9 talált cikk az ellenőrzés , áru , könyvelés , teljesítés , adó alapja , értékesítés kifejezésre

Kérdés: A kft. 2023-ban számolt el a könyveiben egy 2022. évi árubeszerzéshez kapcsolódóan kapott külföldi szállítói jóváíró számlát (árengedmény). A hiba nem jelentős. 2023-ban elszámolta: T 4542 – K 8142 tétellel a 2022-es beszerzési számla árfolyamán. Helyes-e a kontír és az árfolyam? A követelés beszámításra került egy 2023. évi beszerzéshez kapcsolódó kötelezettséggel szemben. 2022. év végén a követelések között szerepelt volna a mérlegben, és év végén átértékelésre került volna – devizás tétel, ezzel kell a 2023-as évben foglalkozni, összevont átértékelési különbözetként nem, csak egyedileg lehet átértékelni? Az iparűzési adója is növekedett: T 86 – K 49. Nem jelentős hiba kapcsán a 2023-as évközi eredményben megjelenik, de az iparűzési adót és a társasági adót önellenőrizni kell? A 2022. évi bevallás melyik sorába kell beírni az ellenőrzés során feltárt hibák hatását? A 2023. évi társaságiadó-bevallásban hol kell szerepeltetni?

Kérdés: A kft.-nél az adóhatóság a 2019. évi áfaellenőrzés során olyan árbevételi számlákat talált, amelyek nem kerültek könyvelésre. Ezen túlmenően becslés alapján is áfahiányt állapított meg. Akft. 2021-ben kapta meg a jogerős határozatot. Ez esetben mi legyen a társasági adó alapja az önellenőrzés során? Elegendő csak a feltárt árbevételi számlákat figyelembe venni? A becsült árbevételtől el lehet tekinteni? A társasági adó alapjához a készletet is kivezethetjük? A hiba jelentős. A 2019. évi helyesbített egyszerűsített éves beszámolót közzé kell tenni?

Kérdés: A kft. könyvelője azt kéri az ügyvezetőtől, hogy minden olyan szolgáltatásról és termékbeszerzésről kérjenek a kft. nevére szóló számlát, amely valamilyen módon kapcsolódik a kft. tevékenységéhez, és a könyvelő majd el fogja dönteni, hogy a számlák tartalma elszámolható-e. Mi van akkor, ha a kért számlákat nem számolja el a könyvelő költségként? A nem könyvelt számlákat is meg kell őrizni? Lehet-e gondja abból a kft.-nek, ha a nevére kiállított, de költségként el nem számolt számlák már nem lesznek meg?

Kérdés: A kft. könyvelője azt kéri az ügyvezetőtől, hogy minden olyan szolgáltatásról és termékbeszerzésről kérjenek a kft. nevére szóló számlát, amely valamilyen módon kapcsolódik a kft. tevékenységéhez, és a könyvelő majd eldönti, hogy a számlákon szereplő értéket el lehet-e számolni költségként. Helyes ez így?

Kérdés: Az informatikai fejlesztésekkel foglalkozó cég 2011-ben megbízást kapott számlázási és raktárkezelési program kifejlesztésére. A megállapodás a fejlesztésen túlmenően a piaci bevezetést és az üzemeltetést is tartalmazta. A fejlesztés várható időtartama 4 év volt, a fizetési ütemezést is ennek megfelelően határoztuk meg. Évenként kiszámláztunk 8 egységet. Az informatikai fejlesztésre alvállalkozót vettünk igénybe, aki benyújtotta a számláját évenként 7 egységről. Az alvállalkozói számlák összegét az immateriális javak között mutattuk ki. A program elkészült, sikeres tesztelés után szellemi termékként, 28 egységen (4x7) aktiváltuk. Közben változtak a feltételek. A megrendelő megveszi a rendszert, de egyéb szolgáltatásokra nem tart igényt. Ár 3 egység plusz a fejlesztési szakaszban kapott összegek. Helyesen jártunk el? A kiszámlázott részleteket elszámoltuk árbevételként, a fejlesztés költségeit pedig az immateriális javak között mutattuk ki. Esetleg halasztott bevételként kellett volna a kapott összegeket elhatárolni? Ha nem módosítjuk az előző évek eredményét, 2014-ben jelentős veszteséget mutatunk ki. Ezzel az eljárással megsértjük az összemérés elvét.

