7 talált cikk a beszerzési érték , költség , EKR , ellenérték , GYED , értékesítés kifejezésre

Kérdés: Riasztóberendezések és számítógépek kereskedésével foglalkozó társaságnál egyre több olyan eset van, amikor az ügyfél garanciakiterjesztést kíván vásárolni az eszköz megvásárlásával egyidejűleg. Ezt a garanciakiterjesztést a társaságnak is meg kell vásárolnia az eladótól. A termékkel eredetileg pl. 3 év garancia jár, de a vevő ehhez még plusz 1 év kiterjesztett garanciát vásárol. Ezt az eladótól megvásároljuk, amelyet az eladó a számlán külön feltüntet (értékkel). Számvitelileg a kiterjesztett garancia (plusz garanciális időszak) az áru bekerülési értékét növelő tétel, vagy időbeli elhatárolásként kellene kezelni bejövő és kimenő oldalon is? Az olyan esetekben, amikor eleve úgy vásárolunk terméket, hogy az ár tartalmazza a garanciális időszakot is – mert X Ft 2 év garanciával és Y Ft 3 év garanciával –, jól gondoljuk, hogy az elhatárolás fel sem merül? Itt a termék árában foglalt garancia a bekerülési érték része? Az előzőekben feltett kérdésekre adott válaszok másképpen alakulnak, ha nem az áru (eszköz) megvásárlásával egyidejűleg történik a garanciakiterjesztés-vásárlás, hanem például fél év elteltével?

Kérdés: Szíveskedjenek egy példán keresztül könyvelési tételekkel szemléltetni egy gyártósor üzembe helyezéséhez kapcsolódó könyvelési feladatokat abban az esetben, ha a berendezéssel próbagyártás történt, és a próbaüzemben legyártott termékeket később értékesíteni fogják.

Kérdés: A társaság a Ptk. szerint megkötött építési vállalkozási szerződés keretében lakó- és irodaépület építését és átadását vállalta. Ehhez kétféle formában vesz igénybe alvállalkozókat:
a) olyan vállalkozókat, akik az Építményjegyzék szerinti termék vagy építési szakasz elkészítésére vállalkoztak, ezek továbbszámlázására a számviteli törvény nem tartalmaz előírást, így ezekre a számlában utalni nem kell;
b) olyan vállalkozókat, akik szolgáltatói típusú munkákat végeznek (festést, mázolást, villanyszerelést stb.), ezekkel a vállalkozókkal a Ptk. szerinti vállalkozói szerződést kötöttek, csak ezeket kell közvetített szolgáltatásként elszámolni.
Hogyan kell rögzíteni a fővállalkozó által kiállított számlán a közvetítés tényét?

Kérdés: Kereskedőcég vagyunk, a külföldről vásárolt árut közvetlenül a partnerhez szállítjuk. Az árut FCA-paritáson vesszük át Szlovákiában, a szállítást mi bonyolítjuk le, az áru érkezési helye vevőnk raktára. A szállítási költséget eddig a készlet bekerülési értékének részeként könyveltük, ám felmerült, hogy e költségeket értékesítési költségként, igénybe vett szolgáltatásként kell könyvelni. Helyes az általunk alkalmazott gyakorlat?

Kérdés: Az "Eladó" és a "Vevő" szerződést kötött piaci pozíciójuk megtartása és erősítése érdekében. A szerződésben a felek rögzítették, hogy az áruforgalmi kapcsolatot kétféle szerkezetben működtetik, egyrészt a Vevő az Eladó raktárában vásárol, másrészt a Vevő az Eladó által a szállítókkal kötött szerződéses rendszer alapján közvetlenül a szállítótól vásárol, közvetlenül rendeli meg az árut, amelyet saját telephelyén vesz át, a szállító a Vevő felé számláz. Az Eladó a megrendelésekhez szükséges teljes körű adatállományt és kondíciós elemeket átadja. A Vevő köteles az Eladó gazdasági csoportja által kötött szerződés alapján történő havi beszerzésekről szállítónként kimutatást készíteni és azt az Eladónak átadni. A szerződésben leírt szolgáltatás fejében a Vevő az Eladónak szolgáltatási jutalékot köteles fizetni. A díjfizetés alapja a tárgyévben a szállítókkal közvetlenül lebonyolított teljes beszerzések nettó értékének 1 százaléka. A szerződésből következik, hogy az Eladó által nyújtott szolgáltatás az áru beszerzéséhez és az áru továbbértékesítéséhez kapcsolódó előnyök biztosítását tartalmazó komplex szolgáltatás. Az Eladó által számlázott szolgáltatási díj összegét helyesen számolta el a Vevő termelési költségként, mint igénybe vett szolgáltatást, vagy annak teljes összegével növelni kellett volna a szállítóktól beszerzett áruk bekerülési értékét, az egységárra ráosztással?

Kérdés: Ügyfelem használt gépjárművek forgalmazásával foglalkozik. Ez irányú értékesítéseire az Áfa-tv. 214-227. §-a szerinti adózási módot választotta. A megvásárolt gépjárművekre a társaság költ, azaz javíttatja (kis értékű javítások, mosatás, akkumulátorcsere, vizsgáztatás stb.), alkatrészeket vásárol. Ezen igénybe vett szolgáltatások, beszerzések áfáját a cég nem vonja le. Értékesítéskor a különbözeti áfa számítása során az eladási árat csökkenti a jármű beszerzési árával, valamint a járműre "ráköltött" igénybe vett szolgáltatások, alkatrészek beszerzési értékével. Tehát például megvásárol egy használt gépjárművet nem adóalanytól 1 M Ft összegért, majd rákölt még 100 E Ft-ot, ezt követően pedig értékesíti 1,2 M Ft-ért. Ebben az esetben az áfa számítását a vállalkozás árrése, azaz a 100 E Ft alapján végezzük el, tehát a 100 E Ft után fizeti meg a vállalkozás az áfát. Álláspontom szerint a jármű beszerzési árában a számviteli törvény 47. §-a szerint figyelembe vesszük az "eszközhöz egyedileg hozzákapcsolható tételek együttes összegét", így az Áfa-tv. 215. §-ának b. pontja szerinti beszerzési ár nem csak a jármű viszonteladójának megtérített összeget tartalmazza. Ha nem így járnánk el, akkor véleményem szerint duplán adóztatná a törvény az ilyen értékesítéseket. Önöknek mi az álláspontjuk?

Kérdés: Hangszerüzlet továbbértékesítés céljából használt és új hangszereket és tartozékokat vásárol. A használt árura vonatkozóan a különbözeti adózást választotta. Egyes hangszereken értékesítés előtt kisebb-nagyobb javításokat, esetenként felújításokat szükséges elvégezni. Ez hogyan befolyásolja a különbözet szerinti adózást? Hogyan kell minősíteni a javításokat a számviteli elszámolásokban és az áfa szempontjából? A pénztárgépben hogyan kell a különbözeti áfás értékesítéseket szerepeltetni? A hangszereket egyedileg nyilvántartja, de a húrokat és a tartozékokat a beszerzéskor eladott áruk beszerzési értékeként számolja el, s év végén a leltár alapján a tényleges készletértéket veszi készletre. Helyes ez?