6 cikk rendezése:
1. cikk / 6 Devizás tételek elhatárolása
Kérdés: Egy 2020-ban teljesült ügylet után a külföldi ügynök csak 2023-ban állítja ki a számláját. Hogyan kell helyesen eljárni az egyes években? Ha tudjuk pl., hogy a szerződés szerint maga az ügylet 2020. 07. 15-én teljesült. Akkor mi lett volna a helyes eljárás 2020-ban? Milyen árfolyamon kellett volna elszámolni az elhatárolást? Elméletileg a teljesítéskori választott árfolyam az irányadó. Ha így van, akkor 2020. 12. 31-én át kell értékelni a passzív időbeli elhatárolást? Vagyis a 2020-as passzív időbeli elhatárolásnak van igénybe vett szolgáltatás része és árfolyam-differencia része? Mi történik 2021-ben és 2022-ben? Mindig át kell értékelni év végén, vagy meg kell szüntetni és újra képezni? Ha igen, akkor a megszüntetést mivel szemben kell könyvelni? Ha az előző évben volt jutalék-költség és átértékeléstartalma is? Hogyan kell 2023-ban eljárni? Ezekre a kérdésekre nem ad egyértelmű választ a magyar számviteli szabályozás. Ha jelentős devizatételről van szó, akkor hatalmas árfolyam-differencia jelentkezhet az évek során. Nagyon nem mindegy, hogyan kezeljük. A sok kapcsolódó könyvelésben árfolyamnyereséget is ki fogunk mutatni vagy nem?
2. cikk / 6 Devizakötelezettség havonkénti értékelése
Kérdés: A kft. több százmillió forint értékű épületberuházáshoz ausztriai hitelt vett fel. Az Szt. 60. §-a szerint év végén a devizában fennálló tartozást az üzleti év fordulónapi árfolyamára kell átszámítani. Hatalmas árfolyamvesztesége keletkezett. Egy könyvvizsgáló tanácsára most havonta végezteti el az értékelést, szerinte így jóval kevesebb lesz a különbözet. Megteheti azt, hogy 12 hónap végén végzi el az átértékelést, csökkentve ezzel a veszteséget?
3. cikk / 6 Rögzített árfolyamon történő törlesztés
Kérdés: Társaságunk 2009-ben hosszú lejáratú, svájcifrank-alapú forintkölcsön felvételével gépkocsit vásárolt. Mivel az időközben bekövetkezett árfolyamváltozások jelentősen megnövelték a törlesztés összegét, a társaság a 2010. év közepén szerződésmódosítással olyan havi fix, rögzített árfolyamon történő törlesztésre tért át, mely szerint az árfolyam- és kamatváltozások elszámolása a futamidő végén történik. A kölcsön törlesztése 2012-ben megtörtént. A hitelintézet az árfolyam- és kamatkülönbözetről szóló fizetési kötelezettséget megküldte, futamidő-meghosszabbítás címén. Hogyan kell ezt könyvelni? Társaságunk a kölcsön törlesztését a könyveiben nyilvántartott árfolyamon számolta át forintra, és folyamatosan elszámolta az árfolyam-különbözeteket.
4. cikk / 6 Devizaalapú követelések, kötelezettségek átértékelése
Kérdés: A pénzintézetek úgy nyújtották az elmúlt években a hiteleket, illetve úgy határozták meg a pénzügyi lízing feltételeit, hogy a finanszírozás forintban történt, a törlesztőrészleteket forintban határozták meg, azonban meghatároztak egy "mértékadó devizanemet", amit a törlesztés során figyelemmel kísérve, "kamat 2" stb. elnevezéssel gyakorlatilag árfolyameltérést fizettettek az adóssal. Vonatkozik-e az ilyen kötelezettségekre, illetve követelésekre az átértékelési kötelezettség?
5. cikk / 6 Árfolyamveszteség elhatárolása
Kérdés: 2011. évtől kötelező a külföldi pénzeszközben nyilvántartott követelés, kötelezettség, hitel, kölcsön év végi átértékelése, az átértékelési különbözet könyvelése a problémám. A 2011. évi árfolyammozgások igen jelentős különbözetet eredményeznek, amelynek következtében a társaságok veszteségesek lesznek. Van-e lehetőség az árfolyamveszteség elhatárolására? Ha igen, az milyen átértékelési körre vonatkozik?
6. cikk / 6 Mérleg-fordulónapi értékelés árfolyamnyereségére céltartalék
Kérdés: Cégünk nagy összegű devizahitellel rendelkezik, amelynek lejárata 7 év. Ez évben a mérleg-fordulónapi értékeléskor közel kétmilliárd forint árfolyamnyereséget kell könyvelniük az Szt. 60. §-a alapján. A piaci prognózisok és gazdasági előrejelzések alapján nem valószínű, hogy az átértékelés hatása pénzügyileg realizálható. Az Szt. 15. §-ának (8) bekezdése alapján kell-e képezni, illetve képezhető-e céltartalék a pénzügyileg valószínűleg nem realizálható bevételre? Ha nem képezhető céltartalék, akkor hogyan teljesíthető az Szt. 15. §-a (8) bekezdésében foglalt óvatosság elve?