatás?

Kérdés: A kettős könyvvitelt vezető alapítvány a tárgyévi bevételei terhére dönt támogatások kifizetéséről, miközben a támogatások elszámolása a számviteli törvény szerint pénzforgalmi tétel. Ez az éves számviteli eredmény indokolatlan ingadozását okozhatja, gátolja a valós vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzet megítélését. A kuratórium gazdálkodási döntéseit a tárgyévben járó és legkésőbb a mérlegkészítésig pénzben is megkapott támogatások terhére hozza. Ezek terhére kerülnek az adott támogatások megítélésre. Lehetséges elszámolási mód lehetne az Szt. 4. §-a (4) bekezdésének alkalmazása a következők szerint: a kuratórium döntése alapján a teljes támogatási összeget felvesszük kötelezettségként: T 86 – K 479 (Egyéb ráfordítás – különféle egyéb kötelezettség); a pénzforgalommal elszámoljuk a támogatás ütemezése szerint a kötelezettség csökkenését: T 479 – K 384, 381; év végén a rövid lejáratú kötelezettségek közül az egy éven túl lejárókat átsoroljuk a hosszú lejáratú kötelezettségek közé. Ez az elszámolási rend könnyen követhető, analitikája egyszerűen szervezhető. Egyedül az egyéb ráfordítást, összhangban az összemérés elvével, nem pénzforgalommal könyveljük. Másik alternatíva: a kuratórium döntését könyvvitelen kívül vezetjük, majd pénzforgalommal elszámoljuk a támogatást ütemezés szerint: T 86 – K 384; a támogatási szerződésből még hátralévő biztos tartozásokat – a realizációs elvet felrúgva, az összemérés elvét nem teljesítve – nem könyveljük.
Magánszemélyek részére adott támogatások esetén: Ott az elszámolt összegeket személyi jellegű kifizetésként indokolt kimutatni, miközben a szerződött, fix összegű, adott időpontban esedékes nemteljesítéshez kötött jövőbeni kifizetésekre nem is tudnánk más módon fedezetet képezni, mint az Szt. 4. §-a (4) bekezdésének az alkalmazásával a következők szerint:
– -a kuratórium döntése alapján a teljes támogatási összeget felvesszük kötelezettségként: T 55 – K 479; pénzforgalommal elszámoljuk a támogatás ütemezése szerint a kötelezettség csökkenését: T 479 – K 384, 381;
– -év végén, az éven túli elszámolásokat átsoroljuk a hosszú lejáratú kötelezettségek közé;
– -a még ki nem fizetett, nem számfejtett összegekre, a bizonytalan, de várható adókra, járulékokra céltartalékot képezünk: T 86 – K 42.
A másik alternatíva szerint nem vennénk figyelembe az összemérés elvét, és a számfejtéssel elszámoljuk a támogatás ütemezése szerint az esedékes támogatást és járulékait: T 55 – K 479. Így a könyvelés a jövőbeli biztos tartozásokat nem tartalmazná.

Kérdés: Kft.-nk rendezvényszervezéssel foglalkozik. A rendezvényeken fellépő csoportoknak biztosított szállás, étkezés, helyi utaztatás során keletkezik-e a kft.-nek adófizetési kötelezettsége? A csoportok nevezési díjat fizetnek, de az nem fedezi a szállás, étkezés tényleges költségeit. A rendezvényekhez kapcsolódóan külföldi-belföldi magánszemélyek részére bizonyos ügy ellátásáért megbízási díjat fizetünk, szállást, étkezést biztosítunk, utazási költségtérítést fizetünk. A díjazás nélküli, illetve önkéntes megbízási szerződés alapján megbízottaknak étkezést, egyéni vállalkozóval kötött megbízási szerződés alapján részére szállást és étkezést biztosítunk. A vállalkozó csak a tiszteletdíját számlázza. A felsorolt esetekben keletkezik-e a kft.-nek adófizetési kötelezettsége?

Kérdés: Cégünk étkeztetéssel foglalkozik. A konyhára belépett munkavállalók munkaruhát kapnak, amelynek a kihordási ideje 12 hónap. A munkaruhát készletre vesszük, majd a raktárból történő kiadáskor költségként számoljuk el. Ha a munkavállaló hamarabb kilép, mint ahogyan a kihordási idő lejár, a cégnek a hátramaradó időre jutó munkaruhaköltséggel meg kell-e terhelnie a munkavállalót? Mi a teendő abban az esetben, ha a munkavállalónak annyi tartozása van, hogy a munkaruha-tartozást tőle már nem lehet levonni? Kérem a könyvelési tételeket is!

Kérdés: Társaságunk rendszeresen fogad olyan devizakülföldi személyeket, akik a társaság külföldi ügyfeleivel vannak munkaviszonyban, és a termékeink felhasználására irányuló képzés vagy a termékek átvétele céljából érkeznek hozzánk. A szerződéses feltételeknek megfelelően e személyek tartózkodási költségét (szállás, napidíj) többnyire társaságunk viseli. A személyi jövedelemadó tekintetében e kifizetéseket (amelyről átvételi elismervényt kérünk) egyéb jövedelemnek tekintjük, és nem vonunk adót, hivatkozva az adott állammal kötött egyezményre. Az így kifizetett összegeket személyi jellegű egyéb kifizetésként könyveljük, és a társaságiadó-kötelezettség megállapítása szempontjából a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek minősítjük. Helyesen járunk-e el?