6 cikk rendezése:
1. cikk / 6 Év végén úton lévő készletek értékelése
Kérdés: Társaságunk Kínából szerez be árukat. Számviteli politikánkban éltünk az Szt. 60. §-a (5a) bekezdésében foglaltakkal, és az Áfa-tv. szerinti (vámoláshoz használt) árfolyammal rögzítjük a kínai áruszámlákat a könyveinkben. Kérdésünk az év végi úton lévő készletekhez kapcsolódik. A hajóval történő szállítás hosszú ideje miatt év végén nagyon sok az úton lévő készletünk. Az áru hajókorláton történő átemelésétől kezdve miénk a kárveszély. A novemberben-decemberben hajóra rakott áruk mind úton lévő készletnek minősülnek, mert a vámolásukra és a társaságunkhoz történő tényleges beérkezésükre csak a következő év januárjában-februárjában kerül sor. Az úton lévő készleteket a kínai partner számlája alapján az adott év december 31-i árfolyamán értékeltük, de most felmerült a kérdés, hogy talán ezeket is a vámoláshoz használt (a következő januári-februári) árfolyammal kellene forintosítani. Melyik árfolyamot kell használni az úton lévő készletek értékeléséhez? Ezenkívül mi az úton lévő készleteket olyan értéken mutatjuk ki a könyvekben, ami már tartalmazza a vámot, a szállítási költséget, a vámkezelési díjakat stb., tehát minden járulékos költséget is. Helyes ez a kimutatás?
2. cikk / 6 Bejövő fuvardíj elszámolása anyagköltségként?
Kérdés: Társaságunk az alapanyagok beszerzéséhez kapcsolódó bejövő fuvardíjat az alapanyagok között, az 51. számlacsoportban számolja el, annak ellenére, hogy az szolgáltatás. Az iparűzési adó alapjának kiszámításánál ezt az alapanyagok költségébe beszámíthatjuk?
3. cikk / 6 Fuvarköltség mint a bekerülési érték része
Kérdés: Társaságunk jelentős mennyiségű árut vásárol külföldről. A belföldre eső fuvar és az importfuvar költségeit az 52. számlacsoportban elkülönítetten mutatjuk ki. Az eladási ár kalkulációjában szerepel a fuvarköltség, a vámköltség. Az eladott áruk beszerzési értékében viszont csak a beszerzési ár és a vámköltség szerepel, a belföldre és a külföldre eső fuvarköltség nem. A fuvarköltséget – a készletre jutó kivételével – elszámolhatjuk elábéként?
4. cikk / 6 Árubeszerzés szállítási költségei
Kérdés:
Ügyfelem továbbértékesítési célból árut szerez be EU-s tagállamból, illetve importból. A beszerzések helye ex works. A fuvart külső szállító végzi, jellemzően ügyfelem vevője telephelyén lévő konszignációs raktárba. Helyesen értelmezzük-e az Szt. 47. §-át, mely szerint az áru értékébe beszámítanak az első rendeltetési helyre, a konszignációs raktárba történő szállításig felmerült költségek, így a fuvarköltség is?
5. cikk / 6 Fuvarköltség lehet-e elábé?
Kérdés: Társaságunk jelentős mennyiségű árut vásárol Európából és a tengerentúlról. A belföldre eső fuvar és az importfuvar költségeit az 52. számlacsoportban elkülönítetten mutatjuk ki. Az eladási ár kalkulációjában (tehát az eladási ár része) szerepel a fuvarköltség, a vámköltség, a vámkezelési díj is. Az eladott áruk beszerzési értékében viszont csak a beszerzési ár és a vámköltség szerepel, a belföldre és külföldre eső fuvarköltség nem. A fuvarköltséget – a készletre jutó kivételével – elszámolhatjuk elábéként? Ugyanis sérelmes részünkre, hogy az árbevételben benne van, a készletben nincs, így nagyobb az iparűzési adó alapja.
6. cikk / 6 Szállítási költségek figyelembevétele
Kérdés: Társaságunk alapanyagának jelentős hányadát logisztikai céggel szállíttatja be a gyártás telephelyére. Az alapanyaggyártó számláját anyagköltségként, a szállító cég számláját igénybe vett szolgáltatásként könyveljük. Helyesen járunk-e el? Vagy a szállítási költséget is el lehet számolni anyagköltségként? A helyi iparűzési adó szempontjából nem mindegy!