Kérdés: A társaság építőanyag-kereskedelemmel foglalkozik. A beszerzés kereskedőházon keresztül történik, amely cég áll kapcsolatban a termelőkkel, és több viszonteladónak értékesít. A kereskedőház naptári évi elszámolással forgalomarányos bónusz-visszatérítésben részesül a termelőtársaságoktól, amelyet vevői között – a forgalom arányában – szétoszt. A bónusz mértéke a forgalmazott értékek függvényében sávosan emelkedik. Így a bónusz végleges összege – bonyolult számítások eredményeként – a kereskedőház számára sok esetben csak júliusban áll rendelkezésére, és csak ezt követően történhet meg a vevői közötti szétosztás (a mérlegek zárását követően). A számviteli törvény 2010. 01. 01-től hatályos elő­írása alapján az üzleti évhez kapcsolódó, forgalommal arányosan utólag adott/kapott engedményt – a pénzügyi rendezéstől függetlenül – egyéb bevételként, illetve egyéb ráfordításként ki kell mutatni az egyéb követelésekkel, illetve az egyéb kötelezettségekkel szemben, a két fél közötti elszámolás alapján. Miután a bónusz összege jelentős, értéke befolyásolja a társaság mérleg szerinti eredményét, a társasági adó alapját, a társaság számára nem közömbös az, hogy a bónusz melyik év eredményében kerül kimutatásra. Ezen változással a 2010. évi beszámolóban a 2009. évről áthúzódó bónuszok mellett a 2010. évre járó bónuszok is kimutatásra kerülnek, tehát 2 év bónusz összegével nő az eredmény, amely az évek közötti összehasonlítást is torzítja. Helyesen értelmezzük a számviteli törvény hivatkozott előírásait, vagy elégséges azon bónuszösszegek szerepeltetése, amelyek befolytak, vagy a kereskedőház megküldte részünkre a bónuszelszámolást a mérlegkészítés időpontjáig (nálunk január 31-ig)? Mit tegyünk azokkal a bónuszösszegekkel, amelyek a mérlegkészítés időpontjáig nem folynak be, és az összegről még bónuszértesítő sem érkezett, az összeg nagysága számítással sem támasztható alá?

Kérdés: Számlával egy tekintet alá eső okiratot cégünk 3 esetben készít: – ha meghiúsult a vásárlás (sztornó), – ha téves áru vagy ár számlázása történt, – ha a vevő nem a számára megfelelő árut vett, vagy problémája van az áruval, és azt mi visszavásároljuk. A számlával egy tekintet alá eső okiraton ugyan nem kell feltüntetni a teljesítés időpontját, de a számlázóprogramunk feltünteti, helyesbítéskor az eredeti vásárlás teljesítési időpontját hozza fel. Problémám a könyvelésnél akkor van, ha az eredeti teljesítési időpont az előző hónapban van. Például, ha a 2008. 07. 10. napi teljesítésű számlát 2008. 08. 15-én módosítom. Az árbevétel módosítását 2008. 07. 10. napjával könyvelem. A vevő a helyesbítő számlát 2008. 08. 19-én veszi kézhez, ezen dátummal könyvelem az áfát (negatív előjelű számlahelyesbítés esetén). Ha pozitív előjelű a számlahelyesbítés, akkor azt az eredeti teljesítés időpontjára könyvelem, az áfát önellenőrzéssel helyesbítem. Helyesen gondolom? Visszavásárlás esetén is így kell eljárnom?

Kérdés: Társaságunk telephelyén 2001-2002-ben jelentős értékű felújítás volt, amelyet aktiváltunk. A felújítás 2 éve alatt az ügyvezetőnél közel 7 millió forint elszámolásra felvett előleg halmozódott fel (ami a könyvelésben követelésként szerepelt), amellyel végül az ügyvezető akként számolt el, hogy 2003 márciusában felújításról szóló, az elszámolási előleggel közel megegyező összegű készpénzes számlákat fogadott be. A társaság egyik tulajdonosa sikkasztás gyanúja miatt feljelentést tett. A számlákat a nyomozás során a rendőrség lefoglalta, annak könyvelése, áfatartamának levonásba helyezése akkor nem történt meg. A bírósági eljárás 2007 áprilisában lezárult. A bíróság nem találta bizonyítottnak, hogy az ügyvezető a rábízott pénzeszközöket jogtalanul eltulajdonította vagy sajátjaként rendelkezett volna vele. Ezért az ügyvezetőt jogerősen felmentette. A gazdasági esemény teljesítettnek minősül-e? 2007-ben megtörténhet-e a számlák befogadása, áfatartamának levonása? Milyen időponttal történjen az aktiválás? A bírósági iratokban lévő eredeti számlákról kért hiteles másolat megfelelő-e?

Kérdés: Mikor kell sztornószámlát, és mikor helyesbítő számlát kiállítani? Mit kell tartalmazniuk?